Soha nem felejtem el Fischer Sándor tanár úr, a Magyar Rádió beszédtechnika és retorika oktatójának intelmeit az igekötők megfelelő használatáról. Különösen az maradt meg bennem, amikor szemléltette, mennyire más jelentéstartalma lehet egyes igéknek, ha különböző igekötők kapcsolódnak hozzá. Példaként a csinál igét választotta, mert bizony - ahogy mondta - nem mindegy becsinálni, felcsinálni, idecsinálni, kicsinálni, körülcsinálni, lecsinálni, megcsinálni, odacsinálni, összecsinálni, rácsinálni, telecsinálni, újjácsinálni, újracsinálni, utánacsinálni, végigcsinálni, visszacsinálni.
Persze - a címben jelzettek mellett - vehetnénk a ver (agyonver, átver, bever, belever, elver, felver, félrever, keresztülver, kiver, lever, megver, összever, ráver, széjjelver, szétver, tönkrever, végigver, visszaver), a vesz (alávesz, átvesz, bevesz, elvesz, elővesz, felvesz, kivesz, kölcsönvesz, levesz, megvesz, odavesz, rávesz, televesz, végigvesz, visszavesz), a csap (agyoncsap, átcsap, becsap, belecsap, belécsap, elcsap, felcsap, hozzácsap, idecsap, keresztülcsap, kicsap, közbecsap, lecsap, megcsap, odacsap, összecsap, rácsap, széjjelcsap, szétcsap, visszacsap) stb., igéket is.
Az igéhez járuló idegkötők jelölik az a cselekvés vagy a történés irányát vagy állapotát, színessé teszik nyelvünket, hasznosak, mert alkalmazásukkal elkerülhetjük a hosszadalmas körülírásokat, általuk mondandónkat tömören fejezhetjük ki. Viszont az igekötős igék számos vitára adnak okot, sokszor feleslegesen (ledegradál, beinvesztál, kikézbesít stb.), gyakran helytelenül (beelvállal, kimegtárgyal, beelájul stb.) használják őket, vagy - ami még rosszabb - egyszerűen elhagyják az igekötőt. Gyakori probléma az egybeírás, különírás szabályainak megsértése is: megfogom tanulni (helyesen meg fogom tanulni); meg van a labda, de megvan szakítva (helyesen: megvan a labda, de meg van szakítva). Persze az sem mindegy, hogy a mondatban mit kívánunk hangsúlyozni. (A süteményt meg akarták enni. A süteményt akarták megenni.)
Igekötős szavak egyéni sajátsággal bírnak, nyelvtanuk, írásmódjuk gyakran eltér egymástól, amitől bonyolult a használatuk. Ezért - a korábbi példákat kiegészítve - felsorolom azokat az igekötőket, melyeket a Magyar Tudományos Akadémia A magyar helyesírás szabályai című kiadványában találtam. Ezek a következők: abba, agyon, alá, által, át, be, bele, belé. benn, egybe, el, ellen, elő, előre, fel (föl), félbe, félre, felül (fölül), fenn (fönn), hátra, haza, helyre, hozzá, ide, keresztül, ketté, ki, kölcsön, körül, közbe, közre, közzé, külön, le, meg, mellé, neki, oda, össze, rá, rajta, széjjel, szembe, szerte, szét, tele, tova, tovább, tönkre, túl, újjá, újra, utána, végbe, végig, végre, vissza.
Természetesen a felsorolás nem tekinthető sem teljesnek, sem véglegesnek, nyelvünk fejlődésével újabb igekötők keletkezhetnek, miközben régiek kieshetnek, attól függően, hogy a magyar nyelv mennyire tartja meg a szépségét, vagy milyen mértékben korcsosul tovább.

Kommentek
archivált tartalomszegfű ildikó #1
Van még nyelv a világban, amelyik ilyen precízen és változatosan tudja kifejezni a gondolatát?
2016-04-17 07:02:58