Mostanában férjem jár a piacra, ahol őstermelőtől kemény „sárga szívű” salátát, finom leveses paradicsomot és ropogós zöldpaprikát vesz. Ezeknek mindig nagyon örülök, viszont az ehetetlen gyümölcsökkel, idén következetesen pórul jártunk. Kezdjük a furcsa formájú eprekkel melyeknek se íze, se zamata, se illata nem volt, hasonlóan a málnához, melyeknél a szemek bár szárazak és gurulósak voltak, de teljesen ízetlenek.
Kezdetben a cseresznyével sem voltam elégedett, mert seízű volt, szerencsére aztán, egyre finomabb, édesen ropogós lett, élvezet volt enni. A meggyel ugyancsak így jártunk. Többször megkívántam az almát, ám hiába vettünk a tavalyi ida redből hibátlan, mosolygós pirosakat, nem jártunk szerencsével, belül, a magház környékén már valamennyien barnásan rohadtak voltak, még alaposan "megtisztítva", a rossz részeket eltávolítása után, kompóttá megfőzve sem váltak finommá.
A tavalyi almától eltekintve, a nyár közepén az ember már nagyon kívánja a többi jobbnál-jobb gyümölcsöt, mint például a sárgadinnyét, a szőlőt, és ahogy érnek, a többit is. A probléma ott van, hogy azok a gyümölcsök, amikkel párom eddig meg akart lepni, azok számunkra valódi meglepetésként szolgáltak, de nem pozitívan, hanem negatívan. Az idén vásárolt gyümölcsökkel többször pórul jártunk, kivéve a görögdinnyét, amit nem tudok véleményezni, mert egyikünk sem kedveli.
Noha máskor is ráfizettünk jó párszor a sárgadinnyére, az idei, a különböző időpontokban megvett három sárgadinnye még uborkának sem lett volna megfelelő. Ez ráadásul pont arra az időszakra esett, amikor sok-sok ember szenvedett a hőségtől, tehát elvárható lett volna, hogy a dinnye legalább édessé váljon. A szőlők közül az elsőként vásárolt zöldszemű, majd az utána következő kecskecsöcsűre emlékeztető bordó oly savanyú volt akár az ecet.
A szemezgetésről én azonnal lemondtam. Attila - hogy mégse menjen pocsékba a drága szőlő - a félbevágott szemeket banánkarikákkal édesítve ette. (Az is igaz viszont, hogy néhány nappal később - valószínűleg a meleg hatására - a fürtökről lehullott „kecskecsöcsű maradéka édessé vált.) Legutóbb a férjem négy kőkemény, gyönyörű színű kopasz barackot hozott, miután napokig a napon érleltük őket, nem csalódtunk bennük.
Sorolhatnám tovább is a példákat, de valószínűleg nem vagyok egyedül, más is járhatott már pórul. Mindenesetre kíváncsi vagyok, milyen lesz a sárgabarack, a fekete- és piros ribiszke, a körte, az alma, a szilva, a ringló és a többi kedvelt gyümölcs, mert a fejlődésükhöz nem volt hiány jótékony esőben, s az érésükhöz napsütéses, meleg idő volt.
Amióta ilyen ecetesen savanyú, aromátlan gyümölcsöket lehet venni, azon jár az eszem, a piacon miért nem kóstolják meg eladás előtt az árusok, hogy portékájuk milyen ízű, eladható-e vagy sem, de ugyanezt szúrópróbaszerűen megtehetnék a helypénzt beszedők vagy a piacfelügyelők is, attól, hogy egy-egy szemet bekapnának, még nem híznának meg. Sőt - mielőtt megvenné - (ha csak nem előre csomagolt) a vásárló is megízlelhetné egyik-másik apró gyümölcsöt.