Szüleimnek köszönhetem, hogy hozzájuk hasonlóan nem ítélek el senkit a bőrszíne, a vallása, a politikai felfogása, a testi fogyatékossága, az elesettsége stb. miatt. Nálam csak az számít, ki milyen ember, jó vagy rossz, bevallóm nem kedvelem a rosszindulatú, rosszhiszemű, a másokról tények nélkül negatív dolgokat feltételező embereket. Tudom ez a felsorolás, nagyon leegyszerűsített, de ép ezért most, napokig bújtam régi könyveket, lexikonokat, hogy felfrissítve eddigi ismereteimet, újabb tényeket gyűjtsek. Remélem ezzel az összeállítással egy morzsányit teszek a magyar zsidóság védelmében.
Irodalmi forrásként elsőként jelölőm meg, használtam és idézek a Magyarország Vereckétől napjainkig című öt kötetes 1941-1943 között készült műből, kiadó a Franklin-Társulat Budapest. A kötetekben megtalálható Magyarország történelme, földje, népe, élete, gazdasága, irodalma, művészete. Én a negyedik kötetben, - a tudomány, irodalom, egyházi élet – leltem rá a Magyar zsidóság című írásra. A könyv előszavát írta Nagybányai Vitéz Horthy Miklós Magyarország kormányzója.
Jekelfalussy által 1896-ban kiadott Der Tausendjahrige Ungarische Staat und Sein Volk összefoglaló művében Reiner János egyetemi tanár Kirchliche Organisation című cikkében ezeket írja a magyarországi zsidókról:
Az izraeliták nagyon korai időtől fogva éltek ez országban és bizonyos autonómiával bírtak.
Nincs kizárva, sőt nagyon valószínű, hogy a római fennhatóság alatt álló Pannoniában és Dáciában éltek zsidók. Hagyományos legenda őrzi emlékét annak, hogy Decebal király segítségére voltak zsidók Róma elleni küzdelmében.