A+ A A-

Subaruval Indiába - Képek és élmények az ázsiai közlekedésről

  • Közzétéve itt: További érdekes írások


Sziesztázó szent tehenek - Orissza (India)Ismerőseim mondogatják, biztos valamiféle rekordot teljesítettem, meglehet nemcsak magyar leget, hanem Guinnessbe illőt. Hajlok rá, hogy higgyek nekik, mert érzem – 50 éves nő létemre – nem mindennapi feladatot hajtottam végre.

Ebben a teljesítményben elsősorban nem a rövid idő (két és fél hónap) alatt levezetett 25 ezer kilométer volt a megerőltető, hanem – mivel egészen más Európában vezetni, mint Ázsiában – a körülmények voltak rendkívüliek. A keleti stílusú közlekedés idegileg fárasztó, lelkileg sokkoló, az ember szeme előtt állandóan, egészen megérkezésig, a baleset elkerülése, a túlélés célja lebeg.

Június utolsó napján indultunk Indiába, egy – az Autóker Autókereskedelmi Kft. által, reklámtevékenységért kölcsönadott – Subaru Libero mikrobusszal. Kis-Jugoszlávián, Bulgárián, Törökországon, Iránon, Pakisztánon keresztül vágtunk neki az akkor még csak kalandosnak tűnő útnak. A vezetést én vállaltam, férjemre pedig a mitfárer szerep jutott, ami Ázsiában egyáltalán nem lebecsülendő, hiszen Iránban perzsa, Fekvő Tata teherautó - Orissza (India)Pakisztánban urdu, Indiában pedig hindi nyelvű útirányt jelző táblákat kellett betűznie, angolnyelv-tudását nem mindenhol tudta kamatoztatni, Iránban még az is bonyolította a helyzetet, hogy akkor tartották a Tassua és Ashura ünnepét, emiatt a túlbuzgó síiták Korán-idézetekkel teleírt leplekbe öltöztették közlekedési tábláikat.

Ki-Jugoszlávián és Bulgárián csak át akartunk osonni, gondoltuk, nem történhet velünk semmi érdemleges, azonban mindkét országban gondoskodtak arról, hogy emlékezetesek maradjanak. A versengésben a szerbek vitték el a pálmát, ugyanis úthasználati díj címén, az oda-vissza útért több mint 30 ezer forintnak megfelelő valutát sikerült bekasszírozniuk tőlünk. Valahogy érződött a háború közelsége, a máskor oly kihasznált nisi autópályán a gyér forgalomban jó, ha 3-4 kocsi jött velünk szembe, a parkolók elhanyagoltak, a WC-k koszosak voltak, benzinért hosszú sorok kígyóztak. Fellélegeztünk, mikor elhagytuk e „kisértetországot”. Bulgáriában 20 márka az úthasználati díj, függetlenül az igénybe vett út hosszától. Meglepetésünkre sem szállásért, sem üzemanyagért nem fizethettünk levával, a hivatalos fizetőeszköz helyett mindenhol „kemény pénzt” vártak.

Ahol átúszott a hal előttünk - Beludzsisztán (Pakisztán)A török határon a zöldkártya felmutatása után problémát okozott, hogy a forgalmi engedélyükben, mint üzembe tartónak, nincs feltüntetve a nevem, ott csak a tulajdonos Autóker szerepel, sok magyarázkodásunk és időnkbe tellett, míg végre kitöltötték a gépkocsi belépési engedélyét, a törökök ugyanis nem szívesen engednek be országukba a más kocsijával érkezőt.

Bár az útikönyvek riasztónak titulálják a török közlekedést, tanúsíthatom, nem ilyen borzasztó a helyzet; természetesen ez megítélés dolga, attól függ, honnan érkezik az autós, mert azokat a manővereket, amelyeket odafelé kockáztatóan veszélyesnek ítéltem, Indiából visszafelé, Pakisztánnal és Iránnal a hátam mögött, már-már megfontoltnak, biztonságosnak minősítettem. Kirívó agresszivitással nem találkoztam, de tény, hogy autóuralom van, a vezetők nem tisztelik a gyalogosokat. A legveszélyesebb talán mégis az, hogy a török autósok legtöbbje – hívő moszlim lévén – hisz a „kismet”-ben, vagyis a végzetben, tehát a baleseteket előre elrendeltnek, kikerülhetetlennek tartja. Járműveiken gyakori felirat az „Allah Korusun” (Az én istenem megvéd engem), elsősorban benne bíznak és nem önmagukban.

