A+ A A-

Átugrottam Bihácsra, s vettem egy boszna sört - Képes útibeszámoló

  • Közzétéve itt: Irány Dalmácia

Irinováci szállásunk kertjétől alig több mint kétszáz tyúklépésnyire húzódhat a Bosznia-Hercegovina felé vezető út. Ez eléggé izgatta fantáziámat, s hamar megszületett bennem a gondolat, jó volna elugranom Bihácsra, a legközelebbi bosnyák városba. Elképzelésemet férjem természetesnek vette, egyáltalán nem lepődött meg, pedig - mint a korábbi cikkemben írtam - kutyával elég bonyolult belépni néhány nem EU-s országba. Miután a párom rábólintott ötletemre, biztatott, menjek, de hozzáfűzte, elkísér a határig, ahol megvár a spánielünkkel, Mindivel együtt. Ezen kissé meglepődtem, hisz nem túl izgalmas a várakozás egy határátkelőnél.

A határhoz érve már hétágra tűzött a nap. A hegyek karéjával övezett katlanban, sehol egy bokor vagy fa, ahol kísérőim egy kis árnyékban meghúzhatták volna magukat. A határon hamar átengednek, néhány méter a telefonom jelzi, üdvözölnek Bosznia-Hercegovinában. Az első kilométernél elhatározom, amilyen gyorsan csak lehet, fordulok is vissza, mégsem szúrhatok ki várakozó férjemmel és kiskutyámmal.

A kanyargós, szűk úton, alig jön szemből autó, így van időm feleleveníteni azt a keveset, amit erről a kalandos történelmű városról olvastam. Bihácsot először 1260-ban, mint apátságot IV. Béla egyik oklevele említi. Hosszú ideig tartott a török megszállás. A II. világháború felszabadító harcaiban is sokat szenvedett ez a város, itt volt Josip Broz Tito partizánvezér, majd jugoszláv elnök főhadiszállása. Amikor a város 1942-ben átmenetileg felszabadult, itt ülésezett a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács. Rá egy évre a németek visszafoglalták Bihácsot, és vereségükig megtartották. Amikor az ország kilépett Jugoszláviából ismét súlyos harcok helyszíne lett Bihács, az 1992-tól, 1995-ig tartó boszniai háborúban több mint három évig ostromolták a szerbek.

Apró kis falvakon visz az utam, feltűnő a nemrég épített és a most épülő emeletes családi házak látványa. Legtöbbjük túl díszes, ám egyik-másik elnyeri tetszésemet. Nem tudom, mikor értem Bihácsra, mert a bevezető út inkább falura, mint városra emlékeztető, talán csak az út mentén megjelenő egyen kockaházak jelentenek változást, melyek erkélyein - szombat délelőtt lévén - már száradnak a hajnalban kimosott ruhák. A város központjához közeledve megszaporodnak a közlekedési lámpák és a vásárlásra vagy a kirándulásra, családlátogatásra tartó autók.

A forgalom sodrának engedve, arra megyek, amerre a legtöbb kocsi. Egy szépen ápolt parknál veszem csak észre, hogy rossz irányba tartok, megfordulva a Centrum felé irányítom a kocsit, hamarosan elértem Bihács központját. Lassan gurulva bámulom a környezetet, a gyorsfolyású Una folyó kék sávja előtt hatalmas zöldellő liget, az előtérben az Egyetemi Könyvtár. A másik irányban kávéházak sokasága, a színes napernyőkkel védett teraszokon még csak egy-két vendég kortyolja a kávét, feltehetően üzleti ügyeket tárgyalnak. Szatyorral iparkodó gyalogosok mennek bevásárolni, vagy hazafelé, mert már megvették a hétvégére valót.

