A+ A A-

Kálidásza: Ez az ősz

  • Közzétéve itt: További érdekes írások
„A szanszkrit irodalom legnagyobb egyéniségének, Kálidászának az életéről szinte semmit sem tudunk. A IV-V. században élt, valószínűleg Uddzsajiníban. A legenda szerint Kálidásza tudatlan bivalypásztor volt, és Káli istennő kegyéből lett halhatatlan költő, és ezért felvette a „Káli rabszolgája” nevet. Haláláról az a legenda járta, hogy egy kurtizán nyereségvágyból megölte. A király ugyanis pénzjutalmat ígért annak, aki kiegészíti a bordélyház falára írt verset. Az odalátogató Kálidásza ezt játékból megtette, mire az irigy és pénzsóvár kurtizán végzett vele. Egy dolog azonban vitathatatlan: a szanszkrit irodalom legszebb darabjai azok, amik Kálidásza neve alatt maradtak fenn. Kálidásza messze túlszárnyalja költőtársait nyelvének finomságával, biztos nyelvtudásával, képeinek gazdagságával, művészi ízlésével. Nála a verselés könnyed, természetes, a szanszkrit nyelv bonyolultsága magától értetődőnek tűnik. Kálidásza sokat és sokfélét alkotott. Két hosszabb műeposza a Raghu-vansa (Raghu nemzetsége) és a Kumára szambhava (A hadisten születése), két leíró jellegű költeménye a Ritu-szanhára (Évszakok köre) és a Méghadúta (Felhőkövet). Neki tulajdonítják a Sringára-tilaka (Szerelem ékszere) c. lírai ciklust. (…)

A Ritu-szanhárát joggal hasonlítják Vergilius Georgiconjához. Életteli képekben a hat indiai évszakot énekli meg a költő.”

[Forrás: A mesés India, Wojtilla Gyula, Gondolat - Budapest, 1988]

Kálidásza: ÉVSZAKOK KÖRE
EZ AZ ŐSZ:

Megjött az ősz, s gyönyörű, mint a szerelmes asszony:
orcája friss vízivirág, üde fű a fátyla,
ért rizsmező kifeszülő derekán a köntös,
s hattyú rikolt, amikor ékszere csörren egyet.

Hószínben ég-lobog a jázmin a kertek árnyán,
dértől dereng a komor éj, kivirít a nádas,
hattyú fehérlik a folyón, a tavon virágok,
s izzó fehér özön a sárada-fák virága.

Felvillanó halakat ölt derekára övként,
gyöngyös nyakéke ragyogó madarak füzére,
lágy ívű szép sziget a combja a folyónak –
lassan halad s olyan, akár a szerelmes asszony.

Kagylóezüst-, vízivirág-szinű könnyű felleg
nedvét kiadva tovaszáll sebesebben egyre,
és míg a szél rohama messzire űzi-hajtja,
libben, miként a legyezők a király fejénél.

Most kit ne hajtana a vágyakozás igába,
látván az ég csodakenőcs-színű csillogását,
látván a földeken a sárga, nehéz virágport,
és ott a halmokon a sok kifakadt gyümölcsöt?

S kit nem fog el gyönyörűség, ha a kóvidára
lombos-magas sudara ringani kezd a szélben,
s ághegyre-nőtt, puha virágtömegét kibontja
mézcseppeit szívogató darazsak rajával?

Csillagfüzér-sorokat öltve magára dísznek,
s hold-arca fátylait, a fellegeket levonván,
szeplőtelen sugarú nagyszerű fény-ruhában,
mint ifjú asszonyok, az éjszaka úgy gyarapszik.

Gázlómadár veri fel, ím, a vizek nyugalmát,
darvak, kacsák csapata fürdik a parti vízben,
s hattyú kiált csalogatón: örül itt a lélek,
látván a sárga liliom nevelő folyókat.

És, ím, a hold gyönyörűszép, szíveket derítő,
hűvös-hideg sugara, mely vizet ont a tájra,
nap napra égeti az asszonyok ifjú testét
s fájó szívét, mit a magány nyila mart sebesre.

Végigsimítva a kalászba szökött vetésen,
ráfújva lágyan a virágba borult vizekre,
és táncra bírva a szirom-borította fákat,
vad lángra gyújtja a szívekben a vért a szellő.

S lassú szelek leheletén gyűrűző vizekkel,
mámorba hullt vízimadár-seregekkel ékes,
s kelyhük-nyitó liliomok seregét növesztő,
kristályvizű tavak epesztik el itt a szívet.

Nem látszik Indra színes íve a fellegekben,
nem leng a menny szigorú zászlaja fent: a villám,
nincs surrogó darumadár a nyugalmas égen,
s pávák se néznek a magasba kíváncsi szemmel.

Elhagyja, ím, a Szerelem ma a páva-népet,
s édes dalú vízimadár-csapatok közé megy.
Otthagyja már hamar az ardzsuna-, szardzsa-fákat,
és sáradák tövire költözik át a Bőség.

Sépháliká buja virágai illatoznak,
fák ágain madarak éneke zendül egyre,
őzek szemével a csalit csupa lótusz-ékes -
ez gyújtja fel vadul a férfiak árva szívét.

