A bűnről a keresztények úgy vélik, hogy Isten megbántása, megsértése, ezért a bűnt csak isten tudja megbocsájtani. Jézus, mint Isten, megkegyelmez a bűnbánó bűnösöknek, ám bűnbocsátó hatalmát átruházta az apostolokra, majd azok utódaikra, a papokra, akik a bűnbánat szentségében, a gyónásban bocsátják meg isten nevében a bűnöket.
A keresztény egyházban az 5. században vezették be a penitenciát, vagyis a bűnbánat megvallását s az ezt feloldozó büntetés kiszabását. A titkos gyónás, valamint a vezeklés, nemcsak a súlyos, „főbenjáró” bűnökre vonatkozott, hanem a kisebb, „mindennapi” eltévelyedésekre is. A hívők minden vétségük, ballépésük, vétségük után mindig megismételhették a gyónást és a vezeklést. Minden bűnnek volt egy megszabott tarifája, például a különféle paráznaságokért 1 évtől 15 évig terjedhető volta büntetés; szexuális vétségekért pedig böjtölést és a házasélettől való tartózkodást szabták ki.
A 6. században, Írországban jelentek meg az első ún. penitencia könyvek (Libri Penitentiales) melyek egyaránt szolgáltak a gyóntatók és a hívek tájékoztatására, melyekben megismerhették mik minősülnek bűnnek, ezek fejében mennyi a kiróható penitencia, amivel a feloldozás, a megbocsátás elérhető. A penitenciás könyvek szerte Európában elterjedtek.
A 7. században élt Teodor Cantenbury érsek szabály-gyűjteményét a vezeklésről szóló Penitenciáját tanítványai állították össze, ez az összeállítás nemcsak Angliában, hanem a kontinens némely részén is irányadó lett. A Penitencia többek között kimondta: „Aki a menstruáció idején vagy a szülés t követő tisztulás előtt közösül, az húsz napig vezekeljen. Aki az Úr napján közösül, az egy, két vagy három napig vezekeljen. Ha egy férfi a feleségével természetellenes módon, hátulról közösül, az, az első alkalom után negyven napig vezekeljen. A tiltott időben való közösülésért 40 napig kell böjtölni. Az, az asszony, aki abortuszt követ el, mielőtt a magzat életre kelne, vezekeljen egy évig, vagy három negyvennapos időszakon át, vagy negyven napig a bűn természetének megfelelően. Ha az abortusz később történik, azaz a fogantatás után több mint 40 nappal, akkor úgy vezekeljen, mint egy gyilkos asszony, azaz három éven át szerdán és pénteken, és a három negyvennapos periódus alatt. A kánonok szerint ez a vétek 10 év vezekléssel büntetendő.
A 11. századi I.Burchard wormsi püspök által lefektetett dekrétum szerint a házasságban elkövetett bűnökért súlyos penitenciát kellett kiszabni, ezekről a következőképp rendelkezett: „Feleségeddel vagy valaki mással hátulról közösültél, kutyák módjára? Ha ezt tetted, vezekelj 10 napig kenyéren és vízen. Feleségeddel menstruáció idején egyesültél? Ha ezt tetted, vezekelj 10 napig kenyéren és vízen. Ha szülés után, a tisztulás előtt feküdtél le vele, akkor 20 napig vezekelj kenyéren és vízen. Lefeküdtél feleségeddel, miután a magzat megmozdult méhében vagy negyven napon belül a szülés előtt? Ha ezt tetted, vezekelj 20 napig kenyéren és vízen. Lefeküdtél a feleségeddel vasárnap? 4 napig kell vezekelned kenyéren és vízen. Nagyböjt idején közösültél a feleségeddel? 40 napig kell vezekelned kenyéren és vízen, vagy 26 solidust (római aranypénzt) kell alamizsnaként adnod. Ha ezt részegség miatt tetted, akkor 20 napig vezekelj kenyéren és vízen. Karácsony előtt 20 napon át és minden vasárnap, minden böjti napon az apostolok ünnepein és minden fő ünnepen köteles vagy megőrizni a tisztaságot. Ha ezt nem teszed, 40 napon át vezekelj kenyéren és vízen.” A házastársaknak továbbá tilos volt együtt fürdeni és egymást meztelenül látni, ezek megszegéséért 3 napi böjtölés járt kenyéren és vízen.
Idővel a hosszú, évekig tartó vezeklést meg lehetett váltani rövidebb, könnyebben teljesíthető penitenciával, esetleg zarándoklattal vagy pénzbírsággal. Ezt a tarifás rendszert azonban a 11. század után fokozatosan átalakult, végül megszűnt. A katolikus egyház bűnbánatra inti híveit elsősorban a húsvét előtti 40 napos nagyböjti időszakban, továbbá a karácsony előtti advent és az un. kántorböjtök idején, azzal az erős elhatározással egybekötve, hogy többé nem vétkezünk.