Rosta Erzsébet weboldala


Miközben napjainkban elsősorban a mindennapos szoborrongálásokról, a különféle lehetséges szimbolikus értelmezésükről, illetőleg az egyes szobrokkal szemben táplált ellenszenvről, vagy - ellenkezőleg - az irántuk érzett rajongásról szól a közbeszéd, szinte hihetetlen, hogy olyan emberek is élnek közöttünk, akikben heves szenvedélyt, szerelmi vonzalmat váltanak ki ezek a műalkotások. Ezt a normálistól eltérő szexuális vágyat, melyet először Richard von Kraft-Ebing írt le - a szobor (agalma) és a szerelem (philia) jelentésű görög szavak után - agalmatophiliának nevezi az orvosi-pszichológiai szaktudomány. E különös vonzalom jellemzője, hogy a mentális zavarban szenvedő beteg nemi vágya szobrok, vagy más, emberi alakot formázó élettelen tárgyakra (pl. próbababákra) irányul.

Milói Vénusz a Louvre-banAz agalmatophilia egyik legrégebbi példája Pügmalion (latin nevén Pygmalion) mítosza, amit Ovidius Átváltozások című művéből ismerhetünk meg. A költeményben Pygmalion beleszeret saját szobrába, és - miután az imái meghallgatásra lelnek - a szobrot az istenek életre keltik. A történetre számos művészeti alkotás utal, melyek közül talán George Bernard Shaw Pygmalion című drámája a legismertebb.

Ez a kóros jelenség tehát egyáltalán nem új keletű, sőt már Richard von Kraft-Ebing előtt is tudhattak róla, ugyanis Gustav Moreau (1826-1898) francia festő összegyűjtött néhány érdekes esetet. Feljegyzéseiről azonban nem tudták eldönteni, hogy azok valóban megtörténtek, vagy csak anekdotaszámba mennek. Az egyik történet szerint - melyet Lucianus, a 2. században élt görög szónok és szatíraíró valamint Alexandriai Szent Kelemen (i.u. 150-215) görög teológus írtak le – egy fiatalember az elsőként női aktokat készítő görög szobrász, Praxitelész (i.e. 370-325) meztelen Vénusz (Aphrodité) szobrán akarta kielégíteni nemi vágyait. Egy másik eset Clisyphusról szól, aki Számosz temploma istennőjét gyalázta meg azzal, hogy az istennő intim testrészébe egy darab húst helyezett. Már újabb időből való annak a kertésznek - a Journal l'événeinent 1877. március 4-i számában közölt - esete, aki a milói Vénusz szobrába lett szerelmes, és tetten érték, amint megpróbált közösülni vele.

Álló női próbabábuA szobrokkal történő szeretkezés megszokott volt Priaposz isten imádói körében, ahol a leányok szüzességét az ő pénisze vette el. Később ez a feladat később a papokra vagy a magisztrátus tagjaira hárult, de Indiában még ma is élő gyakorlat, hogy a szűzleányok házasság előtt a szent falloszokat használják a szűzhártyájuk átszakítására.

Jó néhány ősi szobrot méretes pénisszel láttak el, hogy megkönnyítsék dildoként történő használatukat. A középkori termékenységi szentek - St. Foutin, St. Guerlichon, St. Gilles és St. Rene - ugyancsak hatalmas fallosszal rendelkeztek. Amikor protestánsok Orange-ban 1562-ben lerombolták a templomot, egy nagy fából készült, bőrrel borított falloszt találtak, 23 évvel később Embrunban pedig olyan személyekkel találkoztak, akik imádság közben bort öntöttek Szent Foutin szobrának péniszére.

Ülő női próbabábuEgyes férfiak - a nyomtatott erotikával szemben - napjainkban is ezt a többdimenziós verziót részesítik előnyben. Brenda Love könyve két esetet ír le. Az első szereplője egy olyan férfi, aki 12 éves fiúként gerjedt szerelemre egy életnagyságú múzeumi szobor iránt, mivel azt az anyja obszcénnak tartotta. Pár évvel később, miután meglátott két kis szobrot egy kirakatban, megvásárolta őket. Ettől kezdve a szobrokat használta a maszturbáláshoz, mely szokását azt követően sem adta fel, hogy 34 éves korában megházasodott. A másik történetnek egy kirakatrendező a főszereplője, aki valahányszor meglátott egy mezítelen próbababát, kényszert érzett arra, hogy maszturbáljon. Az első szexuális élménye 14 éves korában volt, amikor a főnöke - miközben a próbababákon ültek - fellációra kényszerítette. Ennek hatására nemcsak az a vágy alakult ki benne, hogy a próbababákhoz dörgölőzve maszturbáljon, hanem az is, hogy egy másik férfi figyelje e tevékenysége közben.

És valószínűleg az agalmatophilia adhatta az ötletet egyes szadomazohistáknak arra, hogy az alárendelt partnernek szeretkezés közben mozdulatlannak kell maradnia, szoborként viselkedve, semmilyen kényeztetésre nem szabad reagálnia.

[Forrás:
Báró Dr. Krafft-Ebing R. Psychopathia Sexuális, különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre, Budapest, 1908., Kostyál Jenő kiadása
Brenda Love: The Encyclopedia of Unusual Sex Practices, Abacus Book; 2002
http://www.psychologytoday.com]