A+ A A-

H. Bóna Mártára emlékezünk

  • Közzétéve itt: Időjárás


Meteorológusok-1.képKét régi fényképet nézegetek, rajta négy meteorológus, balról jobbra H. Bóna Márta, Németh Lajos, a férjem, Rábai Attila és Demeter Éva. Éva mögött pedig - takarásban - Vissy Gyuri (akit a nagyközönség Vissy Károlyként ismer) tűnik fel. Az előtérben lévő előrejelzők Coca Colás poharakat tartanak, a fényképezőgép felé mosolyognak, s mintha Márta és Lajos koccintanának a műanyag poharakkal. A másik képen már isznak. Fogalmam sincs, hogy mit kortyolnak, talán Colát, vagy bort, esetleg sört, nem tudom. Bár inkább szeszmentes ital lehetett, mert valamennyien autóval érkeztünk a Vörösberényben (mely ma már Balatonalmádi része) megtartott családi találkozóra. A felső képen Márta mosolyog, ez az igazi arca. Függetlenül attól, hogy mikor találkoztunk, mindig kedvesen örültünk egymásnak. Akkor sem volt morcos, ha késő este mentem férjemért, vagy kora hajnalban vittem „krónikázni”, soha nem fukarkodott az igazi őszinte üdvözléssel és érdeklődéssel.

Meteorologusok-2.képÉletigenlő volt, tele vidámsággal és vitalitással, nem spórolt a mosolyával, elismerő, bátorító szavaival, segítőkész emberként mindig lehetett rá számítani. Végtelen türelemmel istápolta, tanította a fiatal, még tapasztalatlan kolleginákat és kollegákat. Szerette a tréfát, benne volt minden kópéságban, de akkor sem sértődött meg, ha őt viccelték meg. Bár nem voltam jelen (a sztorit páromtól hallottam), gyakran eszembe jut az a kedves történet, amikor a férje közreműködése kellett, hogy „beváljon” a prognózisa. Aznap estére Márta a főváros egyes részeire zivatart jelzett előre, de hiába nézte az eget, figyelte az időjárási táviratokat, radar térképeket, az a fránya zivatar csak nem akart megérkezni. Látva felesége rossz kedvét (mit meg nem tesz egy szerető férj), Maxi egy locsolókannával és egy fényképezőgéppel titokban felment az épület tetejére, és - a távoli villámlást imitálva - először néhányat vakuzott, majd - hogy eső is legyen - az előrejelzők szobájának ablaka fölött párszor meglóbálta a vízzel töltött öntözőkannát. A jelenlévők szerint a hatás frenetikus volt, csak egy-két perc után vált Mártának gyanússá, hogy valami nem stimmel, ugyanis a villogást és az esőt nem kísérte mennydörgés. De ekkorra már Maxi is visszaérkezett, és valamennyien jót nevettek a tréfán.

Csak pozitívumokat mondhatok róla, még véletlen sem jut eszembe valami furcsasága, olyan megjegyzése, vagy elmarasztaló kritikája, amivel megbántott volna valakit. Soha nem szállt fejébe a dicsőség, nem szédítette el a népszerűség, a felkapottság, az, hogy gyakorta feltűnhetett a tévékben, rádiókban mondhatta a várható időjárást. Nem torzult személyisége az ismertségtől, ember tudott maradni mindvégig, szerény volt világéletében. Mélységes alázattal művelte szakmáját, tudása legjavát adva tájékoztatott. Az igazáért viszont mindig rendíthetetlenül megharcolt. Történt egyszer (a ’80-as években, amikor még animációs film alá mondták a meteorológusok a szöveget), hogy a TV híradó egyik szerkesztője - azzal az indokkal, hogy az nyelvhelyességi szempontból nem megfelelő - ki akarta javítani Márta egyik mondatát. Ő azonban nem hagyta magát, vitába szállt a szerkesztővel. Miután a tévés szakember érvei elfogytak, végső argumentumként arra hivatkozott, hogy ő magyartanár. „Annál nagyobb szégyen, hogy ilyet javasol!” - replikázott erre Márta. Tény, hogy a meteorológusok közül ő fogalmazott a legkorrektebben, szövege magyar volt, nem magyaros. Kedves hangja pedig egyedülálló. Ha jól tudom, 2010-ben őt választották meg a leghitelesebb meteorológusnak.

