Mondta a dalmát származású egyházatya, Hieronymus vagyis Szent Jeromos (340 körül-420), aminek jelentése, az ajándékot nem illik bírálni, az értékét kritizálni. Ez valóban igaz, de az ajándékozással kapcsolatban még sok más egyéb szempont is előkerül.
Ajándékozásra sok alkalmunk van, ajándékot adunk születés- és névnapra, Mikuláskor a gyereknek, ajándék jár a jó bizonyítványért, az érettségi vizsga letételekor, egyetemi diploma átadásakor, eljegyzéskor, házasságkötéskor és házassági évfordulón vagy más fontos esemény kapcsán, illik ajándékot vinni, ha látogatóba megyünk, ha újévet köszöntünk és még számos apropó sorolható fel. A megszokottabb ajándékozás mégis a karácsonyé, olyannyira felkapott, mintha az ország össznépi ajándékozási rituáléja lenne.
Kérdés, az ajándékozás örömszerzés vagy kínos kötelezettség? Azt mondják ajándékot adni és kapni öröm, ezt a sommás megállapítást azonban nem tartom igaznak, mert nem minden esetben állja meg a helyét. Nem kevesen, s talán egyre többen vannak azok, akik nyűgnek, terhes kötelezettségnek tekintik az ajándékozást. Az ünnep közeledtével, kivárva az utolsó pillanatig, minden elképzelés nélkül betérve az útjukba eső üzletbe, vesznek valami olcsó mutatós valamit, nem törődve azzal, hogy mit szól hozzá a megajándékozott. Ráadásul még azon is elcsodálkoznak, ha a megajándékozott nincs elragadtatva ajándékától. Akik így, vagy hasonlóan fogják fel az ajándékozást, azoknak fogalmuk sincs arról, mit is jelent ajándékot adni, sőt magával az ajándék fogalmával sincsenek tisztában.
Akinek az ajándékot szánjuk, tudnunk kell róla, mit szeretne, mire vágyik, fontos kipuhatolni mivel szerezhetünk neki örömet. Az ajándék ne kényszerű meghőkölést váltson ki az illetőből, hanem kellemes meglepetésként érje a megajándékozottat. Legyen szívből jövő, tapintatos. Lényeges, hogy ajándékunkkal ne lőjünk túl a célon, ne hozzuk zavarba a megajándékozottat, akiből kellemetlen érzést válthatunk ki azzal, ha túl drága ajándékkal lepjük meg, vagy ennek pont az ellenkezőjével, ajándékunk silányságával alázzuk meg.
Az ajándék értéke nem az árától függ, nem pénz kérdése az, hogy mit adunk, a legdrágább ajándék is okozhat csalódást, ha nem tudunk vele mit kezdeni, ha a borsos áron vett tárgy arra a sorsra jut, hogy valahová eldugva még azt is elfelejtjük, kitől kaptuk. Persze vannak olyan kedves ajándékaink, amikről mindig tudni fogjuk, kiktől származnak, milyen örömöt szereztek vele, bármikor rájuk nézünk, eszünkbe juttatják ajándékozójukat, akikre mindig szeretettel gondolunk, mert megajándékoztak minket figyelmességükkel, leleményességünkkel. Lehet ez egy kis terítő, apró nipp, magunk kreálta valamilyen kedves tárgy.
Gyakran okoz azonban gondot, hogy ilyen vagy olyan alkalmakkor kinek mit vegyünk. Az alkalmas tárgy kiválasztása találékonyság, finom érzék, ízlés és tapintatosság dolga. Nem közömbös, hogy mikor, kinek és mit ajándékozunk. Vannak alkalmak, amikor elkerülhetetlen az ajándékozás, máskor azonban ez a különböző körélményektől függ. Ha igazi örömet akarunk szerezni, megfelelő ajándékot kell választanunk, ilyenkor nem az ajándék ára a döntő. A jól megválasztott kisebb ajándék néha nagyobb örömet szerez, mint a drága, de haszontalan. A valóban jó ajándék igazi öröm, jelképes kifejezője a gondolatoknak és érzéseknek, amikkel az ajándékozó azt felruházta.
