Találtam egy közel öt éve írt érdekes cikket a világ egyik legismertebb drágakövéről, a gyönyörű, zafírkék Hope-gyémántról, melynek nemcsak káprázató ékessége, értéke fontos, hanem különleges történetei, ami felkelti az olvasók kíváncsiságát. Ugyanis ezt a gyémántot elátkozottnak tartják, mert valamennyi tulajdonosa, amint a kő tulajdonosa lett, rövid időn belül elhunyt. A cikk írója a Life-hu nyomába eredt, hozzá hasonlóan én is, mert felkeltette az érdeklődésemet. Addig keresgéltem a Hope-gyémántról szóló írást, amíg Fónagy Iván a Mágia és a titkos tudományok története című könyvében (Bibliotheca kiadó 1943) végre ráleltem a titokzatos kőre, ahonnan kimásoltam a híres talizmánról szóló szöveget.
„A legnevezetesebb talizmánok egyike a Hope-gyémánt. Kékkőnek is hívták, halványkék fényéről. Mintegy másfélmillió márka értéke volt. annakidején. A XVI. század közepe táján hozta valaki Indiából, Velencébe és az egyik Doge-család tagja vásárolta meg. Szépségét már akkor, annak idején is megénekelték a költők, de a hindu a gyémánttal együtt pestist is hozott Velencébe. A gyémánt tulajdonosa, Morozini, Firenzébe menekült, de a járvány ott is követte és rövid idő után meghalt. A kő a firenzei hadvezérhez, Marziliohoz került, akit rövid időre rá leszúrtak. Gyakran cserélt gazdát ettől a perctől kezdve a kő, de halált hozott mindenkire. A múlt század elején az olasz San Cosimo kolostor birtokába került. A Francia Köztársaság katonáinak kezébe került Lasalle tábornok vásárolta meg az egyik fosztogatótól. Néhány nap múlva elesett a lodi ütközetben. Utána egy szultán birtokába került. A szultánt detronizálták, és száműzetésben halt meg. Kivégzésekor Mária Antónia is magán viselte. Utána Lamballe hercegnő volt, akit Párizs népe a legalábbvalóbb módon gyilkolt meg az utcán, még a holttestét is meggyalázták. Utána egy spanyol diplomatához került, Don José Ruiz Y Mariat-hoz. Rövid időre rá Katalóniában gyilkosság áldozata lett. A gyémántot elrabolták tőle, a rablók rendőrkézre kerültek és kivégezték őket. Az egyik rabló mégis megmenekült a gyémánttal és Nyugat-Indiába utazott. Más matrózokkal együtt fellázadt a kapitány túlzott szigora miatt, de a kapitány legyűrte a lázadást és kivégezte a vezetőket. Egyikük ujján viselte a gyémántot. A kapitány lehúzta róla, de nem sokáig viselhette, mert partraszállás után lelőtték. Hulláját az utcai árokban találták meg, a kékgyémánt ott fénylett az ujján. A gyémánt egy amszterdami ékszerkereskedőhöz került, a kereskedő rövid idő múlva öngyilkos lett. Utána egy Steward nevű amerikaihoz került, aki egy tribün-beomlás alkalmával elpusztult. Utána egy spanyol viselte, akit a felesége lőtt agyon. Ezután Sennor Habib nevű gazdag spanyol viselte, aki 1909 őszén a Seyne nevű hajón elsüllyedt Singapore közelében. A hajó a tenger fenekén maradt, de a búvárok előhozták újból. Egy gazdag amerikai vette meg, Mac Lean. Mac Lean a Titanicon utazott, de mint tudjuk, a Titanic jéghegyeknek ütközött és elsüllyedt. A kő azóta az Atlanti-óceánban fekszik.”