Lótuszvirág, liliom és tavirózsa kelyhét
libbenti szét a korareggeli hűvös áram,
vágyat, nehéz epekedést lop a lány szívébe,
s gyöngyharmatot terel a szirmok ezüstös élén.

Földek során, hol a kalász buja zöldje sarjad,
tágas mezőn, ahol a lomha gulyák legelnek,
szép tájakon, miken a hattyúcsapat rikoltoz -
rajtuk vidámodik a szíve az embereknek.

Nők könnyű lépteit idézi a hattyú-ringás,
hold-arcukon vízivirág üde pírja játszik,
lángot vető szemeiket lila színű lótusz,
s szemvillanásukat a játszi habok mutatják.

Függő virágtömegeken nehezült folyondár
nők ékszeres, gyönyörű karjaihoz hasonlít,
s fénylő foguk kiragyogó mosolyát a jázmin-
bimbó mutatja, ha asóka-virággal ékes.

Fellegsötét fonataikra, csigás hajukra
jázminvirágokat akasztanak, ím, a lányok,
s ringó-nehéz-aranyos ékszerű szép fülükre
sokféle kék liliomot, tavirózsa-kelyhet.

Szantálporos koszorúval betakarja mellét,
ékes nehéz öveket ölt derekára dísznek,
lábán aranypereceket, csupa gyűrűket hord,
így ékesítgeti magát a boldog asszony.

A derűs egeken esti csillag és holdsugár ég,
s olyan a gyönyörű mennybolt, mint egy új áradó víz,
ahol a liliom éled, és királyhattyú-nép él,
s ahol a hab is elizzik drágakő-csillogással.

Hűvös a fuvalom őszkor, hűti lótusz virága,
kiderül a magas égbolt, messziről int a felhő,
a rizs, a búza beérik, a folyóvíz kitisztul,
s szomorú sugarú hold jár csillagok közt az égen.

Mikor a korai fényben rózsa, lótusz felébred,
picike, puha viráguk asszonyaikhoz hasonló.
Mikor a fekete éjben rózsa, lótusz lehervad,
a búcsú szomorúságát, tompaságát idézik.

A lila vízivirágban kedvesének nézését,
madarak üde dalában ékszerének zenéjét,
a tavi liliomokban bájos ajkát keresvén,
zokog a szomorú vándor, s messze tájon tűnődik.

Kinek a tenyere lótusz, s arca holdhoz hasonló -
a kecses alakú asszony kedvesét hívja-vonja,
bemegy a puha virágtól illatos, szép szobákba,
s szerelem az oka, hogy már táncot és dalt se kíván.

Bármerre jár, csupa gyönyört hoz az Ősz a tájra:
lányokra hold sugara száll gyönyörű tüzével,
bőrükre lágy liliom és vízirózsa simul,
s bandhúka szép színeivel viruló az ajkuk.

A vízililiom-arcú, lótuszokkal tekintő,
a magas, üde cukornád hó-palástját felöltő,
a buja gyönyörök ormán asszonyokként felizzó,
gyönyörű mosolyú Őszön élvezettől vidulj fel.

Így hangzik a nagy Kálidásza költeményében,
az Évszakok körében a harmadik rész, melynek neve:
ŐSZ.

Tellér Gyula fordítása

További olvasnivaló

Pallia és philtrum

A pallia a fiziognómiában az arcnak az orr töve és az ajak közötti részét jelöli. Az elnevezés Lavatertol származik, aki e területet - a fogakat eltakaró funkciójára utalva - a...

Folytatás...

Véleményem szerint a kézfogások változha…

Dr. Benkó Sándor a Műszaki Egyetem adjunktusa, a Benkó Dixiland együttes vezetője Nem jósoltattam eddig, és ennek valószínűleg egy gyerekkori élményem az oka. Édesanyám mesélte, hogy amikor édesapámmal eljegyezték egymást...

Folytatás...

Krémek és fagylalt készítésére csak a zs…

Állítólag kétféle tejpor létezik: sovány és zsíros. Már jó ideje, hogy tejport vettem, de nem néztem meg, hogy a kettő közül melyiket választottam, sőt azt sem, hogy mikor jár le...

Folytatás...

Az egészség és a betegségek külső megnyi…

Miként Dr. C. G. Raue (1820-1896), a 19. században élt amerikai orvos mondja: „Az ember arca sok mindent elárul, ezért érdemes alaposan megfigyelnünk a sajátosságait, az arckifejezést, a színét és...

Folytatás...

Szemremegés, szemrángás - más néven tikk…

A szemvibrálást, vagy szemrángást, melyet az orvosi szakirodalom a tikkelés egyik fajtájának tekint, a szemet mozgató finom izmok szabálytalan időközönként jelentkező akaratlan összehúzódásai okozzák. A szemmozgató izmok ismétlődő görcsberándulásainak azonban...

Folytatás...

Mire jó a piros fonál, a só és a fokhagy…

Lényegében a fentieket kérdezte „Mami” nevű olvasóm, akinek az alábbiakban idézem levelét, és arra adott válaszomat. Kedves Erzsébet!Nagyon örülök, hogy olvashatom írásait. Bár nemrég kerültem ide, de érdekes, hasznos olvasnivalókat...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?