Rosta Erzsébet weboldala


Édesanyámnak nehéz szülése volt, megszenvedett értem. A szülész professzora javasolta, több terhességet ne vállaljon. Ezért nem lett testvérem. Gyerekként sokat faggattam Édest, egészen addig, míg végre felfogtam, miért nincs testvérem. Ettől függetlenül nagyon jó gyerekkorom volt, annak tulajdoníthatóan, hogy szüleimmel mindent megbeszélhettem, és mindig megengedték, hogy legyen kutyám. Voltak köztük pulik, tacskók, skót terrierek, mindegyiket meglepetésként kaptam. Valamennyi kutyámat szerettem, ők is kedveltek, kötődtek hozzám, feltehetően, mert tudtam bánni velük, és megértettem őket. Minden kutyám elvesztése megviselt, a mai napig hol az egyikre, hol a másikra gondolok.

Ám volt egy titkos vágyam, mégpedig az, hogy jó volna, ha lenne egy hosszú szoknyás, hosszú fülű spánielem. Ha megláttam az utcán spánielt sétáltató gazdit, mindig felszínre tört bennem az óhaj, de jó lenne egy ilyen kiskutya. Amikor ismét készültünk Indiába - ez a harmadik utunk, melyre autóval indultunk el -, az izgatott várakozásba egy szomorú dolog vegyült, aranyos kiskutyánk, a skót terrier Dolli, minden előzmény nélkül rosszul lett, és hamarosan meghalt. Hiába rohantunk vele az orvoshoz, nem lehetett megmenteni. Eltávozott kutyusunk emléke állandóan az eszünkben járt. Amikor szerencsésen hazaértünk, épp kutyakiállítás volt a Népstadion kertben, ahol pici kis fekete-fehér spániel kölykökre akadtunk. Azonnal kiválasztottuk a legéletrevalóbbat. Ő volt Ari, vagy, ahogy mi hívtuk, Arika. Fenséges kiállású, valódi angol megjelenésű kutyává serdült. Abban az időben az állatorvosok még a pároztatást vagy az ivartalanítást javasolták, azt mondták, ha a tulajdonos nem pároztatja be a szukáját, akkor a kutyája méhrákban fog kiszenvedni.

Elhittem állatorvosom intelmét, vállalva a macerás tortúrát, ami az elléssel, a törzskönyvezéssel és a picikkel való törődéssel jár, kerestem számára egy szemrevaló párt. Gyönyörű kiskutyák jöttek a világra, hatan lettek volna, de az utolsó jövevény már a szülőcsatornában meghalt. Az Arikára legjobban hasonlító, fehér-fekete (blauschimmel) szuka kutyát  Szamulinak neveztük el, míg a két arany-fehérfoltos Artúr és Alfréd lett, a két fekete-fehér-arany szőrű (trikolor) kislány kutya egyike a Felka, a másik (a pöttyös fejű) pedig a Fanni nevet kapta. Bár szívesen megtartottam volna őket, de nem tudtuk mindegyiküket vállalni, így Arika és Szamuli maradt nekünk. A többi kiskutyánk szerető jó gazdikhoz került, születésnapjaikat sok évig a gazdáikkal együtt ünnepeltük. Ma már egyikük sem él, először a mama kutya távozott, majd sorban a kölykei következtek, viszonylag szép életkort éltek meg.

Amikor Arikát elaltatták, s nélküle mentünk haza, a lánya, Szamuli fájdalmasan szűkölt, nyüszített, szinte megérezte, valami nagy baj történhetett az anyjával, mindenhol kereste, valósággal követelte rajtunk. Látva szomorúságát, még aznap este elmentünk, és vettünk mellé egy kis spánielt, Bindut, akit Szamuli rögtön befogadott. Ez a kis kutyánk - akiről a Bindu és karalábé című írásom szól - keveset élt, négyéves sem volt, amikor elhagyott bennünket. Sönt miatt - mivel nem kapott elég vért - nem fejlődött ki a mája, és nem tudta a szervezetét méregteleníteni. Bár mindent megpróbáltunk, nem tudtunk rajta segíteni. Mivel Szamulira ismét rátört a szomorúság, újra társat kellett neki keresnünk. A férjem a neten talált Mindire, egy sokszínű, coboly kiskutyára. Szamuli őt is azonnal - mondhatni anyai - pártfogásába vette, sok mindenre megtanította. Néhány szokása egyértelműen Szamulitól származik. Aztán eltávozott Szamuli is.

Azóta csak a Mindi van nekünk, aki végtelen jó természetű kiskutya, állandóan keresi a társaságunk, a kontaktust, jelenléte pozitívan hat ránk. Kedves, fegyelmezett, nem alázatos, egyszerre vidám és komoly, élénk észjárású és még sokáig sorolhatnám jó tulajdonságait. Ahogy férjem mondja, ö a mi kincsünk. Készített róla egy videót, melyet megtoldottam egy rövid kis írással. Érdemes megnézni, az oldalamon Mindi fejelget címmel jelent meg. Feltehetően fogok róla még írni. És érdemes megnézni a képeket is spánieljeimről, melyek lentebb láthatók.

Ari és Szamuli - Angol cocker spánielek Arthur a mérlegen - Angol cocker spániel Alfréd a mérlegen - Angol cocker spániel
Fanni a mérlegen - Angol cocker spániel Szamuli a mérlegen - Angol cocker spániel Mindike - Angol cocker spániel
Arthur portréja - Angol cocker spániel Fanni portréja - Angol cocker spániel Alfréd portréja - Angol cocker spániel
Felka portréja - Angol cocker spániel Szamuli portréja - Angol cocker spániel Mindi portréja - Angol cocker spániel
Arika portréja - Angol cocker spániel Arika picinyei - Angol cocker spánielek Arika csemetéi - Angol cocker spánielek
Arika a játékával Arika a gazdára várva Arika törlőruhával
Arika és Szamuli a kocsiban - Angol cocker spánielek Szamuli és Mindi - Angol cocker spánielek Mindi relaxál - Angol cocker spániel
Szamuli a kosarában - Angol cocker spániel Mindi az asztalon - Angol cocker spániel

Bindu az ajtó előtt - Angol cocker spániel