Nemcsak korunkra jellemzőek a nemi perverziók, amióta ember az ember, azóta léteznek szexuális elhajlások, tévelygések. A híres ókori görög filozófus, Platón Lakomájának szereplői teljesen normálisnak tartották, a szerelem egyik válfaját, a homoszexualítást. Az ókor egyébként is elég elnéző volt a nemi élet furcsaságaival kapcsolatban, többek között természetesnek vették az onániát, sőt még azt sem tartották kivetnivalónak, hogy mások előtt maszturbáljanak. A görögök és a rómaiak dicsőítették a pedofíliát. Az első homoszexuális nő, a Leszbosz szigetén élő ókori költőnő, Sappho volt, szülőföldjéről nevezték el a női homoszexualitást. A leszboszi szerelem hívei voltak, a babilóniai függőkertjéről híres, Szemiramisz, I. Erzsébet angol királynő és II. Nagy Katalin orosz cárnő, akinek nemcsak számtalan férfi ágyasa volt, de női szeretőkben sem szenvedett hiányt.
Ki gondolta volna, hogy a fiatal, férfias, kiemelkedő római politikus, hadvezér Julius Caesarnak egy ázsiai király volt a szeretője. Noha ezzel a laza felfogással szemben a középkori keresztény egyház nagy szigorral lépett fel, ettől függetlenül az akkor élők ösztönélete sem volt gátlásosnak mondható. Tiberius római császár Capri szigetén nemcsak felnőtteket és fiatalokat tartott szexuális céljaira, hanem kisfiúkat és kislányokat is. Hadrianus császár nyíltan vállalva együtt élt szerelmével, a görög szépfiúval.
Gilles de Montmorency-Laval, Baron de Rais, azaz a sorozatgyilkos Kékszakáll, elsősorban kisfiukat rabolt el, megkínozta és megölte őket. Kékszakállt végül felakasztották. Viszont a róla szóló legenda szerint a feleségei voltak az áldozatai, röviddel az esküvőjük után.
Az ókori bölcsek Szókratész és Szolón minden tízedik napon szeretkeztek, Mohamed próféta nyolc naponként, Luther hetenként kétszer közösült, Mózes pedig a menstruáció előtti és utáni nyolcadik napot tartotta megfelelőnek a nemi érintkezésre.
Ugyanakkor nemi önmegtartóztatásban élték le életüket, pl. az olasz polihisztor, azaz festő, tudós, matematikus, hadmérnök Leonardo da Vinci; az angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus, alkimista, Sir Isaac Newton; a német filozófus, professzor, Immanuel Kant; a német metafizikus, esztéta, pszichológus Arthur Schopenhauer. Ők egyáltalán nem vágytak érzéki szerelemre, ugyanis az aszexuálisakat nem érdekli a nemi közösülés semmilyen formája, nincs szexuális vonzalmuk, nemi vágyuk.
Az aszexuálisak ellentétjei a hipererotikusok, közülük a két legismertebb kéjenc: Casanova és Don Juan. Női képviselői között igen előkelő helyet foglal el Kleopátra, akiről Marcus Antonius feljegyezte, hogy egy prostitúciós házban egymás után 106 férfival szeretkezett. Kleopátra, aki XII. Ptolemaiosz lánya volt, azonban nemcsak bővérűsége miatt vált híressé, hanem a vérfertőzéséről is, ugyanis két öccséhez - előbb XIII., majd XIV. Ptolemaioszhoz - is férjhez ment.
Több rangos nő szolgál példával, akiknek uralkodási vágya kéjérzettel, kegyetlenséggel, szadista perverzióval társul. Ilyen volt Claudius császár harmadik felesége, római császárné, Valeria Messalina, aki - miután 14 fiatal atlétával közösülve is kielégítetlen maradt - a legyőzhetetlen jelzőt kapta.
Franciaország első Bourbon királya, IV Henrik a péniszét mutogatva kisfiát arra animálta, hogy fogja meg, mert azzal teremtetett. XII. Lajos francia király hímvesszejét pedig dajkája és udvarhölgyei dédelgették. Később gyakran mászkált meztelenül, élvezte, amint a felnőttek örömmel puszilgatják azt, és játszadoznak szerszámával.
Dosztojevszkij felismerte a testi fenyítés és a szabad szexualitás közötti összefüggést. Dimitrij, az orosz cár, Rettegett Iván fia kimondhatatlan nemi élvezetet talált abban, ha előtte öltek meg bárányokat, tyúkokat, libákat, és végignézhette azok vergődését. Franciaország királynéja, Medici Katalin, aki a Bertalan éj előidézője volt, szexuális élvezetet érzett, ha udvarhölgyeit a szeme láttára korbácsolták meg.
