Májusban két katolikus országban is jártunk, ahol teljesen természetes az üzletek hétvégi nyitva tartása. Olaszországban a svájci határ közelében található Vareseben és a Don Matteo című filmsorozatból ismert Gubbioban töltöttünk el néhány napot, majd átrándultunk a horvát Isztriára, a festői szépségű tengerparti kisvárosban, Moscenicka Dragaba. Mondanom sem kell, egyik helyen sem létezett a nálunk bevezetett korlátozás.
Pedig aligha szükséges bizonyítani, hogy mind az olaszok, mind a horvátok sokkal inkábbak vallásosak, mint honfitársaink. Egy 2006-os statisztikai felmérés szerint Olaszország 54 millió lakójából 52 millió vallotta katolikusnak magát, míg Horvátországban a lakosság 87,8 százaléka katolikus hívő.Mivel az Isztrián és Dalmáciában is többször jártunk, magunk is meggyőződhettünk róla, hogy horvát barátaink körében szinte elmaradhatatlan a részvétel a vasárnapi istentiszteleteken, és nem kell hozzá zárva tartás. Összehasonlításként: a 2011. évi népszámlálás szerint nálunk 5 408 793 embert, vagyis az össznépesség 54,4%-át keresztelték meg, míg a római katolikusok száma 3 871 922 (37,1%) volt.
Egyszerűen képtelen vagyok racionális ésszel felfogni, miért tiltották meg Magyarországon, hogy a boltok vasárnaponként is kinyithassanak, és itt nemcsak e döntés negatív következményeire gondolok, de - figyelemmel az olasz vagy a horvát példára - az emberek ettől még nem lesznek vallásosabbak, gyakoribb templomlátogatók.
A dolog értelmetlenségének, diszkriminatív voltának megvilágítására saját példámból indulok ki. Korábban már többször írtam édesapámról, aki cukrász volt, ami azt jelentette, hogy minden vasárnap, sőt a nagy ünnepeken - húsvétkor, karácsonykor, szilveszterkor, és még sorolhatnám mikor - is dolgoznia kellett, mégpedig azért, mert vasárnaponként, ünnepnapokon sokan vitték a cukrászdából a süteményeket, de jöttek családostól délutánonként fagylaltozni, édességeket nassolni. Ettől függetlenül, édesanyámmal minden vasárnap elmentünk a szentmisére, de nem maradtak el gyerekkoromban a színházlátogatások, az emlékezetes hosszú túrázások, hegymászások, sőt még arra is tudtunk szakítani időt, hogy elruccanjunk egy-egy izgalmasnak tűnő focimeccsre.Kíváncsi voltam, mi a helyzet az Európai Unióban, a 28 tagország közül melyek azok az országok, ahol nem korlátozzák a vasárnapi nyitva tartást, hol mehetnek szabadon az emberek hétvégén is nagybevásárlást tartani, vagy a családdal közösen kiválasztani egy-egy elektromos készüléket, vagy ruhát, cipőt próbálni, a gyereknek bútort nézni. Kiderült, hogy sok országban nem azt az utat járják, amit nálunk a logikus és racionális ellenérvekkel szemben is bevezettek. Kiderült, hogy a Közösség országainak több mint a felében a boltok, áruházak tulajdonosai - figyelembe véve a vásárlóik igényeit - maguk dönthetik el, hogy mikor tartanak nyitva, vagyis az emberek akkor vásárolhatnak, amikor éppen idejük, vagy kedvük támad rá.
Ezek az országok: Bulgária. Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Horvátország, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Svédország és Anglia. Végezetül csak zárójelben jegyzem meg, némelyiküknek sokkal liberálisabb (munkavállaló-barátabb) a dolgozókat érintő szabályozása, mint a mi új, módosított munka törvénykönyvünk…
Kommentek
archivált tartalomViola Endre #1
Tetszik a nyitvatarté
2017-06-07 10:38:33ási elmélkedés, de nem ad választ arra,miért nincs vasárnapi nyitvatartás nálunk és még máshol is?Melyik nép vallási szokásai írják elő a "tevékenység-mentes" vasárnapot, mely eredetileg "vásárnap" volt?