Őseink az evést, a jóllakottságot az új élettel, az ujjá születéssel, a feltámadással asszociálták. Görög sírokon a halotti lakomák megjelenítése, arra utal, hogy nemcsak az élők, hanem a holtak is esznek, ugyanakkor a temetési szertartásokon, vagy az esküvői ceremóniákon az evés a halált és a feltámadást is reprezentálja.
Különböző népcsoportoknál és egyes vallások körében kialakultak olyan étkezési szokások, amelyek megtiltották bizonyos ételek, - rövid vagy hosszú ideig tartó - fogyasztását, ami lehetet időszakos vagy végleges tiltás. Az időszakos tiltások elsősorban a pubertásra, a házasságkötésre, születésre és halálra vonatkoztak, amikor még olyan ételeket fogyasztását is megtiltották illetve tiltják, amelyek számukra engedélyezett.
A primitív népeknél tartózkodni kellett a friss növény termése és az állatok egy bizonyos részének elfogyasztásától, mert ezek a falatok kizárólag csak istenségüknek jár. Az istenségnek tartott tápláléknak számító növényt, például az ifjú maják kukoricacsővel ábrázolták. Az ókori Rómában a hétnapos Szaturnáliákon a babot a halál és a feltámadás örömünnepén babbohócok jelenítették meg. Ugyanakkor az ókori Egyiptomban a babot tisztátalannak tartották, mert a feketefoltos bab virágait a halál írásának és a gonosz démonok lakhelyének tartották.
Az ausztrál őslakosok, a brazil vadásztörzsek, valamint a négerek számára tiltott volt a tisztátalannak vagy a tabunak tartott növényekből és állatokból készült eledeleket evése. A táplálék-tabuk széles körben elterjedtek, új Kaledóniai bennszülöttei még most is azt hiszik, hogy az alvilági szellemek banánnal kínálják a holtakat.
A görögöknél és a rómaiaknál az igás állatok evési élvezete volt tilos, az arizoniai törzsek tagjainak pedig a hal volt tiltott. Indiában és Mezopotámiában szentként tisztelték a templomi szakácsokat, a keresztényeknél pedig csak a 7. századi zsinat tiltotta meg, hogy az oltárt a hús elkészítésére használják. Az ételre vonatkozó tabuval nemcsak az ősi szemiták éltek, hanem a ma élő zsidók is.
Az étkezési tilalmakat, megszorításokat sokféleképpen magyarázzák, ezek lehetnek az egészséggel kapcsolatosak, vagy morális okokra visszavezethetők, kiválthatják érzelmi okok, például undor, de összefügghetnek totemizmussal és vallási szabályokkal is. Étkezési előítélet Európában a kutyahústól való undor, ami régi étkezési tilalmakból maradt fenn.
Az étkezési korlátozásokat gyakran hozták összefüggésbe a totemizmussal, sőt az tiltott ételeket azonosították a házassági tilalmakkal, mint például a Caroline-sziget lakói, akik feltételezték, hogy a vérfertőzést azok kapják el, akik ettek a totemállat húsából. A totem rendszerint egy bizonyos állat, amelynek megölése és megevése a világ sok táján tiltott volt, mert úgy gondolták, ezek az állatok az emberek rokonai, ősei, némely ausztrál törzsnél ez az állat a kenguru, aminek elfogyasztása számukra szigorúan tilos, mert az egyenlő a közösség elpusztulásával. A totem feláldozása hasonló a kenyér megszegéséhez, az áldozat teste és vére, a szertartás közben elfogyasztott étellel és itallal, vagyis a kenyérrel és a borral, kapcsolódik össze.