A+ A A-

Híres szakállas asszonyok

  • Közzétéve itt: További érdekes írások

Bevallom, már régóta nem érdekelnek az Eurovíziós Dalfesztiválok. A 2014-es fesztivál győzteséről, a szakállas osztrák nőről (vagy férfiról) is csak másnap, a net híreiből értesültem. De itt csak azért, mert az internet egyből tele lett a polgárpukkasztó győztes képeivel, sőt egyes közszereplők politikai kérdést csináltak az eseményből. A versengésben első helyen végzett személy furcsa kinézete megosztotta az embereket, és bizony én sem voltam kivétel, a látványa engem is meghökkentett. Míg az egyik tábor mindenféle sértő, durva kifejezésekkel illette a szakállas győztest, a megértőbbek nem találtak semmi kivetnivalót, vicceset az énekes megjelenésében, egyáltalán nem nyilatkoztak róla elítélően. Az én véleményem egyik táborhoz sem húzott, sem elítélő, sem elnéző nem voltam. Általában kerülőm a szélsőségeket. Magamban azzal zártam le a témát, hogy nincs ezzel, s ha kevesen is, de vannak szakállas nők, legfeljebb nem mindegyikük kerül az érdeklődés fókuszába. Tény, hogy a szép arcú, hosszú hajú, szakállas, bajuszos Conchita Wurst nevű hölgy fiúnak született, ám a dalát azóta sem hallgattam meg, mert egyszerűen sem a hangja, sem az előadott száma nem érdekel. Viszont nem szórok rá jelzőket, a róla szóló híreket pedig nem nyitom ki.

Hatsetszup mészkőszobra
Hatsetszup mészkőszobra

Az viszont rögtön az eszembe jutott, hogy olvastam a Kr.e. a 15. század elején élt szakállas egyiptomi királynőről. I. Thotmesz fáraó leánya, Hatsepszut (más néven Hatsopszitu), egyiptomi szokás szerint II. Thotmeszhez ment nőül, annak halála után pedig III. Thotmesznek lett a neje. Ez utóbbi helyett viszont már ő kormányzott, idővel pedig teljesen kiszorította a hatalomból. Hogy alattvalói elfogadják királyként, férfiként igyekezett megjelenni a nyilvánosság előtt, amikor fáraóvá koronáztatta magát, magára öltötte a fáraó jelvényeket, köztük a szögletesre nyírt álszakállt, amelyet kizárólag a fáraók hordhattak. Egyiptomban ugyanis - mint isteni szimbólum - a szakáll az uralkodás jelvénye volt. Miként a sendit (más néven lapszoknya) is, melyet a törzsük köré tekerve viseltek.

Persze valódi szakállt viselő asszonyok is léteztek a történelemben. Annak ellenére, hogy az ókori görög-római legenda szerint Zeusz (Jupiter) azért nem ajándékozta meg az asszonyokat szakállal, mert attól tartott, hogy ezáltal magukhoz vonzanák az imádatot, ami egyedül csak az isteneket illeti meg. Egy későbbi - kevésbé lovagias - szaktekintély szerint a nők természet adta szakálltalanságának az volt az oka, hogy képtelenek annyi ideig nyugton maradni, amennyi a borotválkozás befejezéséhez szükséges.

Ettől függetlenül, az embereket régebben is irritálta, ha egy nőnek szakálla volt. Ezt valamilyen rendellenességnek tekintették, és nem nézték jó szemmel. Hippokratész is foglalkozhatott a kérdéssel, ugyanis az időszámítás előtti 4. században keletkezett Epidémiák hatodik könyvében, a kóresetek leírásai között Pütheasz feleségének, az Abderából származó Phathousa-nak a története olvasható.

Josephine Clofullia
Josephine Clofullia

A leírás szerint, amikor a férje - hosszú, felfedező útra indulva - elhagyta őt, leállt a menzesze, szakállt és dús testszőrzetet növesztett, a hangja pedig mélyebb lett. Az ókori görögök ezt úgy interpretálták, hogy a menstruációs vére vált szőrré. Ugyanis mielőtt a férje eltávozott, nagyon termékeny volt. Az asszonyok vérének az egyik funkciója - legalábbis az akkoriban elterjedt felfogás szerint - az volt, hogy tápanyagot biztosítson a magzat fejlődéséhez, növekedéséhez. A szexuális közösülésről pedig azt vélték, hogy az feladata, hogy nyitva tartsa a nő testét, körbehajtsa benne a vért, hogy azután havonta egyszer elhagyhassa azt. Férj nélkül a hűséges Phaethousa normális módon - menstruáció vagy terhesség révén - nem tudott megszabadulni a fölösleges vérétől.