Patakmederen vezet át az út - Beludzsisztán (Pakisztán)Az irániak már be sem akartak engedni országukba „carnet de passage” nélkül. Fogalmunk sem volt, milyen dokumentum lehet ez, hisz egyetlen követségen sem tájékoztattak arról, hogy ilyen útiokmányt kell beszereznünk. Pedig, mint kiderül, erre feltétlenül szükségünk lenne, ugyanis motoros járművel Ázsiába utazó turisták csak érvényes carnet-val importálhatják, vihetik be, illetve exportálhatják, hozhatják ki vámmentesen járművüket az országból. Akinek nincs carnet-ja, annak vagy bankgaranciát kell beszerezni, vagy az autó árának kétszeresét, esetleg háromszorosát kell letétbe helyeznie, vagy vámőrt adnak mellé kísérőül, határtól-határig. Nekünk ez utóbbit sikerült elérnünk, igaz, hosszú alkudozás árán, közel kétnapos várakozás után, 150 USA dollárért kaptunk egy biztonsági őrt, aki hajcsárként, öt nap alatt végighajszolt minket Iránon.

Ha leszámolom kétnapos teheráni tartózkodásunkat, akkor mindössze három napunk maradt a 2500 km-es táv megtételére. Iránból jóformán nem láttunk semmit, Yazdtól -Zahedánig a közel 1000 km-es utat 49 fokos hőségben – ennyit mutatott a kocsiban árnyékos helyre dugott hőmérő é tetőtől talpig bebugyoláltan, a perzsa asszonyokhoz hasonlóan, kendővel a fejemen, zoknival lábamon, kellett levezetnem. Szenvedtünk a szélvédőn betűző naptól, őrünk teátrálisan törölgette verejtékben fürdő pecsenyepiros képét, ivóvizünk ihatatlanná forrósodott, kezemen apró hólyagok tiltakoztak a meleg ellen; a Subaruban sajnos nincs légkondicionáló, megállni nem tudtunk, a parkolókban tenyérnyi árnyék sincs.

Kolkata a csúcsforgalom előtt - IndiaAz utakra szerencsére nem lehet panaszunk, szélesek, simák, a benzin nevetségesen olcsó, átszámítva literje 4 forint, a kutak azonban nagy távolságra esnek egymástól. Az iráni vezetési stílus hasonlatos a némethez „Enyém az út: megyek”, nagy sebességet diktálnak, erőszakosan előznek. Sötétben nem ajánlatos vezetni, mert a kivilágítatlan fantom-Mackek, Whiteok, Scaniák rendszerint az utolsó pillanatban kapcsolják fel halogénlámpáikat, elvakítva a szembejövőt. Zahedán érintésével hagytuk el Iránt, érkeztünk meg a pakisztáni határra, Taftánba. Itt újabb kísérőt kapunk, ez az őr – jóval szimpatikusabb iráni elődjénél – a 600 kilométerre lévő Quettáig 500 rúpiába került. A pakisztáni sivatagban, ahol még út sincs, visszasírjuk Iránt, hiszen a homokban 75 kilométeren keresztül csak kerékcsapás vezet. Ezt a távot, amelyet a térképen nemzetközi főútvonalnak jelölnek, háromórás megfeszített vezetéssel tettük meg. Talkumszerű homok pergett az üvegen, bőrünket izzadtság csípte, szemünk hunyorgott a szúrós napfényben, egyedül a négykerékmeghajtásnak örültünk, nélküle aligha boldogulhattunk volna.