A városról, a rövid látogatás ellenére pozitív a benyomásom, szerencsémre sikerült odanavigálni magam, ahol egymás közelében látom a templomtornyot, a közeli Fethija moszkot, és - ha jól saccolok - a királyunk emlékét őrző, Kapitány (Vezér) tornyot. A legenda szerint ez a torony adott menedéket a tatárok elől menekülő Béla királynak, aki hálából - 1260. február 26-án - Bihácsot szabad várossá nyilvánította. Február 26-a Bihács városának a napja lett, melyet minden évben megünnepelnek.

A fizető parkolóba nem tudok bemenni, az automatánál, a férjemtől kapott húsz Eurós zsebpénzzel nem fizethetek. Egy bevásárló üzletnél sikerült ingyen helyhez jutnom, szerencsémre, mert velem átellenben felfedezem a helyi rendőrség székhelyét. Egy szendvicsbárban átváltom a pénzem, a bosnyákok hivatalos fizető eszköze a konvertibilis márka, értéke az Euróhoz igazodik. (1 Euro = 1,96 KM.) Bízva a tulajdonos becsületességében, a felváltott pénzt számolatlanul dugom a táskámba.

A market, melybe betérek, dugig mindenféle áruval, de híres joghurtos vajukat, a Kajmakot hiába keresem. Helyette egy 850 grammos joghurtot választok. A kis műanyag vödörben lévő, Kisela Pavlaka nevű tejterméket legalább is annak gondolom. (Csak otthon - helyesebben Irinovácon - derül ki, hogy tejfölt vettem.) De a sörök között kutatva is kudarcot vallok, mert német, holland, horvát nedűk garmadája sorakozik előttem, de idevalósit egyet sem látok. Egy fiatalembertől kérek segítséget, aki rögtön rámutat a két literes flakonokban álló boszna sörökre, melyekből gyorsan kiválasztok egyet, majd néhány piros almát is a kosaramba téve, fizetek és kipenderülök a boltból.

Arról hogy hol kezdődik és meddig tart az óváros vagy az újváros, fogalmam sincs, ilyen kevés idő alatt képtelenség alaposan feltérképezni a városnak akár egy szegmensét is. Csak benyomásokat, képeket, érzeteket, hangulatot tudok rögzíteni. Ahol jártam, a lakóépületek, vendéglátóhelyek európai stílusúak voltak, az oszmán jellegre, a muszlim hitre csak az utam során és az itt a látott minaretek emlékeztetnek.

Arra vonatkozóan, hogy mennyi lakosa van Bihácsnak a városnak csak becslések vannak, 2003-ban a bihácsi körzet lakóinak száma megközelítőleg 60 ezer, ezen belül a városé 40 ezer fő volt. A városnak van egyeteme, hét karral, valamint labdarúgó- és röplabda csapata. A város fiataljai folyékonyan beszélnek angolul, míg az öregebbek inkább a német nyelvben járatosak. Az itt lakók nagyon büszkék rá, hogy megmaradt a város vegyes lakossága, békében él keresztény, ortodox katolikus és muszlim egymás mellett.

Az Internetet böngészve később azt is megtudom, hogy Bihács lakói optimisták, optimizmusukat a város népszerű fiatal polgármestere Hamdija Lipovača, táplálja, akit először 2004-ben, 27 évesen választottak meg tisztségébe. Sokat tett annak érdekében, hogy Bihács kedveltté váljon a turisták számára. A város értékei a gyönyörű táj, erdős hegyek, az Una folyó vadregényes völgye, valamint a legendásan vendégszeretet.

A központból elindulva, leköti figyelmemet egy habzó szökőkút, feltehetően mosóport szórhattak a vízbe, az egyik kávéház szélén pedig felpúpozott fagylalttégelyek vonzzák magukra a szemem. Jó volna egy tölcsérre valót venni, de sürget az idő, ideje már visszamennem. Bihács szélére érve egy kanyarban gyerekek ülnek a padon, a fejkendős kislányok muszlimok, a fejkendő nélküliek valószínűleg keresztények. Letérek kissé az útról, intek nekik, gyertek ide. Rohannak hozzám, az összes cukorkát, ami nálam volt, a markukba öntöm. Széles mosollyal integetnek, amint elindulok. A megmaradt pénzemért egy apró falusi boltban hat tábla csokoládét vásárolok. Később veszem észre, hogy Belgrádban készültek.

