Sok mindent megállapíthatunk egy személyről, ha megfigyeljük, miképpen használja vagy tartja a kezeit, és hogy milyen a kézfogása. Az erőteljes és határozott kézfogás társaságkedvelő, nyílt embert jelez; a petyhüdt, ún. „döglött hal” parolázás arra jellemző, akinek nehézségei vannak az életben; aki pedig hosszasan szorongatja a kezünket, a keze valósággal beletapad a tenyerünkbe, valószínűleg valamilyen üzletember, aki el akar adni nekünk valamit.
Azt is érdemes megfigyelnünk, hogyan tartják az emberek a kezeiket járás közben. Akiknek a kezei teljesen nyitottak, nincs semmi rejtegetnivalójuk, olykor túlságosan is őszinték, olyan „elefánt a porcelánboltban” típusok. Az átlagemberek járás közben kissé behajlítják a tenyerüket.
A színészeknek és táncosoknak a kezeik egyik legfontosabb munkaeszközeik. Nemcsak az érzelmeiket mutatják velük, a kézgesztusokkal már akkor jelzik a megformált karakter természetét, mielőtt egy szót is kimondtak volna.
Azok a személyek, akik idegesnek tűnnek a kézelemzővel történő találkozásnál, és összezárják kezeiket, olyan dolgokat rejtegethetnek, amiket nem szívesen tárnak fel mások előtt. Lehet, hogy ezek a karakterük negatív tulajdonságai, és nem szeretnék, ha kiderülne csaló, képmutató és ravasz természetük. Azonban óvatosnak kell lenni az ítéletalkotással, mivel nagyon szégyenlősek és óvatosak is lehetnek. Egy óvatos ember valószínűleg nem akar mindent meghallani, amit mások láthatnak a kezeiben. Az ilyen személytől nem kell tartanunk, megbízhatunk benne, képes megtartani a titkot.
A pszichiáterek és a pszichológusok árgus szemekkel figyelik pácienseik kézmozdulatait. Az orvosok diagnózisuk felállítása során ugyancsak figyelemmel vannak betegeik gesztusaira, kezeik megjelenésére és állapotára. A bírók jól ismerik a vádlottak és a tanúk gesztusait, és ezt a tudásukat az ítélkezési gyakorlatukban hasznosítják. A kézelemzők természetesen úgy vélik, hogy addig az ember nem ismerhet meg alaposan valakit, míg nem tanulmányozta a kezeit.
Amikor a beszélgető partnerünk a mellén összefonja a karjait, az annak a jele lehet, hogy az illető határozott az elképzeléseiben, nem igen hagyja magát meggyőzni másról. Ha el akarunk adni neki valamit, a kéztartása arra utal, hogy nem érdekli a dolog.
Jól tesszük, ha óvakodunk az olyan emberektől, akik üzleti tárgyalás közben összedörzsöli a kezeit. Ők ugyanis arra készülnek, hogy becsapjanak bennünket. Bármennyire is vonzónak tűnhet az ajánlat, biztos, hogy rosszul fogunk járni, veszíteni fogunk az üzleten.
A határozott kézfogású ember energikus, pozitív gondolkodású, érzelmeit kimutató személyiség.
Ha a kéz elasztikus, vagyis flexibilis és hajlékony, az illető a különböző élethelyzetekhez is rugalmasan alkalmazkodik. A puhány kézfogás viszont olyan embert jellemez, akire nem számíthatunk, mert eltűnik a nehéz helyzetekben. „Valaki majd csak megcsinálja” – gondolják, ha valamilyen nehéz feladat adódik számukra.
A kemény kézfogás „szűnjetek meg!” típusú személyt jelez, aki számára csak az jó megoldás, ahogyan ő csinálja. Ezek az emberek gyakran találhatók a hadseregben, munkájuk fizikai állóképességet igényel.
A nedves, tapadó kézfogás általában a gyenge személyekre jellemző.
Aki csak az ujjai végét ragadja meg társának a kézfogáskor, nem nyílik meg a partnere előtt, feltehetően alacsonyabb rendűnek tartja magánál. Egy kampányoló politikus is használhatja ezt a fajta kézfogást.
Azok, akik egyik vagy mindkét kezüket a zsebükben tartják, amikor találkozunk velük, titkolózó vagy tartózkodó személyek. Nem tudhatjuk, hogy mire gondolnak.