Indulásra kész sivatagi buszok - Taftán (Pakisztán)Quettában egy másik őrt akartak mellénk adni, ez ellen már fellázadtunk, kettesben akartunk továbbmenni. Férjem javaslatára, kompromisszumos megoldásként végül is kiállítottak egy speciális tranzitengedélyt, aminek birtokában felkerekedhettünk, elindulhattunk a Beludzsisztánt Pandzsábbal összekötő „highway”-n, amelynek rögtön a kezdetét suhancok torlaszolták el hatalmas kövekkel, pénzt követelve. Az afgán menekülttábort elhagyva az egyre kihaltabb vidéket zord hegyek ölelik szorosan, sehol egy jármű, sehol egy élőlény, csak a vészjósló csend; egyre jobban szorongtam, olyan érzésem volt, mintha körbejárnánk, kétlem, hogy valaha is kikerülünk innen. Pásztáztuk a hegyoldalakat, támadástól tartva. A bedekkerek ezt az utat egyszerűen rablóútnak hívják, gyakoriak errefelé a rablótámadások, törzsi háborúk dúlnak, de ez az útvonala, a drog- és a fegyverkereskedelemnek is, nem ritka az emberrablás sem. A biztonságra jellemző, hogy nem sokkal előttünk egy fiatal német házaspárt szitává lőttek, amint kiszálltak autójukból. Később a vízátfolyásoktól csaknem járhatatlanná vált utunk – nem akartunk hinni a szemünknek – az egyikben egy hal úszik át előttünk az úttesten.

"Kamionparkoló" a sivatagban - Taftan (Pakisztán)A monszun első vihara Szargodhában árt utol. Reggel a város főutcáján egy tócsában elmerült a Subaru (a második úszóleckét az indiai Aligarhban kapta), a motor köhögött, prüszkölt, de végül beindult, ellenben a riasztó elnémult. Ez újabb izgalmat jelentett: most már nemcsak a pénzünkre kell fokozottan figyelni, hanem a Subarura is. Ha történetesen ellopják a kocsit, akkor Pakisztánban és Indiában a károsultnak az autó új árának kétszeresét kell kifizetnie, míg Iránban ez a büntetés az eredeti ár ötszörösét is elérheti. Rém furcsa szabály, állítólag így lehet elejét venni az illegális autókereskedelemnek.

Mielőtt elértük Indiát, volt időnk tovább tapasztalni a „Halál útján” – így nevezik a súlyos baleseteiről hírhedt Iszlámábád-Lahór „highway”üt – a szívszorító pakisztáni közlekedést.

Javítják a Subaru riasztóját - Újdelhi (india)A sofőrök irracionálisan, logikátlanul, eszelősen és nagyon vakmerően vezetnek – a vezetéshez állítólag nem kell szerezniük jogosítványt – rendszeresen fogyasztanak kábítószert. Rossz sorsunk minket is összehozott egy pakisztáni ámokfutó busszal. A szubkontinens legmelegebb városában, Dzsakobábádban (54 C fokot regisztráltak) következetesen óvatos taktikám – miszerint minden veszett busz előtt jobb lehúzódni, nem vált be, mert a gengszterbusz a már padkán álló Subarunak ütközött. Szerencsére megúsztuk néhány sebbel, amit az ablakon berepülő visszapillantó tükör szilánkjai okoztak, a mikrobusz jobb eleje behorpadtan őrzi meg a találkozást. A cserbenhagyó buszos még csak le sem lassított.

Az indiaii közlekedés nemcsak a „balra hajts”-ban, hanem más tekintetben is kísértetiesen hasonlít a pakisztánihoz, talán valamivel lassabb a sebesség. Útjaikon a haladás nem élvezet, sem a kocsinak, sem a vezetőnek. A vezetéshez elsősorban egy jó erős kürtöt kell beszereltetni, annál jobb, minél nagyobb a hangereje, mert rendszerint a kürt fejezi ki a kocsi nagyságát. Azt mondják, akkor jó a kürt, ha hangereje arányos a „lóerőivel”. A sofőrök ars poeticája: „állandóan nyomd a kürtöt, csukd be a szemed és gázolj át a forgalmon, tömegen, mindenen, ami csak utadba esík”. Az utakon is érvényesül a kasztrendszer, a járművek minden esetben előnyt élveznek a gyalogosokkal, a nagyobb járművek a kisebbekkel szemben. Delhiben, a többmilliós lélekszámú metropoliszban elképzelhetetlenül nagy a káosz, a rendszeres dugókban, miközben pöfög a motor, fogy az üzemanyag, őrlődnek az idegek.
Rossz a kocsik műszaki állapota is, a gumik tükörsimák, a buszok és teherautók többszörösen nullára futottak. A legtöbb baleset a fékek vagy a kormánymű hibájából a kizsigerelt, túlterhelt teherautók okozzák. A számtalan balesetnek voltunk szemtanúi lépten-nyomon árokba borult, fának ütközött, folyóba zuhant, ripityára összetört kocsival találkoztunk.

