A+ A A-

Miért lett 'kacsa' a hírlapi átverés?

  • Közzétéve itt: További érdekes írások

 


A kacsáról mindenki tudja, hogy hízékony háziszárnyas, jóval kisebb a libánál, rövidebb a nyaka és a lába is. Az sem hordoz sok információt, hogy hívják még récének, rucának, gácsérnak, tasónak, sőt kacsa a neve a férfi betegek öblös, csöves vizelő edényének is. Azt viszont, hogy miként, vagy miért lett kacsa a valótlan újsághír, mióta létezik az úgynevezett hírlapi kacsa, vagyis az álhír, a kitalált hazugság, a szemenszedett koholmány, a félrevezető beugratás, már kevesen tudhatják. Bevallom, én sem tudtam, ezért néztem utána.

Cipőkanál kacsa, fábólEgész fejezetet szentelt Ráth-Végh István a hírlapi kacsának az Emberi butaság története című művében, melyből megtudhatjuk, hogy a „németek szerint már a XV. században ismert volt a ’blaue Ente’ kifejezés, amely kék kacsát, azaz lehetetlen dolgot jelentett. A reformáció idejében megszületett a Legende-Lugente szójáték; állítólag Luther alkalmazta volna. A franciák Monsieur Crac-nak, a gascognei Münchhausennek ismeretes kalandjából származtatják, aki tudvalevően fonál végére kötött szalonnadarabbal 12 kacsát fűzött fel sorjában a madzagjára.”
Gipszkacsa nyakkendővelRáth-Végh István könyvéből tudtam meg azt is (amit egyébként a netes információk ugyancsak megerősítettek), hogy angol eredetű nem lehet, mert náluk a hamis információ, álhír, átverés, beugratás elnevezése hoax. Természetesen ez utóbbi szó eredetét sem sikerült egyértelműen tisztázni.

Helmut Wolle: Istenek, múmiák, hetérák című könyvében a kacsa (németül Ente) elnevezésre egy meglehetősen logikus magyarázatot is találtam. „A 19. században is szokás volt még a hatóságok körében, hogy a nem egészen megalapozott jelentéseket n. t. betűkkel lássák el (latinul: non testatum: ellenőrizetlen), és ez a rövidítés - kimondva - Enté-nek hangzott.”

Kitomött kacsa, spárgábólMiközben a hírlapi kacsa eredetén és elsőségén még ma is vitatkoznak, abban többé-kevésbé egyetértés alakult ki, hogy a leghíresebb „kacsát” a belga Egide Norbert Cornelissen (1769-1849) „költötte”. A kacsa-ügy nagy költőnket, Ady Endrét is megihlette, az ezzel kapcsolatos párizsi élményeiről - benne Cornelissen sztorijával - a Pesti Naplónak írt levelében, 1904 júniusában számolt be. Mivel tovább színesíti a témát, és a múlt század eleji Párizsról is némi képet ad, levelének a kacsával kapcsolatos részét az alábbiakban idézem:

Papirmasé kacsák„(…) A kacsa drága pecsenye Párizsban. A hall-ok, a vásárcsarnokok legfőbb ékessége s drágaságai közül való a kacsa. Szinte azt lehetne mondani: szent madár. No, pláne a roueni kacsa. Ezért még veszekedni is érdemes. És mégis egész Párizs mulat most szegény vicomte d'Avenel-en, aki napok óta veszekszik a vásárcsarnokok kofáival. A vicomte finom úr, kedves úr, okos úr. Író és tudós. Szó volt arról, hogy az Akadémia tagjai közé választja. És íme, milyen fatális heccbe keveredett bele a szegény vicomte. A roueni kacsa miatt. A vicomte azzal vádolta meg a vásárcsarnokokat, hogy az, amit ők nagy garral és büszkén roueni kacsának hirdetnek és árulnak, méreg, sőt biztos méreg. Elpusztul, aki a vásárcsarnokok roueni kacsáiból jóllakik. Vagy legalább is kéznél kell tartania a háziorvosát.

Pöttyös kacsákSzegény vicomte. Napok óta hull rá a piszok. A kacsa-kofák nyilatkoznak, nyílttereznek, pörölnek. A vicomte-nak pedig szomorúan kell beismernie, hogy a Jockey-Club finom, selyemkötésű szótára semmit sem ér a vásárcsarnokok erőteljes szótárával szemben. És látnia kell, hogy Párizs ő rajta mulat. Ő rajta, aki Párizs érdekében emelt szót. Hiszen a roueni kacsa már-már a ciánkálival van egyenrangban Párizs-szerte. Már helyet kapott az irodalomban is. Kivált azóta, hogy Sardou majdnem belepusztult egy ebédbe, melynek klu-ja a kacsa-pecsenye volt.

