Pár évvel gyermeke születése után, már itthon készítettem riportot a konzul feleségével, Jári Melindával, „Indiában szültem a fiamat” címmel. Nagyon érdekes dolgokat tudtam meg tőle.
Indiában rengeteg tévhit van forgalomban, amelyekkel lépten-nyomon magam is találkozom. A furcsa elképzelések cáfolataként Jári Melindát faggatom, aki öt évet élt a hatalmas, szubkontinensnyi országban.
- Hogy kerültél ki?
- Feleségként jutottam Indiába, ez volt a státusom. A férjemet hivatalos kiküldöttként Újdelhibe, a magyar nagykövetségre helyezték.
- Kisfiad kint született. Mesélj a születéséről!
- Várandóságom nagyon szép időszaka volt életemnek, s szerencsémre szülésem könnyű, fájdalommentes volt. Ebben közrejátszott, hogy Indiában nagyon nyugodt körülményeik között vártuk a babát. Jó orvosi ellátásban részesültem. Szülésem előtt rengeteg egészséges ételt ettem, finomabbnál finomabb gyümölcsöket és sok spenótot. Az indiaiak azt mondták, hogy a sok spenótnak köszönhetően született gyönyörű, hosszú hajjal a fiam. Amikor világra jött, rögtön a kezembe adták. Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor először rám nézett. A tekintetéből azt olvastam ki: Valóban te vagy az? Téged éreztelek eddig?
- Mennyi ideig tartottak benn a kórházban?
- Mindössze másfél napig, ugyanis Indiában nem szokás a szülést betegségként kezelni. Náluk ez az élet természetes része. Egyébként még a másfél napon is csodálkoztak, mehettem volna előbb is, de futárok érkeztek a követségre, s a férjem nem tudott előbb értünk jönni.
- Hogyan sikerült babakocsihoz jutnod, hiszen Indiában jártában-keltében sehol sem láttam babakocsit toló kismamát.
- Pedig lehet kapni, csakhogy az indiai anyák nem használják. A csecsemőket inkább a kezükben viszik, később pedig, amikor már kissé nagyobbak, egyszerűen a csípőjükre ültetik. Én is vittem így a fiamat, nemcsak kényelmes, hanem csodálatos érezni minden rezdülését.
- Miért festik körbe fekete festékkel a kisbabák szemét?
- Mert hitük szerint megvédi a piciket a különböző szembetegségektől.
- Milyenek a gyerekruhák?
- A gyerekruhák hűen tükrözik az indiaiak ízlés- és színvilágát. Fodrosak, rendkívül színesek, rikítóak. Mi sok holmit kaptunk otthonról és a követségen a szomszédunk két fiától is örököltünk. Később, ahogy cseperedett a fiam, remek, modern szabású trikókat, nadrágokat sikerült vennünk a piacokon.
- Amíg dolgoztál, ki viselte gondját gyerekednek?
- Féléves koráig vele voltam, majd a Magyar Kulturális Intézetben dolgoztam, eközben egy dada vigyázott rá, akinek különös érzéke volt a gyerekneveléshez. Ferike nagyon szerette. Rathna megtanította fiamat egy csokorra való angol és hindi szóra, tőle meg a dada tanult magyar kifejezéseket.
- Nem kívánkozol vissza?
- Aki egyszer járt ebben az országban, visszavágyik oda.
