A testszőrzet és a testzsír részaránya alapján azt mondhatjuk, hogy a férfiak teste, felépítése sokkal inkább emlékeztet a majoméra, mint a nőé. Az írás hátralevő részében, mely különböző szempontok alapján a kezeket vizsgálja, kiderül majd, hogy számos egyéb eredmény is azt erősíti meg, hogy az evolúció során a női testalkat jobban eltávolodott a főemlősökétől, mint a férfié. Ez némiképp alátámasztja azt a gyakran hangoztatott nézetet, hogy a férfiak primitívebb természetűek a nőknél.
Hüvelykujjak
A majmoknak rendszerint nagyon rövid a hüvelykujjuk, a férfiak hüvelykujja rövidebb, mint a nőké. Ugyanakkor az emberi kezet a majoméval összehasonlítva, az ember hüvelykujja viszonylag hosszú a majoméhoz képest. Általánosságban elmondható, hogy a férfiak hüvelykujja kissé rövidebb, mint a nőké. A hüvelykujj hosszát ma legkönnyebben úgy határozhatjuk meg, hogy ha a tenyerünket egy sima felületre helyezzük, majd a hüvelykujjunkat a tenyerünkhöz toljuk. A mutatóujj proximális ujjperece - mint referencia pont - segítségével most már viszonylag jól megbecsülhető a hüvelykujjunk hossza. A hüvelykujj csúcsa ugyanis rendszerint a mutatóujj tőpercének középső részéig ér, amint ezt az ábrán a szaggatott vonal mutatja. Abban az esetben, ha a hüvelykujj e vonal közelében végződik, arra következtethetünk, hogy a hüvelykujjunk hossza normális. Ha nő és férfiismerőseink hüvelykujjait szemügyre vesszük, nagy valószínűséggel azt tapasztaljuk, hogy a férfiak esetében ritkán fordul elő, hogy a hüvelykujjak mindkét kézen hosszúak. Ezt a statisztikai vizsgálatok is alátámasztják, azaz a férfiaknál gyakrabban rövidebb legalább az egyik hüvelykujj a normálisnál, míg a női kezeken a hosszabb hüvelykujja előfordulása a valószínűbb.
Az ujjak hossza
Az ujjhosszak egymáshoz viszonyításával elsőként Wood Jones angol anatómus foglalkozott, aki megállapította, hogy az emberszabású majmok kezein a gyűrűs ujjak abszolút hossza minden esetben nagyobb, mint a mutató ujjaké (4D > 2D). Ezt a törvényszerűséget majomujj-szabálynak (simian digital formula) nevezte el. A gyűrűsujj abszolút hossza az emberi kézen is többnyire nagyobb a mutatóujjénál, azonban számos ember - elsősorban a nők - kezén (vagy kezein) a mutató ujj hosszabb a gyűrűs ujjnál. Ezt a viszonyt - mivel ez csak az emberi kezeken volt megfigyelhető - Wood Jones ember-ujj szabályként azonosította. Ez utóbbit szemlélteti az ábra, mely egy olyan kezet mutat, ahol a mutató ujj hosszabb a gyűrűs ujjnál. (A nyilak azonos hosszúságúak.)
Az emberi kezeket tanulmányozva azt látjuk, hogy az emberre jellemző 2D > 4D viszony ismét a női kezeken a gyakoribb. John Manning brit biológus jó néhány különböző országokból származó ember kezét tanulmányozta, és úgy találta, hogy a nők között sokkal gyakrabban fordult elő a gyűrűs ujjnál hosszabb mutató ujj. Egyébként Manning nem vizsgálta a kéz egyéb tulajdonságait, melyek ugyancsak különbözőek lehetnek a férfiak és a nők esetében. Így például a kisujj hossza sokkal jellemzőbb, mint a 2D : 4D arány.
A statisztikai vizsgálatok alapján a hölgyek esetében 75%-ban a kisujj rövidebb volt a középső ujj háromnegyedénél. A férfiaknál ez csak a vizsgált kezek 35%-ánál volt igaz. Ebből az következik, hogy a nőknél gyakoribb a rövid kisujj. Az emberszabású majmokra általában a hosszú gyűrűsujj és a hosszú kisujj a jellemző. Más szavakkal megfogalmazva, a kutatás azt állapította meg, hogy a kisujjuk alapján a férfiak jobban hasonlítanak az emberszabású majmokra, mint a nők, vagyis azt mondhatjuk, hogy az evolúció során a nők távolabbra kerültek a majmoktól.
Kézrajzolatok
Nemcsak az ujjak méretében, hanem a kéz ujjain és a tenyereken megjelenő rajzolatok, mintázatok gyakoriságában is eltérések figyelhetők meg. Például a Simian-vonal (majomredő) - vagyis a tenyeret horizontálisan átszelő, egymásba olvadó, tehát egyetlen markáns vonalat képező fej- és szívvonal - gyakran látható az emberszabású majmok kezén. A statisztikák alapján az is elmondható, hogy a majomredő gyakorisága a férfiaknál kétszer olyan nagy, mint a nőknél. Ez ugyancsak amellett szól, hogy a főemlősök és a férfiak között nagyobb a hasonlóság. Cummins és Midlo klasszikus művükben (Ujjlenyomatok, tenyerek és talpak) leírják, hogy az emberszabású majmok tenyerein kétszer-háromszor olyan gyakori az összetett mintázatok (hurkok, örvények és különféle változataik) előfordulása, mint az emberi kezeken. Schaumann és Alter (1976.) dermatoglífiai vizsgálataik során - melynek keretében 200 észak-amerikai férfi és nő kezét tanulmányozták - a férfiak ujjain és tenyerein jóval több összetett mintázatot találtak, mint az általuk tanulmányozott női kezeken.
Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy nemcsak a test szőrzete és a testzsír részaránya közti különbségek, hanem a hüvelykujj hossza és a többi ujj hosszának eloszlása, valamint a majomredő és az összetett dermatoglífiai mintázatok előfordulásának gyakorisága is arra utal, hogy az evolúció során - felépítését és külső jegyeit tekintve - a nők teste jobban eltávolodott a főemlősökétől, mint a férfiaké.