Noha már régóta nagy tisztelője vagyunk zenéjének, sok lemezét megszereztük, de csak 1988 októberében nyílt lehetőségünk arra, hogy személyesen is találkozhassunk vele, végre élőben csodálhassuk és hallgathassuk a nagyszerű művész előadását. Ha jól emlékszem, egy enyhe, hétfői este volt, amikor a Budapest Sporcsarnokban elfoglaltuk helyünket, és izgatottan vártuk (nemcsak mi, hanem a közönség is) Ravi Shankar megjelenését. Amikor feltűnt két zenésztársával, dübörgő taps köszöntötte. Válaszként namasztézve üdvözölte a publikumot. Amint leültek, és szitárja hangolásába kezdett, szinte vezényszóra azonnal elcsendesedett a közönség. Mivel a hangolás meglehetősen sokáig elhúzódott, sokan az előadás első számának vélték, és nagy érdeklődéssel figyelték. Már ez is meglepett, de különösen akkor éreztem nagyon furcsán magam, amikor a hangolás befejeztét - mintha csak egy rágát hallottak volna - kitörő tapssal fogadta a közönség. Talán csak egyedül mi - a férjem és én - voltunk, akik nem tapsoltunk. Szégyenkezve figyeltük, vajon mit gondolhat rólunk, ám a művész rezzenéstelen arcán semmi nem látszott, udvarias főhajtással fogadta az elismerést. Bár ez akkor még nem hangozhatott el, mi a Philip Glassal közösen írt, Ragas In Minor Scale! című zeneszámával emlékezünk rá.
Ravi Shankar (szül. 1920. ápr.7. Váránaszi – megh. 2012. dec. 11. San Diego)
[Forrás: Britannica Hungarica Világenciklopédia] |
Indiai szitárjátékos és zeneszerző, az Indiai Nemzeti Szimfonikus Zenekar megalapítója; meghatározó szerepe volt abban, hogy a nyugati közönség érdeklődni kezdett az indiai zene iránt.