Egy jól ismert környezetvédő barátunk többször hangoztatta előttünk véleményét, kifejtve rosszallását a reklámújságokról. Kapujára nagy betűkkel, jól olvashatóan kiírta, hogy a postaládájába ne szórjanak be ingyenes, hirdetéseket reklámozó papírokat. Bár nem teljesen értettünk vele egyet, nem szóltunk, mindenesetre furcsállottuk felfogását. Még jobban csodálkoztam azon, amikor egy, a zöld gondolkodást, a fenntartható fogyasztást propagáló - egyébként számos igen hasznos ötletet összegyűjtő - könyvben hasonló szöveget olvastam. A részleteke mellőzve, most csak a lényeget idézem: „Jelöld meg a postaládádon, ha nem tartasz igényt a kérés nélkül érkező reklám irományokra, például így: Reklámokat nem kérek! Ha nevedre érkezik a felesleges küldemény, a feladónál mondd le azt.”
Bevallom, én sem örülök túlságosan annak, hogy a levélládánkba a hétnek legalább öt napján, olykor a már benne lévő leveleket, képeslapokat összegyűrve, csomónyi reklámújságokat gyömöszölnek be. Ezek többségére ugyanis egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak. Ennek ellenére nem háborgok, mert nagy részüket felhasználom zöldségtisztításhoz, vagy valamelyik nedvszívó újságlapra teszem spánielünk itató edényét, hogy - miután ivott - ne ússzon tálkája körül a víz. Csak azok kerülnek rögtön a kukába, melyeket a kis méretük miatt nem tudok felhasználni, vagy melyek nem tartalmaznak semmilyen számomra használható információt. A megtartott újságok azonban többnyire hasznosak, mert tájékoztatnak arról, hogy mit, hol érdemes megvenni, milyen akciók vannak, miből érdemes nagyobb mennyiségben bespájzolni, mi éri meg az árát. Így előre eltervezhetjük, hogy mikor és hova menjünk vásárolni.
De nemcsak emiatt ódzkodom e lapok lemondásáról, hanem azokra is gondolok, akik kihordják őket, és hidegben, melegben, esőben, hóban, fagyban és kánikulában gyalogosan vagy kerékpáron végigjárják a rájuk kiosztott terepet, akik azért dolgoznak, azért csinálják mindezt, hogy egy kis jövedelemhez jussanak. Ha mindenki megfogadná a környezetvédők tanácsát, egy csomó ember munka és jövedelem nélkül maradna. Ha nem is mindig szeretjük, el kell fogadnunk, hogy a reklám részévé vált az életünknek. Ráadásul a házhoz szállított ingyenes reklámkiadványoknak sokszor hasznuk is van. A tudatos (vagy spórolós) vásárlók, alig várják, hogy megkapják a tájékoztatókat a friss termékekről, vagy az éppen aktuális akciókról, hogy megtervezve bevásárlásaikat, a legkedvezőbb áron vegyék meg a kiszemelt árut, vagy nagyobb mennyiséget vásárolva, megtakaríthassanak néhány száz forintot.
És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a terjesztés segít a diákokon, a munkanélkülieken, a szegény sorsúakon is, akik jobb híján kényszerülnek erre, mert nincs más lehetőségűk. Kell nekik ez a csekélyke pénz tandíjra, étkezésre, lakhatásra, sokaknak ez is jobb, mint a segély, a pénztelenség, vagy a munkanélküliség.