A határra érve már messziről meglátom a rám várókat, s hogy ők is észrevegyenek, villogok néhányat. A horvát vámos nő, kérdésére, hogy hoztam-e alkoholt, cigarettát nemmel felelek, kivéve a palack boszna sört, melyet a férjemnek hoztam. Válaszom meglephette, mert visszakérdez: „Sört?” Igen, válaszolom. Erre akkorát nevet, hogy majdnem leesik a székről. Férjem és spánielem - szomjasan, kiszáradva, a perzselő napon pirosra sülve - megkönnyebbülnek, amikor elébük kanyarodok.

 

  • 01_Bihacs
  • 02_Bihacs
  • 03_Bihacs
  • 04_Bihacs
  • 05_Bihacs
  • 06_Bihacs
  • 07_Bihacs
  • 08_Bihacs
  • 09_Bihacs
  • 10_Bihacs
  • 11_Bihacs
  • 12_Bihacs
  • 13_Bihacs
  • 14_Bihacs
  • 15_Bihacs
  • 16_Bihacs
  • 17_Bihacs
  • 18_Bihacs
  • 19_Bihacs
  • 20_Bihacs
  • 21_Bihacs
  • 22_Bihacs
  • 23_Bihacs
  • 24_Bihacs
  • 25_Bihacs
  • 26_Bihacs
  • 27_Bihacs
  • 28_Bihacs
  • 29_Bihacs
  • 30_Bihacs

További olvasnivaló

’Minden álmodat megvalósíthatod, ha tesz…

Sajnos, amikor elfogadtam olvasóm jelentkezését, nem voltam elég figyelmes, és csak az értékelés megkezdésekor vettem észre, hogy az elküldött képek kinagyítva sem adnak jobb felbontást, ezért számos jellemzőt - köztük...

Folytatás...

Falánkok-e a frontérzékenyek?

Noha az időjárás kihat az ember hangulatára, viselkedésére, reakcióira, az emberi szervezetre nem a légtömegek fajtái, hanem cserélődésük, az úgynevezett időjárási frontok hatnak kedvezőtlenül. Megállapították, hogy az egészséges emberi...

Folytatás...

A tenyér deltáinak értelmezése I. - A mu…

Hutchinson részletes megfigyeléseket végzett a dombok elhelyezkedésének pszichológiai jelentőségéről. Úgy vélte, hogy a mutatóujj alatti delta, ismertebb nevén a Jupiter-domb helyzete a karakter és a várható viselkedés egyik legfontosabb...

Folytatás...

Az élesztő olcsó vitaminbomba, bőrtáplál…

Az élesztőről sok jót írnak, mely az elismerésre, a hírnévre méltán rászolgál. Mindez nem véletlen, hisz kitűnő fehérjeforrás - az élesztőgombák 50%-a fehérje - tizenhét vitamin van benne (csak az...

Folytatás...

Dzsantar Mantar

Dzsajpurban, amikor a Királyi Palotával átellenben megpillantjuk a Dzsantar Mantar modern formájú, különleges alakú műszereit, olyan érzésünk támad, mintha egyenesen a jövőbe, vagy egy absztrakt szobrászművész kiállítására érkeztünk volna. A...

Folytatás...

Cigány ujj-babonák

A cigány folklórban fontos szerepet játszanak az ujjak, nemcsak jövendölésre, hanem különféle varázslásokra, a kórságok mágikus gyógyítására is felhasználják őket. A kézjóslásban járatos romák körében minden egyes ujjnak sajátos jelentése...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?