A+ A A-

Önuralom

  • Közzétéve itt: További érdekes írások


Régen eldöntöttem, hogy írok az önuralomról, és az anyaggyűjtést követően már nagyjából össze is állt a fejemben az anyag, amikor véletlenül a kezembe akadt Bognár Cecil Mi és mások című könyve. Ha már így esett, gondoltam, megnézem, mit ír az önuralomról, és meglepődve olvastam, hogy fejtegetését egy Isaac Newtonról (1642-1727), a híres angol polihisztorról feljegyzett történettel kezdi. A sztorit annyira találónak érzem, hogy érdemesnek tartom megosztani olvasóimmal.

„Newtonról, a lángeszű matematikusról és természettudósról mondják a következő esetet. Midőn hosszú tanulmányozás és sok nappali és éjjeli munka után befejezte egyik művét, az íróasztalon hagyott kéziratcsomót együgyű szolgája arra használta fel, hogy a kályhába begyújtott vele. A nagy tudós egy pillanatig néma megdöbbenéssel szemlélte művének pusztulását, majd nyugodtan így szolt a megrémült szolgához: »Nem baj, majd újból megírom az egészet.« Bizonyára mindenki bámulattal szemléli az önuralomnak ezt a hősies megnyilvánulását. Newtonnak feltétlenül igaza volt; a dühkitörés semmit sem segített volna a bajon.”

Az önuralom eme dicséretes példája után, szinte természetesnek látszik a kérdés, vajon miként vélekedtek más híres emberek e témáról. Szerencsém volt, mert e tekintetben bőséges választékot kínált Kristó Nagy István Bölcsességek könyve - Aforizmák, szállóigék címen megjelent gyűjteménye. Innentől kezdve nem volt nehéz dolgom, ebből válogattam egy csokornyira valót.

Gregorius (I. Gergely, vagy Nagy Szent Gergely pápa) (540-604) a középkor keresztény pápája, a nép pápájaként ismerték: „Van-e valami, ami jobban próbára tenné erőinket, mint az, hogy összes indulatunkat, szenvedélyünket, értelmünk uralma alá hajtsuk?  Testünk minden vágyát erős lélekkel megfékezzük? Minden önkéntes törtetésünkről lemondjunk?”

Kempis Tamás, vagyis Thomas Hemerken, vagy Haemerken, (1379-1471) egyházi író, teológus, bibliamásoló, keresztény misztikus, az Ágoston kanonokrend szerzetese: „A  tökéletes győzelem önmagunk fölött diadalmaskodni.”

Leonardo da Vinci (1452-1519)  olasz festő, szobrász, polihisztor: „A legnagyobb s egyben a legkisebb uralom az önuralom.”

Gracián y Morales, Baltasar (1601-1658) spanyol író: „Nincs nagyobb dolog, mint önmagunkon, indulatainkon uralkodni: Így jutunk el az akarat diadalához. S ha már úrrá lett rajtunk a szenvedély, legalább hivatalunkig ne merészkedjék.”
„Nagy próbája az ítélőképességnek az őrültség perceiben is megőrizni okosságunkat.”

Logau Friedrich von (1604-1655) német epigrammaköltő: „Önmagunkkal vívni: legnagyobb diadal.”

La Rochefoucauld Francois de (1613-1680) francia író, moralista, aforizmaszerző: „A nagylelkűség a gőg nemes erőfeszítése, amellyel úrrá teszi az embert önmagán, hogy minden másnak urává tegye.”

Racine Jean (1639-1699) francia drámaíró: „Éljen, s nagylelkűen győzze le önmagát.”

Rousseau Jean, Jacques (1712-1778) svájci francia filozófus, író, esztéta, pedagógus, zeneszerző: „Az erős szó erőt jelent. Nincs erény harc nélkül, győzelem nélkül. Az erény nem egyszerűen abban áll, hogy igazak vagyunk, hanem, hogy eközben lebírjuk szenvedélyeinket, uralkodunk szívünk fölött.”

Burns Robert (1759-1796) skót, népi költő, dalszerző, szabadkőműves: „A bölcsesség gyökere az önuralom.”