Több mint kétezer évvel később, XII. Károly svéd király egyik gránátosáról - akit a svéd-orosz háborúban az oroszok 1724-ben elfogtak és tömlöcbe vetettek - kiderült, hogy másfél láb hosszúságú szakálla ellenére, valójában a női nemhez tartozott. Az oroszok annyira meglepődtek ezen, hogy foglyukat Nagy Péter cárnak is bemutatták.

Meglehetősen férfias megjelenése volt Margitnak, Párma hercegnéjének is, aki - miután II. Fülöp uralkodása alatt Németalföld régense lett - tekintélyt parancsoló hosszú bajuszt viselt az orra alatt. (Ha akarja, valószínűleg szakállt is növeszthetett volna.)

A 19. századi Afrika utazók Etiópiából visszatérve egy olyan rasszról számoltak be, melyben az asszonyok az arcuk szőrzetét tekintve egyáltalán nem különböztek a férfiaktól, ezt azonban később nem igazolták a tények.

Julia Pastrana
Julia Pastrana

Samuel R. Wells a New Physiognomy or Signs of Character as manifested Through Temperament and External Forms and Especially in the Human Face Divine című, 1876-ban publikált könyvében Madame Josephine Clofulia-ra emlékezteti az olvasóit, akit 1853-ban Barnum híres „Amerikai Múzeumában” tettek közszemlére. A képen (jobbra fent) látható korabeli fametszet a bizonyítéka a hölgy szakállának. E figyelemre méltó asszony frenológiai vizsgálatára is sor került, és az elemzés eredményét az American Phrenological Journal 1853. augusztusi száma közölte. A tanulmány utolsó bekezdése szerint - melyet Wells a könyvében szó szerint idéz - szakállának kifejlődése férfias szervezetének tulajdonítható, amit anyai nagyapjától örökölt, akihez nemcsak személyében, hanem mentalitásában is sokban hasonlított.

A történelem leghíresebb szakállas asszonya azonban minden bizonnyal Julia Pastrana volt. A 19. században vándorcirkusszal lépett fel, olyan ruhákban táncolt és énekelt, melyek megmutatták a közönségnek szőrös karjait és combjait. 1857-ben a The Lancet Pastrana szőrös megjelenését pekuliaritásként (különlegességként) írta le, azonban a modern orvostudomány később feltárta, hogy valójában egy meglehetősen ritka veleszületett rendellenességben (congenital generalized hypertrichosis terminalis (CGHT)) szenvedett, melyet egyesek farkasember-szindrómának neveznek. A kínai tudósok mostanában fedezték fel a betegség genetikai hátterét.

További olvasnivaló

Irán – A teológusképzésnek három szintje…

  Ha jól gazdálkodunk időnkkel, és nem jön közbe valami váratlan esemény, hét nap alatt hazaérhetünk, ám addig még több mint 4000 kilométert le kell gyűrnünk - spekulálok magamban, miközben Qum...

Folytatás...

Ehető karácsonyi gyertya

  Már nem emlékszem, hányféle karácsonyi édességet ajánlottam az ünnepekre, bevallom, a keresőt kellett használnom, nehogy ismétlésbe bocsátkozzam. Nem volt könnyű dolgom, mert a karácsony szóra több tucat írásom címét dobta...

Folytatás...

Pakisztán - Átkelünk a rablók útján

  Nagyobb térképre váltás Szokás szerint a hajnal kiugraszt ágyunkból, a reggeli kávézás közben felvázoljuk a megírandó cikket. Az egész napunk fogalmazással és sétálással telik. Sikerül mindenféle finomságot, sajtot, péksüteményt, friss joghurtot...

Folytatás...

A férfi testjegyeiről – Jövendölés és ka…

Egyik korábbi írásomban már foglalkoztam a férfi testjegyeinek megfigyelése révén megállapítható személyiségvonásokkal, tulajdonságokkal, és röviden az egyes testrészek sajátosságaira alapozott jóslásokat is összefoglaltam, a 6. században élt híres indiai asztrológus...

Folytatás...

Mind a tíz ujjnak a lenyomatát rögzítik…

  Csefkó Tamás őrnagy, a Rendőrtiszti Főiskola tanára   A daktiloszkópiai vizsgálat rendőrségi felhasználása több mint százéves múltra tekinthet vissza. Nem volt könnyű bevezetni, mert elterjedését nagyban megakadályozta Alphonse Bertillon francia rendőrtisztviselő...

Folytatás...

Szobában végezhető torna

Váltott lábnyújtás falhoz támaszkodva ...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?