Felcicomázott esküvői autó - Nyugat-Bengál (India)A mindenhol megcsodált Subaru Indiában még jól bírta az iramot, kétszer is fel tudtunk kapaszkodni vele a Himalája lábához, először Dharamszalába, ahol 1959 óta él a XIV. dalai láma, majd a nepáli határ szomszédságában fekvő Dardzsillingba, ahol felkerestük a híres magyar orientalista, Kőrösi Csoma Sándor sírját. Delhiben még szervizre vittük a kocsit, az Amritszár, Lahór, Multán, Szukkur, Bolán-hágó útvonalon indultunk vissza. A hágót elhagyva rángatni kezdett a Subaru, hiába javították pastu szerelők, afgán mechanikusok, csak nem akart rendesen menni, végül is Iránban egy zahedáni mérnök háromórás munkával átmosta, kitisztította az egész üzemanyagrendszert, Hiába az „áldásos” szuperbenzin és a sivatagi homok megtette hatását. Ezután a kis mikrobusz, szinte falta a kilométereket. Őr nélkül végre körülnézhettünk Iránban, megcsodálhattuk az ősi perzsa várost, Eszfahánt és a szent zarándokhelyet, Qumot. Jó lett volna elidőzni egy kicsit Törökországban is, nagyon tetszik nekünk ez az ország, de túlságosan fáradtak voltunk, és a kurd zavargások is eltérítettek elhatározásunktól. Jugoszláviában – hogy többet fizessünk – átminősítették busszá a Subarut, a tompai határnál három és fél órás várakozás után végre hazai tájon roboghattunk, törődötten, kimerülten érkeztünk otthonunkba. Megkönnyebbülten lélegeztünk fel, hihetetlen, hogy befejeződött iszonyúan hosszú, nehéz és veszélyes utunk.

További olvasnivaló

Kasmír vízi tündérei

Sikaránk mellett vízililiom-paplanok sora mellett siklik el. Áhítozva nézem a gyönyörű virágokat, szívesen kérnék a sikarás fiútól egyet, ám mielőtt megszólalnék, Attila észreveszi sunyi szándékom, és tanáros komolysággal, megrovóan...

Folytatás...

Daisy1987 kézelemzése

Bár a tenyerek egyértelműen hosszúkásaknak tűnnek, azonban mivel a - különböző magasságból és szögbeállításból készült - fotók alapján az ujjak és a tenyér egymáshoz viszonyított méretét nem lehet megállapítani (ellentmondásos...

Folytatás...

A hajszín

Noha az emberek - különösen a nők - akkor és annyiszor változtatják meg hajszínüket, ahányszor csak akarják - legyen szó eredeti vagy festett változatról - a karakterológusok az embereket hajuk...

Folytatás...

Ewaa kézelemzése

Rendhagyó módon, most nem a megszokott felépítés szerint foglalom össze kézelemzésemet, mert tenyerére nézve szembetűnő bőrének fényes, vöröses színe, a kézfején bőrének finomsága, tapintása valószínűleg selymes érzetű lehet, legalább is...

Folytatás...

Csökkenti az éhséget, szabályozza a vérc…

A krómról sokáig csak azt tudtam, hogy kékesfehér, fényes elem, amit azért használnak fel ötvözetekben, mert védelmet nyújt az időjárási viszonyokkal szemben, ellenáll a rozsdásodásnak, gátat vet a korróziónak. Noha...

Folytatás...

Karácsonyi süteményeim

Míg süteményeimet szép sorjában egy tálra rakosgattam, magamban végig a „Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már ide véle, Hadd egyem meg melegében.” kezdetű dalt...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?