Huizinga Johan (1872-1945) holland történész, indológus: „Uralkodás az emberi természeten csak egyet jelenthet, olyan emberiséget, melyben mindenki önmagáért, önmagán uralkodik.”

Russell Bertrand (1872-1970) walesi angol matematikus, filozófus, szociológus, Nobel díjas közéleti személyiség: „Az önfegyelmezés használata olyasmi, mint a fék használata a vonaton. Hasznos dolog, ha rossz irányba indultunk meg, de káros, ha az irány jó. Senki sem merné állítani, hogy a vonatnak mindig befékezve kell szaladni, de azért a nehéz önfegyelmezés megszokása körülbelül ezt a káros hatást teszi a hasznos tevékenységre fordítható energiákra.”

Osváth Ernő (1877-1920) magyar író, szerkesztő: „A legteljesebb szabadságérzés: az önuralom. Az önuralom nagy iskolái a hitek.”

Befejezésként - bár kevésbé veretes szavakkal - szerénytelenül én is megpróbálkozom annak megfogalmazásával, hogy tulajdonképpen mit is nevezünk önuralomnak. Nos, a következőkre jutottam. Az önuralom nem más, mint az ember saját indulatainak, szenvedélyeinek tudatos elfojtása. Ez azt jelenti, hogy haragunkat - különösen annak külső megnyilvánulását - képesek vagyunk visszatartani, érzelmeinket, ha kell, pórázra fogjuk, uralkodni tudunk félelmeinken, bánatunkon, sőt jókedvünkön is. Az önuralom azonban nem szorítkozik érzelmeinkre, kihat értelmi tevékenységeinkre is. Önuralmat követel tőlünk például, amikor összeszedjük gondolatainkat, összpontosítjuk figyelmünket, de még a beidegződött munkák, tevékenységek, megszokott cselekvések, műveletek sem lehetségesek önfegyelem és önkontroll nélkül, bármit is teszünk, tudnunk kell parancsolni önmagunknak.

[Irodalom:
Bognár Cecil: Mi és Mások: A mindennapi élet lélektana, Budapest, 1937
Kristó Nagy István: Bölcsességek könyve - Aforizmák, szállóigék. Gondolat, Budapest, 1984]

További olvasnivaló

A csikló kimetszése

A női genitália megcsonkításának története a régmúltba nyúlik vissza, elsőként a Cnidus városából származó görög geográfus, történetíró Agatharchidesz tett róla említést, aki az i.e. 2. században leírta, hogy a...

Folytatás...

Görög megfigyelések az anyajegyekről

Az anyajegyek fiziognómiai értelmezéséről korábban már írtam, ezúttal egészen más megközelítésben olvashatnak ezekről, születéskor megjelenő jelekről. A következőkben ismertetésre kerülő értelmezés a görögöktől származik, akik általában szerencsésnek tartották az...

Folytatás...

Tejfog hiedelmek

  Noha a fogak fejlődése már az anyaméhben - kb. az első trimeszter közepe táján - elkezdődik, s a húsz tejfog részben a magzati lét végére kialakul, teljessé a születés után...

Folytatás...

Májusfa

A májusfaállítás elsősorban európai – főleg germán eredet – hagyomány, és szélesebb körben csak a középkortól kezdődően terjedt el, azonban a hozzákapcsolódó ünnepségek, vigasságok valószínűleg az ősi indiai és...

Folytatás...

Agra és a Tádzs Mahal

Nem tudjuk mire vélni, tán elfeledkeztek rólunk, idestova egy órája, egyre tétovábban toporgunk az Akbar Hotel előtt. Az kizárt, hogy elmentek volna, hisz a megbeszélt időnél jóval előbb érkeztünk...

Folytatás...

Mit jelent a képen látható vasajtóra…

Kedves Erzsébet!Mivel az oldalán már válaszolt hasonló kérdésre, én is kíváncsi lennék egy szimbólum jelentésére. A villamosmegállóhoz igyekezve, a piacról, illetve bevásárlásból hazafelé jövet szinte naponta látom ezt a vasajtóra...

Folytatás...