Az osztrák író és újságíró, Leopold von Sacher-Masoch költőként a mazochizmus népszerűsítője volt, de ő maga is élvezte e perverziót, nem tagadva meg a domináns nők iránti vonzalmát. A francia arisztokrata Alphonse Francois Sade, azaz De Sade márki botrányos regényeket írt. Róla nevezték el a szadizmust. Bár Caligula római császár és III. Vlad Tepes, azaz Drakula is kegyetlen emberek voltak, őket nem tartják őket szadistának.
A svájci francia, felvilágosodás kori filozófus, író, zeneszerző, Jean Jacques Rousseau csak 30 évesen veszítette el ártatlanságát, „Confessions” című művében mazochistaként ütlegeltette magát. A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője, Johann Wolfgang von Goethe, hatvanegy éves korában - A napló címen - írt erotikus elbeszélő költeményében ifjúkori időleges impotenciájáról számolt be. Georg Christoph Lichtenberg professzor egy 13 éves lánnyal élt együtt. Thomas Mann „Halál Velencében” című könyvében egy 14 éves fiú a vágy tárgya. Vladimir Nabokov „Lolita”-jában pedig egy 12 éves lány. Lewis Caroll (Charles Lutwidge Dodgson), aki írói álnéven írta meg az „Aliz Csodaországban” és az „Aliz Tükörországban” könyveit, feltehetően hajlott a pedofíliára, mert nemcsak kereste a kislányok társaságát, de szülői engedéllyel néhányukról meztelen fotókat is készített.
A világirodalom jelentős alakja, a francia Charles Baudelaire szexuális élete ugyancsak meglehetősen kóros volt, szívesen szeretkezett rút nőkkel, négerekkel, törpékkel, vagy óriás delnőkkel. Egy szépasszonyt például arra kérlelt, hogy szeretné őt kezein felakasztva látni és így lábait csókolhatni. A francia regényíró és művészeti kritikus, Émile Zola, 1880-ban írt, Nana című regényében mazochista eszmét pendít meg. Az ír költő, író, drámaíró Oscar Wilde közismerten homoszexuális volt, amit Dorian Gray arcképe című művében publikált. Amikor Queensberry könyvében fény derült a fiával való abnormális kapcsolatára, 2 évi fegyházra ítélték.
Ismeretesek a nemi szerepcserék, például Chevalier D’ Eton de Beaumont francia diplomata hol férfinak, hol nőnek öltözött. George Sand íróként férfinéven publikált, máskor nőként élt. Radclyffe Hall brit írónő, leszbikus regénye, a Magány kútja a férfias megjelenést kultiválta.
Ha az ember a ma élő szexfüggőket keresi az interneten, akkor több helyen rábukkan az amerikai hiperszexistákra, pl. a hírneves színészek közül David Duchovny, Michael Douglas, Mickey Rourke, Sharon Stone, a színész és rendező Billy Bob Thornton (Angelina Jolie második férje), valamint a profi golfozó Tiger Woods nevére.
És végezetül, hogy mi magyarok se maradjunk ki, néhány olyan ismert leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyt sorolok fel, akik vállalták másságukat:
Akik már meghaltak: Berda József költő, El Kazovszkij festő, Ferencsik János karmester, Gobbi Hilda színész, Horváth István cigányzenész, népdalénekes, Karádi Katalin filmszínész, Mednyánszky László festő, Mensáros László színész, Pilinszky János költő, Temessy Hédi színész, Tormai Cécile író, mozgalmár.
Az élők közül: Alföldi Róbert színész, rendező, Faludy Fanni (sz. Kovács Fanni) Faludy György felesége, Kulka János színművész, Oláh Ibolya énekes, Orosz József rádió, Tv műsorvezető, Pálfi Balázs rádiós újságíró, Radics Péter újságíró, tévériporter, Szetei Gábor volt államtitkár, Terry Black (alias Rácz Károly) előadóművész, Ungár Klára politikus, Varnusz Xavér orgonaművész.
Külön téma lehetne, a két véglet: a vallási rajongásból fakadó érzékiség, vagy a szodómia, a természetellenes erkölcstelenkedés, az undorító, förtelmes állatgyalázás. Ehelyett inkább azt javasolom, bevezetőként olvassák el, másik oldalamon a Szexualitás című írásunkat.
[Forrás: Báró Dr. Krafft-Ebing R. - Psychopathia Sexuális, különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre. (A könyv magyar kiadása: Budapest, Kostyál Jenő 1908.)
Dr. Nemes Nagy Zoltán: Katasztrófák a szerelmi életben, Budapest, Aesculap kiadó, 1934.
Wikipédia: Magyar LMBT személyek listája]