Nehéz elfogadni, hogy nem látom, nem hallom többet, és csupán múlt időben beszélhetek róla. Még e szavak írása közben sem hiszem el, hogy nemsokára gyászmisét tartanak érte, és urnáját elhelyezik szülei hamvai mellé. Nem könnyű írnom róla, nehezemre esik ez a pár sor is. Néha alig látom a betűket, mert összefolynak a szemeim előtt. Kedden, a meteorológiai tavasz utolsó napján, Horvátországban a laptop előtt ülő, netet böngésző férjem, hófehér arccal felém fordulva, döbbenten közölte velem a hírt, meghalt a Márta, a Bóna Márta. De hiába mondta, s olvasta el újra és újra a rideg, rövid közleményt, nem hittük el, hogy ez megtörténhetett. Azóta is képtelenek vagyunk felfogni a tényt, hogy elment közülünk. Idő kell hozzá, sok idő, hogy feldolgozzuk. Emlékezetünkben és a szívünkben Márta tovább él.

Hozzászólások  

+3 #1 Szegfű Ildikó 2011-06-07 12:55
Kedves Erzsébet!
Az élet velejárója a halál és mégis nagyon nehezen vesszük tudomásul. Így jártunk az időjárást elmondó kedvencünkkel Bóna Mártával is. Amióta TV-ben ez a műfaj létezik, én vele kapcsoltam össze. Nekem csak az volt időjárás, amit ő mondott. Nagyon meglepett a halála, hisz nem készített föl bennünket erre senki, amikor nem jelent meg, gondoltam, elutazott valahová, hisz pihenés neki is kell. Örök pihenésre nem gondoltam, hisz egy kicsit fiatalabb volt, mint mi.
Nagyon fog hiányozni.
Nyugodjon békében!
Idézet

További olvasnivaló

Kovalami pincérek, keralai ízek

Mostanra már nagyon kiéheztünk valami finom falatra, gyomrunk jó ételeket kíván és szemünk sem olyan finnyás, nem kémleli olyan kritikusan az ismeretlen ennivalókat, mint az első időben. Mostanság már...

Folytatás...

Miként értelmezhető a tűzvész álma?

Kedves Rosta Erzsébet!Az Interneten találtam rá az elérhetőségére. Szeretném, ha értelmezné az álmomat. A férjemmel és egy barátnőmmel a gazdagréti lakótelepen járunk, amikor az egyik panelházban tűz keletkezik. Elkezdünk futni...

Folytatás...

Katalin napi Borzas Kata

A Katalin napi meglepetésnek szánt Borzas Kata sütemények linzer- (más néven omlós) tésztából készülnek, akárcsak a linzer koszorúk, perecek, hajócskák, kosarak, az islerek, a vaníliás kifli, a gyümölcsös linzer...

Folytatás...

A bahá’i kalendárium és Meton-ciklus szá…

A tizenkilenc először is egy tökéletlen (nem teljes) húsz, de egyúttal a Közel-Keleten szent szám is. Az egyiptomi Halottas könyv tizenkilenc emberi testrészt említ, melyek mindegyikének megvan a saját istene...

Folytatás...

Könnyezés, sírás, zokogás

Mint oly sok minden mást - a síró személyétől, a sírás okától, időpontjától, helyszínétől stb. függően - a sírást is különféleképpen értékeli a népi hiedelemvilág.Ha például minden ok nélkül könnyek...

Folytatás...

Lekváros pörckifli, diós baklava

A pörckifli nevét olvasva, valószínűleg meglepődnek olvasóim, mert elég érthetetlen az, miként kerül a pörckiflibe lekvár, méghozzá, baracklekvár, egyáltalán hogyan szerepelhet egy pörcös sütemény a vegetáriánus és halas ételek...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?