Régi időjárás Magyarországon

1194. Nagy éhínség. A villám sok helységet elpusztított. Számos helyen hollók jelentek meg tömegesen, melyek egyik községből a másikba repülve, csőrükben tüzes szenet vittek, mi által sok ház kigyulladt.

1210 nyarán sok hó esett. Június 30-án ijesztő nagy esőzések miatt másnap délben számos ember megfulladt. Mivel augusztus 9-én, aratás alatt az eső újra megeredt és két napig szakadatlanul tartott, a Duna és a patakok annyira megdagadtak, hogy minden mezőt és rétet elöntöttek, teljesen tönkre téve a termést.

1252-ben szörnyű hőség gyötörte az embereket és valószínűleg ama nagy tűzvészt is előidézte, melynek a krónika szerint Wien városa, egyetlen ház kivételével, áldozatul esett. E szörnyű esetnél sok ember is elégett, de a menekülő tömeg még többet tiport el. Mivel ez év termése is rossz volt, nagy ínség is jelentkezett és sok ember éhen halt.

1254-ben a hőség és szárazság folytán nagy ínség és drágaság uralkodott, mert a szőlő és a mezei vetemények megfonnyadtak.

1255. év szintén annyi sanyarúságot hozott, hogy még a gazdagok is nélkülöztek.

1289-ben a nyár még a télen kezdődött, úgy, hogy karácsonykor, újév táján, sok kert virágot hajtott. A fák úgy zöldelltek és virágoztak, mint májusban.

1310., 1311. Szörnyű hőség uralkodott, számos hernyó és rovar pusztította el a gyümölcsfák és szőlőtőkék zöldjét.

1453 nyara egyetlen meleg napot sem hozott és egész Ausztria-Magyarországban ihatatlan bor termett.

1472. január 2-án ijesztően sápadt üstökös jelent meg, mely egész éjjel látható volt, alakja miatt pávatollnak nevezték; utána egy másik következett színes farkkal és mindketten 18 napig uralkodtak az égbolton.

1473-ban sáskajárás pusztított el minden zöldet Ausztriában és Magyarországon. E hívatlan vendégek egymás után 3 évben jelentek meg. Ez idő alatt oly szörnyű volt a hőség, hogy néhány erdő is meggyúlt és leégett s a mellett oly nagy volt a szárazság, hogy a Dunát több helyen átlábolhatták.

1494-ben a tartós forróság az erdő és mező állatai között oly pusztító vészt idézett elő, melynek csaknem az egész vadállomány áldozatul esett.

1522. évről úgy emlékszik meg a krónika, mint szakadatlan nyárról. Októberben, meg később is, a fák másodszor hajtottak; földi epret tömegesen hordtak a vásárra, e hónap végén az almafák teli voltak gyümölccsel, a rózsa és ibolya mindenütt virágzott.

Az 1556. év nagy szárazsággal kezdődött. Március végétől április 27-ig változatlan csend, igen erős meleg volt érezhető, mely júniusba is beillett volna.

Az 1768-ik földrengésekről emlékezetes nyár egyike a legforróbbnak. Július 11-én a hőmérő árnyékban 29.5° R-t (36,9°C) mutatott, a napsugarakban 44 R fokot (55°C).

1781. június 26-án Szombathelyt a Perint patak áradása a téglavetők és sok házat elvett, több gyermek fúlt vízbe és másnap a Gyöngyös patak veszett meg, elvette a város malmát, elrombolta a viskóit.

1797-e nyarán rémesen pörzsölt a Nap. Már május 2-án 25° R-t (31,4°C-t) ért el, július utolsó napján 27.5 R (34,4°C) fokot. Ez az év rendkívül kitűnő bortermést hozott.

Forrás: Hanusz István: TÁRCA (Szőlészeti és Borászati Lap, 29. évfolyam, 16. szám Kecskemét 1908. április 16.)


1879-ben rendkívül zord volt a december, e hónap 15-én, Árvaváralján -29,4; 9-én Ógyallán -29.8; 28-án Besztercén -25,4; 16-án Szegeden -24,0; 25-én Budapesten -20,6 C fok fagypont alatti hőmérsékletet észleltek.

Nagyon meleg idő uralkodott 1892. augusztus 12-25-i időszakban. A hőmérséklet 18-án Budapesten 37 C fokig emelkedett, és szerte az országban napokon át trópusi hőség uralkodott. (Debrecenben 37,5, Győrött 37,8, Nyitrán 36,2, Kiskartalon 21-én 39 C fokot mértek). 1928. július 15-17-én Túrkevén 38,7; Pécsett 38,0; Budapesten 37,4 C fokot és szerte az országban 37-38 C fok volt a legmagasabb hőmérséklet.

Az egyik leghosszabb száraz időszak az Alföld közepén 1897. október 9-től november 29-ig, tehát 52 napig tartott, és ezt követően ismét december 11-től a következő év január 31-ig, tehát 50 napig nem volt hó vagy eső.

1908. április 21-én Valkány (Torontál megye) és környékén az orkán egy haladó tehervonat első kocsiját a sínekről a szó szoros értelemben felemelte és lefordította. Ezután még 22 kocsit fordított fel a vihar, amelyek közül egy meg volt rakva cukorral. A vihar százados jegenyefákat tépett ki tövestül és épületekben nagy károkat okozott. Ugyancsak szörnyű volt a Tátrában 1915. november 18-án dúl szélvihar; ez a ciklon óriási és értékes erdőterületeket tarolt le.

1921. augusztus 11-én, Budapesten 38 C fok, Szerepen közel 41 C fok és minden felé az országban 36-38 C fokot jegyeztek.

Igen heves zápor volt 1924. június 13-án, amely zivatar és szélvihar kíséretében különösen Budapesten és vidékén nagy károkat okozott. E napon Budapesten az eső hevessége okozott károkat, összes mennyisége ugyan csak 30 mm volt, de ebből 27 mm 10 perc alatt hullott, vagyis 1 perc alatt 2.7 mm. Budapesten az utcák, terek és az alacsonyabb fekvésű házakban a pincék néhány perc alatt vízzel teltek meg, a zuhatagkén ömlő vízáradat az úttestet sok helyen alámosta, a mezőkőn az ültetvényeket elsodorta. Egyes helyeken a lehulló jégeső is nagy károkat okozott.  Budapest környékén, Biatorbágy és Páty körül tornádószerű légörvény vonult végig, mely a felhőszakadásszerű esőtől és jégesőtől okozott károkat, még fokozta és súlyosbította.

1929. február 11-én egész Közép Európában rendkívül hideg volt. Nálunk e napon észlelték eleddig a legalacsonyabb hőmérsékletet. Ezek fagypont alatti 30-35 C fokot elértek, sőt egyes helyeken 1-2 fokkal még hidegebb lehetett.

Forrás: Dr. Steiner Lajos: Éghajlat és időjárás (Magyarország Vereckétől napjainkig, III. kötet, Franklin-Társulat)