Négy indiai utazásunk során, egyik alkalommal Újdelhiben sikerült megnéznünk Amrita Sher-Gil festményeiből néhányat. Magyarországon még most is elég kevesen ismerik, bár jó pár éve, mi sem voltunk kivételek, csak azt tudtuk róla, hogy festőművész. Amikor felfedeztem Budán, a Szilágyi Dezső tér egyik házán lévő emléktáblán, kezdett érdekelni. Férjem elment és készített fotókat.
A magyar-indiai származású festőművész Budapesten született. Nevét, az Amritát a pandzsábi Amritszárról, a halhatatlanság helyérő, vagy az örök élet nektárjáról kapta, bár magyarul Dalmának hívták.
Anyai részről magyar volt, Gottesmann Marie-Antoniette, a neves orientalista, Baktay Ervin nővére, míg szikh apja, Umaro Singh Sher-Gil indiai. A szülőknek Londonban volt az esküvőjük, ezután költöztek Budapestre. Itt született két lányuk a fiatalabb Indira és egy évvel később Amrita, aki 1913-banjött a világra. Már gyermekkorában tanult festegetni. Tanulmányait Párizsban végezte, Cézanne, Modigliani és Gauguin hatott rá. Vonzotta a Kelet, amikor Indiában visszatért, kialakította saját stílusát.
Nyilatkozata szerint:
„Csak Indiában tudok festeni, máshol nem vagyok természetes, nincs kellő önbizalmam. Európa Picassoé, Mattisé és másoké. Indiai csak az enyém.”
Indiában elsősorban az érinthetetleneket és a mezítelen nőket festette. Festészetének nagy részét az indiai Újdelhi, Nemzeti Múzeumában őrzik. Galériája a National of Modern Art. Amikor elmentünk megnézni képeit, akkor jó pár gyereket láttunk amint rajzolgattak és festegettek.
Ázsia legfiatalabb művésze, Amrita hol Magyarországon, hol Párizsban, hol Indiában élt. Festészetére magyar élményei is hatottak, kedvenc helye Zebegény volt, ahol szívesen festett. Élete kalandos volt, pezsgő szexualitásával több szeretővel tartott kapcsolatot. Állítólag viszonyt folytatott ai független India első kormányfőjével, Dzsavárhalal Nehruval. Férje, dr. Viktor Egar orvos akivel 1938-től 1941-ig éltek együtt, amit megszakított Amrita halála.
A modern indiai festészet egyik jelentős alakjának tehetségét, halála után ismerték el. Újdelhiben utcát neveztek róla. Festményei India nemzeti kincsei lettek. Az indiai rítus szerint halálát követve, testét elégették és a Ravi folyóba szórták hamvait. Amrita 1941. december 5-én Lahorban váratlanul halt meg. Mindössze 28 éves volt, amikor elhunyt. Halála mind a mai napig rejtélyes. Halála után édesanyja öngyilkos lett.