Porcelán kacsaÉs mikor itt Párizsban javában mulatnak a kacsán, érdekes apropóra érkezik meg a "Pesti Napló" Tábori Róbert tárcájával, a "Kacsafá"-val. Ahá! Hisz a levegőben kell lenni valaminek, ha a kacsa Budapesten is kapós. És kíváncsian olvasok a tudós Lonicer könyvéről. Tehát ilyen régi madár az a kacsa, amely nem olyan veszedelmes, mint a roueni. A hírlapi kacsa.

A párizsi kacsa-affér természetesen egész kacsa-irodalmat produkált Párizsban. A kacsa múltját, jelenét s jövőjét megvilágították. És most már mi itt Párizsban tudjuk, hogy a kacsának szerepe volt, s talán lesz is irodalomban, művészetben, történelemben, stb. Persze, a hírlapi kacsáról is sok szó esett.

Vadkacsa, fábólSovén franciák vitatni sem engedik, hogy a hírlapi kacsa is francia produktum. A franciáknak tudniillik van egy régi közmondásuk. A hazug emberekről, vagy akik az igazságnak legalább felét szerették és szeretik elsikkasztani, azt mondja a francia: kacsákat árul. Íme, - mondják a sovén franciák, - a hírlapi kacsa eredete. Ellenben a komoly tudósok, kiknek az a jelszavuk, hogy vesszen el Cato, a kacsa, a francia gloire, az egész világ, de legyen igazság, szomorúan azt konstatálják, hogy a hírlapi kacsa nem francia, hanem belga dicsőség. Egy Cornelissen nevű belga férfiú költötte ki az első kacsát egy anvers-i lapban.

A derék Cornelissen elmondta a lapban, hogy ő vett húsz kacsát. Egyet közülük megölt s tollastól, húsostól összevágva odadobta a megmaradt tizenkilencnek. Ezek felfalták néhai bajtársukat. Azután újra megölt egyet, s ezzel ugyanezt tette. Így folytatta. Végül az utolsó élő kacsa megette az utolsóelőttit. Fölfalta egészen. Így mesélte a dolgot a derék Cornelissen, s a mulatságos história bejárta az összes lapokat. Az első hírlapi kacsa!... Mennyi következett ezután. Még a tengeri kígyó sem tudta fölfalni őket.

Ám nem lehetetlen, hogy ez a verzió közönséges kacsa. Én is inkább azt tartom, hogy Tábori Róbert tárcájának van igaza a kacsa-ügyben. Az első hírlapi kacsa Lonicer mester kacsafáján termett. (…)”

[Forrás:
Ráth-Végh István: Az emberi butaság (Gondolat, Budapest, 1962) - A nagyérdemű közönség
Helmut Wolle: Istenek, múmiák, hetérák (Kossuth Könyvkiadó, 1989)
Ady Endre: Egy kacsa-affér (Pesti Napló 1904. június 28.)]

 

További olvasnivaló

Indiai vasúti menetrend

A pályaudvari tolongás, a lökdösődés, a szagok, a rengeteg ember látványa s a macerás ügyintézés kezdenek megviselni. Attila láthatja rajtam születő, egyre erősödő feszülésem, s hogy továbbra is veszteg maradjak...

Folytatás...

Spánieljeim - Arika és kicsinyei, Bindu …

Édesanyámnak nehéz szülése volt, megszenvedett értem. A szülész professzora javasolta, több terhességet ne vállaljon. Ezért nem lett testvérem. Gyerekként sokat faggattam Édest, egészen addig, míg végre felfogtam, miért nincs testvérem...

Folytatás...

Álmatlanság

Az álmatlanság, vagy az elégtelen alvás (insomnia) tulajdonképpen egy abnormálisan hosszan tartó alvási probléma, melynek lényege, hogy az érintett személy nehezen tud elaludni, éjjelente többször felébred, és napközben fáradtnak érzi...

Folytatás...

A jobb- és a balkéz vizsgálatának jelent…

A kínai palmisztria kizárólag csak jobb- és bal kezet különböztet meg, ellentétben a nyugati kézolvasási, kézelemzési gyakorlattal, amely nem a jobb és a bal kéz között tesz különbséget, hanem az...

Folytatás...

Szilveszteri puncs

A puncsok világszerte ismert italok. Kellemes ízükért terjedt el fogyasztásuk. Indiából Európába az angolok hozták be és honosították meg - kb. háromszáz évvel ezelőtt - miután megismerték és megkedvelték...

Folytatás...

Medárd

Szent Medárd (456 körül – 545. június 8.) nemesi családban született a pikárdiai Salency-ben. Apja a frank Nectardus, anyja a gall-római Protagia volt. Már gyermekkorában kitűnt intelligenciájával és a...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?