Az ajándék vásárlásánál figyelemmel kell lennünk arra, hogy a kiszemelt tárgynak legyen gyakorlati haszna és mutasson esztétikusan. Ez utóbbit nehéz teljesíteni, hisz a szépség ízlés dolga, ezért eltérhet egymástól az ajándékozó és az ajándékozott ízlése. Ilyenkor sokat jelent, maga a gesztus értékelése. Az ajándék megvételekor azt is számba kell vennünk, hogy akinek szánjuk az ajándékot azzal milyen a kapcsolatunk, milyen a viszonyunk. A közeli családtagoknak, hozzátartozóknak adhatunk praktikus és intimebb célt szolgáló ajándékokat is. A lényeg mindig az örömszerzés. Ismerőseink, barátaink, kollégáink megajándékozása, attól függ, nő vagy férfi az illető, a nők általában a virágnak, desszertnek örülnek, míg a férfiak inkább a márkás finom italnak, jó könyvnek. Ovidius (i.e. 43. -17?) Római költő bölcs mondása szerint „Kincset a hölgynek nem kell kapnia meglepetésül: Egy kicsiség is elég néki, ha megfelelő.”
Karácsonyra általában sok ajándékot kapunk, olyanokat, amiknek nagyon örülünk, és olyanokat is, amikkel nem tudtunk mit kezdeni, amikért kár volt pénzt áldozni. Például nem szerez örömet, ha ugyanabból a könyvből egy harmadikat is kapunk, különösen akkor, ha a jól ismert francia impresszionistákról, vagy a neves építészek egyikéről szól. Kényelmetlen, ha a meglevő öt komplett kompótos készlet mellé kompótos tálakat kapunk, nem sikeres ajándék népdalos CD-t adni olyannak, aki az operákat, az operettet, rockot vagy beatet kedveli. Ha valaki életében soha nem viselt se kesztyűt se kalapot, azt ne lepjük meg kesztyűvel, vagy kalappal, akinek sok a nyakkendője felesleges újabb nyakkendővel megajándékozni. Aki kedveli az édes pezsgőt, annak ne adjunk szárazat, aki sörös, annak felesleges bort adni. Aki utálja az édességet, vagy kövérként épp most fogyókúrázik, annak nem jár desszert. Sértés tisztálkodó szert adni ajándékba, mondjuk szappant, fürdőhabot, vagy sampont, mert ez utalás arra, hogy az illető végre mosson kezet, hajat és fürödjön meg. A kölnikkel, parfümökkel, piperecikkekkel is jó vigyázni, csak akkor vegyünk ajándékként, ha ismerjük megajándékozottunk ízlését. Ez vonatkozik a kézműves és képzőművészeti tárgyakra is. Színház- és koncert jeggyel csak azokat lepjük meg, akik színházjárók, vagy kedvelik a hangversenyeket. Ne vegyünk kenyérsütőt, olajsütőt olyannak, aki nem konyít a kezelésükhöz, ne adjunk fakanalat és szűrőlapátot olyannak, aki nem tud főzni, ne kapjon pecabotot, aki nem szereti a halat, vagy sohasem horgászott, karácsonyra ne adjunk illatosító házikókat, mert azokból már minden háztartásban sok van, s olyan terítőket se, amelyhez nincs megfelelő méretű asztaluk.
Az ajándékozás nevezhető művészetnek is, szabályai azonban nem foglalhatók pontokba. Néhány regulát azonban nem árt betartani, ekkor bizonyára nem követ el komolyabb hibát az ajándékozó, és az ajándékozással eléri azt a hatást, amit szándékozott. Az a fontos, hogy az ajándék legyen a figyelmesség, az ötletesség és a szeretet kifejezője.
Nem illik:
- ajándékba pénzt adni,
- ajándékot leszólni, kritizálni,
- ajándékot elajándékozni vagy visszaadni.
Ne adjunk ajándékot bírónak, politikusnak, mert az ajándék elfogulttá, részrehajlóvá teszi az embert.
