„Áldom a sorsot, hogy ez megadatott nekem.”
- Milyen az élet a híres festőművésszel, Szász Endre mellett - faggatom a bájos, fiatal Katit, ám hiába adresszálom kérdéseimet kizárólag hozzá, beszélgetésünket hallván időnként a férj is közbeszól.
- Titeket látva, leírható rólatok, hogy kiegyensúlyozottak, boldogok vagytok. Nem zavar a nagy, közel harminchét évnyi korkülönbség?
- Csak akkor zavarna, ha biztosan tudnám, hogy Bandi kétszáz évig fog élni. Tudom, ez túlzás, de ha arra gondolok, hogy Picasso 92 évet, Chagall pedig 98 évet élt, akkor bizakodom. Bevallom, a második szívrohamánál nagyon megijedtem, elborzadok a gondolattól, hogy elveszíthetem.
- Nem tudod leszoktatni a dohányzásról?
- Megpróbálom, de nem megy, egy ízben három hónapig sikerült, a nikotinéhségre azonban nagyon idegesen reagált, alig lehetett elviselni.
- Hallom, megint festegetsz, miért hagytad abba?
- Mert nagyon tetszik, amit a Bandi csinál, fékezett az ő tehetsége, zsenialitása, ötletgazdagsága, bravúros rajztechnikája. Kisebbségi érzetem volt. Mellette nem tartottam érdemesnek alkotni. Most azonban nagy örömömre egyre csak arra animál, hogy folytassam.
- Hogyan kerültél Hollóházára?
- A Szász-stúdióba jelentkeztem munkára. Grafikusként dolgoztam. Előtte képzőművészeti szakkörbe jártam, alkotótáborokban vettem részt. Jó művészek, pedagógusok tanítottak.
- Mi fogott meg Bandiban?
- Én fogtam meg őt - szól közbe a férje. Két évig udvaroltam neki, míg végre észrevett, mint férfit, engem, a vén marhát.
- Meddig álltál ellen az ostromnak?
- Két évig. Pedig tetszett a szövege, ám ez nem felengedés kérdése. Tudtam róla, hogy sok nője volt és van, nem akartam beállni a sorba. Mint művészt, egyfolytában csodáltam, de mint férfi, nem jutott eszembe.
- A fordított életritmushoz, amit a férjed diktál - éjszaka fest, délelőtt alszik, délután fogadjátok a vendégeket -, hogyan tudtál alkalmazkodni?
- Nehezen, engem most is kivet az ágy nyolc órakor. Jönnek az alkalmazottak, valakinek foglalkozni kell velük. Én az éjszakai bagoly és hajnalban kukorékoló tyúk közötti típus vagyok, nem kelek túl korán és túl későig sem vagyok fenn. Sajnos nem tudok délután pihenni, pedig muszáj lenne nyolc órát aludnom, megkívánná a szervezetem, ugyanis elég fejfájós vagyok.
- Teljesen leköt az, hogy te vagy ennek a csodálatos kúriának az úrhölgye?
- Szinte az egész napomat lefoglalja, nemcsak a háztartás, meg a kert a reszortom, hanem a Bandi körüli adminisztrációt is én végzem. Az ügyintézője vagyok. És mindig nagyon sok a vendég, főleg külföldiek látogatnak hozzánk.
- Teljesnek érzed az életed?
- Teljes mértékben elégedett vagyok.
- Érzelmes vagy?
- Igen és romantikus is.
- És abszolút realista, józan ember. Nem megy agyára a jólét, de akkor sem esik kétségbe, ha rosszul mennek a dolgok. A nők mindig akkor bolondulnak meg mellettem, amikor jól kerestem - veszi át a szót ismét szűkszavú feleségétől a beszédesebb férj, és erősíti meg a pár hónappal előbb készült riportban közölteket Bandi.
- Férjed mesél a múltjáról?
- Mindent tudok róla. Sőt, amikor a volt feleségei sorrendjét eltéveszti, én javítom ki, mivel én jobban tudom.
- Ilyennek képzelted a jövendőbelidet?
- Biztosan nem. Valószínűleg egy klassz fiatal pasit várt, hófehér paripán, akiről azonban idővel kiderült volna, hogy egy részeges disznó - veszi át a beszéd fonalát a férj.
- Milyen jegyben születtél?
- Szűzben. Állítólag a Szűz és a Bak, jól összeillenek.
- Vannak, akik Dalihoz vagy a mexikói Siquerioshoz hasonlítják a férjedet, máskor Bosch és Goya szellemi örökösének tartják. Milyen érzés egy világhíres ember mellett élni?
- Csodálatos dolog, egyfolytában büszke vagyok rá. Áldom a sorsot, hogy ez megadatott nekem.
- Pár hónapja, itt jártamkor sajnos nem találkoztunk, de Bandi oly kedvesen beszélt rólad, hogy látatlanban is megkedveltelek. Csalódtam volna, ha most nem olyan vagy, amilyennek elképzeltelek. Köszönöm a beszélgetést.
(A riportot nagybátyám feleségével, 1995 tavaszán készítettem.)
Kommentek
archivált tartalomSzegfû Ildikó #1
Kedves Erzsébet!
2009-03-23 17:45:39Vajon, hogy él az özvegy abban a nagy házban egyedül? Nagyon nehéz lehet. Nem jutott neki sok idő a boldogságból.