Csala Zsuzsa 1933. július 9-én született. 1974-ben Jászai-Mari díjat, 1986-ban érdemes művész kitüntetést kapott. 1954–55-ben az Állami Déryné Színház tagja, majd egy évig az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott. 1960-től 2000-ig a Vidám Színpad, ezt követően a Budaörsi Játékszín tagja volt. Meghalt 2014. február 22-én. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon, wikipédia.)
Riportom - melyet változatlan szöveggel adok közre - az 1990-es évek közepén, a művésznő kezeiről kapott fényképek alapján készített kézelemzésem kapcsán, az egyik vidám színpadi fellépése előtt készült.
- Első olvasatra mi a véleményed a kézelemzésről? Hasonlít valamennyire Rád?
- Félelmetesen jellemző, bevallom megijedtem, annak ellenére, hogy korábban nem találkoztunk, hogyan tudtál a személyiségemről ennyi mindent megállapítani. Ugyanis ez teljesen én vagyok! Egyszerűen telitalálat.
- Ragadjunk ki néhány megállapítást. Igaz az, hogy elegendő akaraterővel rendelkezel, s jó a logikai készséged?
- Igen.
- Valóban energikus, és ugyanakkor szenzitív vagy?
- Annyi minden ért az életben, hogy a továbblépéshez kellő energiára volt szükségem. Ami pedig az utóbbit illeti, rettenetes érzékeny vagyok. Mint egy szeizmográf reagálok környezetem minden rezdülésére.
- Tényleg változékony a hangulatod?
- Borzasztóan hullámzó a kedélyállapotom, sokszor én csodálkozom a legjobban azon, miképpen lehetséges az, hogy egy jókedvű ébredés után, amikor úgy érzem, nagyon jó napom lesz, egy kis idő multán, minden ok nélkül iszonyatos rossz hangulat vesz rajtam erőt, és teljesen lelombozódom. Egyszerűen nem tudom mitől.
- Elfogadod a kritikát,
- El. Kezdetben megsértődőm, mert fáj, ha rosszat mondanak, de aztán alszom egyet rá, s lassan rájövök, hogy minden kritikában sok az igazság. Egy kitételem van: ne legyen rosszindulatú. A rosszakaratú embereket ki nem állhatom.
- Tudsz különbséget tenni a hízelgés és az elismerés között?
- Tulajdonképpen, mint minden ember, én is hiú vagyok, szerencsére az őszinte szót el tudom választani a hamistól. Mindig az ember mögé nézek, azt is figyelem, kitől jött a dicséret vagy a hízelgés.
- Makacsnak tartod magad?
- Azokban az elképzeléseimben, melyeket jónak gondolok, nagyon makacs vagyok.
- Jó a memóriád?
- Nélküle nem lehetnék színész.
- Mennyire befolyásolják mások az életedet?
- Egész életemben meglehetősen önálló voltam, azt tettem, amihez kedvem volt, mindig a magam útját jártam. Egyetlen ember gyakorolt rám nagy befolyást, az édesanyám. A mai napig büszke vagyok rá, mindig a javamat akarta, sokat segített nekem.
- A hírnév utáni vágy is motivált a színészi hivatás választásakor?
- Nem. Elsősorban a pálya sokszínűsége vonzott. Kislány koromtól fogva mindenfajta foglalkozást űző, sokféle hangulatú ember akartam lenni, amikor felnőttem, rájöttem, ezt a vágyamat, csak színpadon tudom megvalósítani. Örülök, hogy így választottam, hisz állandóan más és más helyzetbe kerülve, színes az életem. Az egyhangúság mindig taszított.
- Kezed egészségvonala keringési betegségre figyelmeztet.
- Sajnos ez is stimmel.
- Mit tudsz a tenyérolvasásról?
- Csak azt, amit most megtudtam, de hiszek benne. Ez az egyetlen, ami számomra hihető, hisz a kezem hozzám tartozik, engem képvisel, rólam árulkodik. Semmi másban, se kártyában, se zaccban, se ingában nem hiszek. Az asztrológiát sajnos nem volt időm tanulmányozni, bár mindig izgatott. Egyik kollegám, Straub Dezső foglalkozik vele, profi módon ért hozzá, imádom hallgatni, amit másokról mond.
- Jósoltattál már?
- Néha heccből, de röhögök rajta, nem hiszek a jóslásokban.
- Szerinted mi a hit?
- Az én hitem a jó lelkiismeret.
