A statisztikai felmérések szerint az emberiség kétötödének a kék a kedvenc színe, az elutasítottsága pedig még az 1%-ot sem éri el. Talán azért van ez, mert a legtöbb kéket - az ég, az óceánok, a folyók és a tavak színét - a Teremtő a természetnek adta. De elsősorban nem ez, hanem az egyik kedves olvasóm, Fülöp Eszter remek gyűjtése késztetett arra, hogy ismét e színnel rukkoljak elő. Az alábbiakban - némi kiegészítéssel - az ő írását olvashatják.
Az emberi szem akkor érzékel kék színt, amikor a megfigyelt fény hullámhossza a 450-495 nanométeres hullámhossztartományba esik. A magasabb frekvenciájú, ezért alacsonyabb hullámhosszú kékek fokozatosan ibolyába mennek át, míg az alacsony rezgésszámúak egyre inkább zöldnek látszanak. Ha már a fény látható tartományán belüli minőségét tisztáztuk, akkor hogyan foghatjuk fel a tartományon kívül eső univerzumot?
A kék szín látványa megfoghatatlanság, végtelenség érzetét ébreszti; nem csoda, hogy a világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal, a buddhizmusban pedig a szellem határtalanságának jelképe.
A történelem során Babilonban a bölcsesség színeként tisztelték, az ősi Egyiptomban az egek urával, Ámon istennel társították. Jézus kék ruhában beszélt a tanítványaihoz, a Szűz Máriáról készített ábrázolásokon a viselt ruha színe - akárcsak a skandinávok főistenének, Odinnak a palástjáé - ugyancsak kék.
A francia zászló kék sávja Szent Márton, hajdani galileai nemesember által szolgált ügy szimbóluma. Mint ismeretes, egy koldusnak adta kék színű, kettétört címerének felét, mely vagyona és rangja felének átruházását jelentette. A kék szín így vált a szegények gondoskodására és a gazdagok felelősségére irányuló jelképpé.
Az isteni lényeg ábrázolása a művészetben - főként a templomi festészetben - az arany mellett a kék színnel történik. Az ősi Kína viszont meglehetősen ambivalens módon viszonyult e színhez. Eredetileg nem is volt külön szavuk a kékre, a hagyományos művészetben a démonok és a szellemek arcát ábrázolták kék színnel.
A 20. század elején számos művész felismerte a kék érzelmi erejét, és ezt a színt tette festészetének központi elemévé. Pablo Picasso „kék korszaka” (1901 - 1904) arra a festménysorozatára utal, melyben a kék és - kisebb mértékben - a zöld szín dominál. A meleg színeket nélkülöző kék periódus, mely a költői finomság és a személyes melankólia csodálatos kifejezése, nagymértékben hozzájárult Picasso stílusának átmenetéhez a klasszicizmusból az absztrakt művészetbe.
Oroszországban szimbolista Pavel Kuznyecov és a „Kék Rózsa” művészcsoport (1906 – 1908) a kék szint a fantasztikus és egzotikus atmoszféra kifejezésére használta. Németországban Vaszilij Kandinszkij és más orosz emigránsok hozták létre a Der Blaue Reiter (A kék lovas) nevű csoportot, mely a kék színnel a spiritualitást és az örökkévalóságot szimbolizálta. Henri Matisse intenzív kék színeket használt a tárlatlátogatók számára az érzelmei kifejezésére. Mint írta, "Egy bizonyos kék a lélek mélyére hatol.”
Yves Klein (1928-1962) monokróm képfestő rövid élete során a kék színre koncentrált, meggyőződve, hogy az általa kifejlesztett színanyag, az IKB (International Klein Blue), tudatmódosító hatással bír. Maga Rembrandt is óva intett mindenkit attól, hogy túlságosan közel menjen képeihez, mert e szín hatása, energiája ártalmas lehet.
Klein azt is felfedezte, hogy a világ vallásainak több mint a fele Istent kék csatornákon, a vallásgyakorlás szimbólumain keresztül jeleníti meg, úgy, mint a Muszlimok kék mecsetei, Allah tengerkék szeme, a zsidó nők kék kendője, a buddhisták kék gyöngyei, valamint a keresztény szimbolikában az angyalok színe vagy a hindu Krisna színe. Ezen jelképek ereje bátorította Kleint a lélekre és elmére is együttes erővel ható szín tulajdonságainak kimerítésére. Egyes feltételezések szerint Klein halála mögött is a kék megmagyarázhatatlan bűvölete rejtőzhet, akárcsak Rembrandtnál.
A kék színnek a gyógyításban is jelentős szerepe van, hiszen nyugtató, relaxáló hatású. Ha rosszul alszunk a stressztől, belső feszültségtől, a kékre festett hálószoba megoldást nyújthat. Arról viszont nem szól a fáma, hogy ugyanezen hálószoba másra nem is alkalmas, így friss házasok lehetőleg kerüljék ezt a színt az első években.
A kettőség is megfigyelhető e szín kapcsán, hiszen míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jellegű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin princípiumra utal. Szimbolizálja a reményt, hűséget, bölcsességet, szaktudást, tisztaságot és a stabilitást.
Európa számos nyelvében megtalálható a spanyol ’sangre azul’ szószerinti fordítása, a kékvér kifejezés. A származásukra büszke kasztíliai nemesi családok terjesztették el, hogy az ő ereikben folyó vér kékebb, mint a móroké vagy a zsidóké. A fehér, napvédett bőrükön átsejlő kék erek valóban megkülönböztették őket a főként mezőgazdasági munkát végző, napbarnított lakosságtól.
A kékharisnya szó eredete pedig a 18. század közepére tehető, amikor Elizabeth Montagu néhány más nővel összefogva irodalmi kört alapított. A hölgyek szorgalmasan olvastak, sőt gyakran láttak vendégül tudósokat és művészeket.
Az angol ’feeling blue’ ("kék érzés") kifejezés rosszkedvet, depressziós hangulatot jelez, a németek ’blau sein’ ("kéknek lenni") idiómája - feltehetően a nagyivók kékes színű arca és orra miatt - a részegségre utal, az egyébként világoskék jelentésű orosz “голубой” szó pedig - ha jelzőként emberre használják - homoszexuálist jelent.
Eddig bármilyen hitet is tápláltunk a színek világáról, tanulmányozva tulajdonságaikat, talán a mi életünknek is jó szolgálatot tehetnek. A kékről most már tudjuk, hogy a nyugodt elme, a gyógyító erők, a kimozdíthatatlanság szimbóluma.
