Mivel igencsak vonakodott a történetének a megírásától, hogy megkönnyítsem a dolgát, néhány sort vállaltam bevezetőként, ami viszont elég nehéz feladatnak bizonyult, hisz Attilával ellentétben - noha szívesen úsztam, tornáztam, rolleroztam, szánkóztam, bicikliztem, sőt mozgásművészeti balettre is jártam, gimnazistaként pedig kézilabdáztam - én soha nem voltam oda a futásért. Most sem vagyok túl kényelemszerető, egyhelyben ücsörgő ember, de futni, nem futok.
Anyósom mesélte, hogy legidősebb fia, mindig talált valamilyen mozgást igénylő testedzést. Gyerekként majd később is sokat focizott, pingpongozott, távol ugrott, fára mászott. Mindegyiket komolyan vette. De nemcsak a fizikai sportokat művelte, hanem a szellemiek is izgatták, hisz remekül sakkozott, a helyi versenyeken több érmet is nyert.
Miután abbahagyta a dohányzást, a súlyzózást választotta, amit egyre több súllyal végzett (olykor 20 tonnát is megmozgatott egy edzésen), és a figyelmeztetéseim ellenére is csak akkor hagyott abba, illetve mérsékelte az edzésadagját, amikor már fájlalni kezdte a derekát és az ízületeit. Közben azonban - mivel az étvágya nem csökkent arányosan - jó pár kilót felszedett, ami komoly döntésre késztette. Elhatározta, hogy rendszeresen futni fog, vagyis részben hallgatott rám. Hogy ne aggódjak, a megnyugtatásomra a komolyabb edzések elkezdése előtt elment a Sportkórházba, és egy komplex teljesítmény-diagnosztikai vizsgálatnak vetette alá magát. Edzettségét már az első vizsgálat is kimutatta, az egy évvel később elvégzett újabb felmérés pedig már igen jó eredménnyel végződött. De nem akarok elébe menni a történteknek, ezért inkább átadom a szót a páromnak, írja meg ő, hogyan jutott el a nulláról - több lefutott félmaraton után - a maratonig, s javultak az időeredményei, továbbá azt is, hogy - 60 év fölött - miként lett versenyfutó.
Tavaly már részt vett a szenior atléták országos bajnokságán, ősszel pedig külföldre is eljutott, Riva del Gardában, elég jó eredményt sikerült elérnie, pedig a futók száma jócskán meghaladta a 4 ezret. Idén ismét megméreti magát a Garda-Trentino félmaratonon, előtte pedig, ha nem jön közbe sérülés, megpróbálja megjavítani a maratoni idejét.
Meglehetősen szorgalmasan végzi az edzéseit, szinte fájdalmat érez, ha valamilyen program, vagy kisebb sérülés (rándulás, rossz lépés stb.) miatt ki kell hagynia némelyiket. Felváltva gyakorolja a sprintelést, a hosszú távot, az egyenletes és változó tempójú futást, s az utóbbi időben, hogy egyszerre erősítse a szívét, tüdejét és a lábait, egyre többet fut dimbes-dombos terepeken. Miután órákra eltűnik, néha úgy érzem, túlzásba viszi. Az erőnlét növeléséhez és megőrzéséhez, a gyors regenerálódáshoz, illetőleg az eltervezett időeredmények eléréséhez fontos a helyes étrend, a normál pihenés, ezért tevékenységéről, eredményeiről naplót vezet, és ha szükségesnek látja, azonnal változtat az edzéstervén.
Már megszoktam futásait, az edzések előtti és utáni nyújtásait, a versenyek előtti felkészüléseit, de arról nem tudok leszokni, hogy ne izguljak, addig, amíg haza nem ér, legyen az a napi edzés vagy tétre menő verseny. Minden alkalommal azon szurkolók, véletlenül se lépjen bele egy mélyedésbe, gödörbe, ne essen el egy kőben, kiálló gyökérben, bármilyen akadályban, alaposan nézzen körül, mielőtt átmegy, illetve átfut az úttesten. Ahogy megjön, mindketten örülünk, büszke vagyok kitartására, és vele együtt örülök egyre jobb eredményeinek.