Un mondo senza biciclette sarebbe come un sonno senza sogni.
(Bicikli nélkül olyan lenne a világ, mint az alvás álom nélkül.)
Már az érkezésünk napján felfigyeltem a recepció előtt (a bejárati ajtajától jobbra) látható lánc nélküli, legalább 100 éves biciklire, azonban csak a futóversenyt követő nap reggelije után jutott eszembe, hogy vendéglátóinktól érdeklődjek az öreg „járgány” történetéről. A recepciós pult mögött ülő, kedves, mosolygós hölgytől (ő volt, aki az első nap fogadott) tudom meg, hogy a - fényképünkön is megörökített - darab a séfjük, Pierluigi Farè gyűjteményéből származik. És ha kíváncsiak vagyunk, teszi hozzá, a többit is megnézhetjük, ugyanis a hotel pincéjében egy „mini” kerékpármúzeum található. Természetesen azonnal igent mondunk, mire - miután telefonon röviden szót vált a konyhafőnökkel - örömmel közli, hogy még aznap este vár minket Farè úr, a kollekció kurátora.
A szálloda hátsó oldalán jól megvilágított, széles lépcsősor visz le a múzeumba. Miután a jó svádájú, ötvenes korú vezetőnk odalent is felkapcsolja a villanyt, elénk tárul a kerékpározás elmúlt 100-150 évének története. A több mint 100 darabból álló gyűjteményben számos igazi ritkaság is megtalálható. Faré úr lelkes előadásából tudjuk meg, hogy a Franciaországban 1870-ben gyártott vasabroncsos kerékpártól egészen az olasz kerékpáros legendák, Bartali és Coppi vetélkedésének idejéig követhetjük nyomon a kerékpárok fejlődéstörténetét. A régi idők verseny és túra kerékpárjai mellett, a mindennapokban használt munka-, bevásárló biciklik, gyermek kerékpárok, tandemek, triciklik, sőt a világháborúk katonai kerékpárjai és egyes harci ruhadarabjai is részei a kollekciónak. A polcokon különféle bicikli alkatrészek és kiegészítő kellékek, a falakon képek, klubzászlók, versenymezek, oklevelek, medálok és újság- és magazin kivágások. Még sokáig folytathatnám a sort, de úgy érzem, fölösleges, többet mondanak a képeink…
