A+ A A-

Spánielemet megkergette egy mama rigó

  • Közzétéve itt: További érdekes írások


Mindi, az "áldozat"Történetem „szenvedő” alanyát, Mindit, a coboly színű angol cocker spánielt ezúttal nem mutatom be, mert csak felsőfokon tudnék róla beszélni. Bár nehezen állom meg, hogy ne soroljam fel legalább néhány remek tulajdonságát, mégsem teszem, mert elfogultsággal illetnének, ami jogos lenne, s egyúttal igaz is. Most csak annyit, hogy nagyon kedves, őszinte lény, és igen sok örömöt szerez a családnak.

A spánieleket valamikor a madárvadászatokon használták, a vadászok egyik kedvenc kutyájaként a vízi szárnyasok felriasztásában jeleskedtek. Ha jól tudom, a már lelőtt madarakat vitték gazdájuk lába elé. Spánielünk, aki már közel négy éves, kölyökként mintha érdeklődött volna a madarak iránt, de megbeszéltem vele, hogy nem szabad őket bántania, és ezt az intelmet tiszteletben tartotta. Egészen mostanáig.

Kicsi rigóNemrég, amikor kint a kertben virágot ültettünk, hirtelen a fekete rigónk vészjelzésére lettünk figyelmesek. Gondoltuk, megint - a kicsinyeiket, tojásaikat pusztító - szarkák jelentek meg, miattuk csap ekkora patáliát. De nem. Akkor vettük észre, hogy a feketerigónak van egy csemetéje, aki olyan apró, hogy még a farka is alig nőtt ki, ügyetlen, felszállni sem igazán tud. Őt vette észre Mindi, és nekiiramodott, talán elfogni szerette volna az ügyetlen kis rigót. Hogy játékból tette-e, vagy az ősi ösztöne miatt felejtette el intelmemet, miszerint tilos a madarakat bántani, nem tudom. Mindenesetre felemelt hangon azonnal felszólítottam, hogy menjen be a lakásba. Mindi szófogadóan irányt változtatott, és már ügetett is az előszoba felé.

Ekkor jött a meglepetés. A szemben álló fa lombjai közül az egészet végignézte a rigómama, s mint egy stuka, zuhanórepülésben alászállt, majd földet fogva, apró kis lábait szaporázva Mindi nyomába eredt. Bizarr helyzet volt, úgy tűnt, mintha spánielünk menekülne az apró madár elől. Ám mielőtt a mérges mama követte volna Mindit az előszobába, egy ácsi felszólítással állítottam le. Szerencsére ő is szót fogadott, és a legközelebbi fára szállt. Napokig hol egyik, hol másik fánkról figyelt, tartott szemmel minket és a kutyánkat. Olykor - bátorságát bizonygatva - a tuják ágai közül teljesen váratlanul, meglepetésszerűen kiszállva ijesztgetett bennünket, így fejezve ki anyai ösztönét, csemetéje védelme iránti elszántságát.

Mama rigóNéhány szubjektív szót azért írnék a madaraimról is. A fekete rigók kertem ékességei. Eleven, kedves madarak. Szívesen elnézem, ahogy tipegnek, majd hirtelen neki iramodnak, vagy amikor buzgón kaparják ki a földből a kártékony bogarakat, a szerencsétlen gilisztákat. Még akkor sem haragszom rájuk, ha olykor „megtisztelik” autómat, s miattuk naponta többször is fel kell söpörnöm a virágoskertemet övező utat. Jó hallgatni dallamos, messze zengő éneküket, különösen olyankor szép a hangjuk, ha párt keresnek maguknak.

Persze rajtuk kívül sokféle más madaram is van, a hideg időben, amikor máshol nem lelnek élelemre, mindennapos vendégeim a cinkék, párosával jönnek „szotyolázni”, s a számukra kitett cinkegolyókból lakmározni. De rendszeresen meglátogatnak a meggyvágók, a verebek, a gerlék és a hűséges, magányos vörösbegyem is. Mindegyiküket „terített asztallal” várom. Ezek után érthető, miért ijedtem meg kutyám játékosságán vagy felébredt vadászösztönén. A lényeg az, hogy jól végződött az incidens. Azóta a kis rigó felnőtt, időnként eljön hozzánk, hogy szomját oltsa és megfürödjön a neki és a többi madárnak kitett friss vízben.

Hozzászólások  

+1 #1 Szegfű Ildikó 2011-05-31 15:24
Az én rigóm is kaland számomra. A lakótelepen az első emeleti erkélyemen eddig nem volt madár. Télen hiába raktam ki magokat, meg egy kis szalonnát, nem jöttek ide. A környékünkön kivágtak minden fát, hátha befejezzük földi szereplésünket a sok porral vegyített kutyaürülékektő l. Hozzám telepedett egy fekete rigó család, 6 tojással ajándékozott meg. A múlt hét csütörtökén ki is keltek, de a szombati lehűlés sajnos megfagyasztotta őket. Messze található élelem, és sokáig maradtak betakarás nélkül. A szívem hasadt meg értük, de nem tudtam segíteni rajtuk. Ismeretségünk nem elég mély. Ma már csak 2 fióka várta a mamát, de ő is nagyon szomorú, nem énekel.
Idézet

További olvasnivaló

Meghívás Telki Művészek Házába - Élményb…

Örömmel vettük a kedves invitálást, hisz régen (a ’80-as évek elején) és csak átutazóban jártunk ebben a csodás természeti környezetben fekvő, az elmúlt évtizedekben gyors fejlődést mutató, ma már...

Folytatás...

Fellázadtam a szúnyogok ellen

Általában követem az ahimszát, az erőszakmentesség, a nem ártás elvét, arra törekszem, hogy embernek, állatnak egyaránt ne ártsak, olykor mégis előfordul, hogy agyonütök egy-egy pimasz legyet, szétrombolom az elszaporodott...

Folytatás...

Az odakozmált ételekről

  Noha régebben nem volt jellemző rám, hogy odaégessem, lekozmáltassam a főztjeimet, mostanában néhányszor mégis pórul jártam, pedig ugyanúgy vigyáztam az ételekre, mint azelőtt. Szerencsére hamar rájöttem, hogy nem lettem figyelmetlenebb...

Folytatás...

Smith1978 kézelemzése

Mivel a kézfejéről készült felvételeken nem húzta eléggé szét az ujjait, a tenyérképeken pedig nem zárta teljesen össze őket, fontos információk hiányoznak számomra a kézelemzés elkészítéséhez. Például nem tudom megbízhatóan...

Folytatás...

Memória

A jó memóriának az alsónál kisebb, de jól formált felsőtest, mely húsos, de nem kövér; finom tapintású, világos színű bőr; fedetlen (kopasz) fejtető; kampós orr; vastag, szorosan egymás mellett ülő...

Folytatás...

Sikarán hallgatom a lakóhajók történetét

Amint beszállunk a csónakba, a rejtélyre azon nyomban fény derül, ugyanis a sikara nem más, mint ez a baldachinos, lefüggönyözött, kecses vonalú, lapos fenekű, törékeny gondolaféle. A velenceiek csónakjára...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?