A minap a fürdőszobai rádiót hallgatva, felkeltette a figyelmemet a válaszadó szövege, aki mondataiban többször is megismételte a kóta szót. A riporter viszont következetesen kvótát emlegetett, ebből viszont már sejtettem, miről szólhat a tudakozódás. A megkérdezett vezető politikusunk azonban hajthatatlannak mutatkozott - mintegy kijavítva a kérdezőt - konokul kitartott a kóta elnevezés használata mellett. Ez annyira lekötötte figyelmemet, hogy a riport szövegére nem is tudtam odafigyelni. Leültem a kád szélére, és magamban csak a kótákat számolgattam.
A magabiztos válaszok hallatán azonban kissé elbizonytalanodtam, és arra gondoltam, az illető mégis helyesen emlegette a kótákat. Hogy bizonyosságot nyerjek, előkaptam Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótárát, és rákerestem a kérdéses szóra. A következőt találtam. A kóta jelentése kotta, ami a zenei világban hangjegyet, hangjegyírást, vagyis a zeneművek leírására használt jelrendszer, valamely zenemű hangjegyekkel leírva. A kvóta (régiesen quota) viszont latin kifejezés, jelentése arányos rész, hányad. Az Osztrák-Magyar Monarchiában Magyarország hozzájárulásának arányát jelezte a közös ügyek költségeihez.
És ha már Monarchia szóba került, betettem a DVD-met a meghajtóba, és „felütöttem” Czuczor Gergely – Fogarasi János 1862 - 1874 között megjelent hatkötetes nyelvszótárát is, melyben a zenei hangjegyet jelölőt kóta szóról az alábbiakat találtam: „Kóta némelyek véleménye szerént a latin cauda (olaszul coda) szóból ment volna át a magyar nyelvbe, minthogy a zenei hangjegyek rendesen farkkal vannak ellátva; ámbár sem a latinban, sem az olaszban ez értelemben nem használtatik, és a magyar nyelvben már régóta divatos ‘nota’ szóból pedig bajosan lett, mert az n nem csavarodik k-vá; mikből nem ok nélkül gyanítható, hogy kóta magyar eredetű, mely esetben az annyi volna, mint kótó, azaz ütő, kótis, minthogy a kóta alakja rendszerént egyezik is az ütő vagy kótis alakjával.”
Ezek szerint - bár időtartamukat tekintve a hangjegyek is részekre oszthatók, vagyis létezik fél, negyedrész, nyolcadrész stb. kóta is - a kótázás valójában kottaírást, vagyis valamilyen dallam hangjegyekbe szedését jelenti.
Kislány koromban volt egy időszak, amikor, ha valami nagyon nem tetszett, azt az „a péróját” felkiáltással jeleztem a környezetemnek. Ezt viszont a szüleim, rokonaink, ismerőseink hallgatták érdeklődéssel, mert fogalmuk sem volt, vajon mit emlegethet ez a gyerek. Aztán idővel magamtól leszoktam a pérózásról. Jó néhány év is eltelt, amikor eszembe jutott, ideje lenne megtudnom, mit jelent ez a szó.
Nos, valójában semmit*, viszont ha a szóvégi ó-betűt kicseréljük a-val, akkor a péróból péra lesz, aminek a jelentése már több helyen megtalálható. A köznapi szóhasználatban a leggyakrabban a szuka kutyák nemi szervét jelöli e szó. Innentől kezdve világossá vált a dolog, hiszen mindig volt kutyusom, többnyire lány kutyák, tehát megtapasztalhattam tüzelésüket. Ilyenkor a szuka pérája megduzzad, és a csinos, kívánatos, izgalmas szagú szuka felkelti az udvarló kanok érdeklődését. De ez is a célja, ugyanis ekkor hajlandó párzásra a nőstény kutya. Kiválasztva a legszimpatikusabb, legmarkánsabb udvarlót, félrecsapva farkát, jelzi, hogy készen áll a megtermékenyítésre.
A régebbi lexikonok, nyelvkönyvek szerint az előbbinél jóval tágabb a péra jelentése. Pallas nagy lexikona például az összes nőivarú állat nemző szerveinek külső részét tekinti pérának, míg a Czuczor-Fogarasi féle nyelvszótárban a péra főnévról a következő olvasható:
„1) Köznépies nyelven, a nősténybarmok, különösen kanczalovak, tehenek nemi részének hüvelye, táskája. 2) Növénytanban, a kétlakiak seregébe és egyfalkások rendjébe tartozó növénynem; hímvirágának csészéje hatlevelű; virágja közepén egy tojásdad vagy kúpos bögreforma pilis, honnan a neve. (Ruscus). Fajai: szúrós péra (r. aculeatus), köznéven: egértövis; és nyelves péra (r. hypoglossum), köznéven: bájfű, nyakcsapfű, péra. Értelemre, mint táskát, hüvelyt jelentő, meg egyezik vele a latin-hellen pera.”
*Ez azért nem teljesen igaz, ugyanis a mai szlengben használatos a cigány eredetű -. eredetileg herét, mostanság azonban már többnyire hímvesszőt jelentő - péló kifejezés, amit olykor pérónak is mondanak.