A virágaimat nézegetve, a számítógépem előtt ülve, vagy a konyhában serénykedve, újra meg újra megelevenednek emlékeim. Eszembe jutnak a találkozásaink, beszélgetéseink, s feltölt az optimizmusod. Vidám ember voltál, imádtad családodat, tele ötlettel, mindig tevékenyen nyüzsögtél. Örülök, hogy megismerhettelek, és a barátod lehettem.
A szürke kaspóban, amit Tőled kaptam, most sárga fellevelű guzmán-bromélia díszlik, szépen bokrosodik a kis levéldísz pettyeslevél is. A napokban elhervadt hatalmas virágú szépséges hortenziám, s hogy sokáig gyönyörködhessek benne, gondoltam megszárítom. Ez a Te ötleted: Telkiben tévedt rá a szemem a csokorba szedett száraz hortenziádra, elhatároztam - Téged utánozva - egyszer én is megcsinálom.
Rád gondolok, amikor gmail fiókomban rábukkanok a leveleidre, és ismét elolvasom a cikkemet, melyre oly büszke voltál. Velem vagy, ha ránézek a fotódra, ahol két unokáddal örökítettek meg, vagy Laci festményére, melyen mindketten láthatók vagytok.
Te jutsz eszembe, ha sóskamártást, vagy ha avokádó krémet készítek, kipróbáltam a spárgaleves receptedet és a göngyölt füstölt lazacot, sőt még a Kati pontyot is. Viszont a halas rakott krumpli elkészítése - amit tejszínnel öntöttél nyakon, majd megszórva mandulával a sütőben restre sütöttél - még hátra van. Akárcsak mint a nagy családi titkodé, a krumplis rétesé, amiről azt írtad, hogy „Ez a rétes, leginkább a krémesre hasonlít”, és amit az anyósod készített Lacinak minden évben a születésnapjára. Aztán a 90. születésnapján Te csináltad meg a nagyinak, akit boldoggá tett, hogy van, aki tovább viszi a családi receptet.