A keringőbogár-félék családjának tagjai az egyik legügyesebb képviselői a több mint egymillió fajt számláló rovarvilágnak. Azon kevés élőlény közé tartoznak, melyek - mivel repülni, mászni és úszni egyaránt jól tudnak - a „triatlonban” is remekelnek, ráadásul mozgás közben éles irányváltásokra és kitérő manőverekre képesek. Úszásban pedig ők a legjobbak, egyes vizsgálatok szerint sebességük meghaladhatja a másodpercenként fél métert. Mivel ez a távolság a testméretükének kb. 30-40-szerese, ugyanilyen teljesítményhez az embernek cirka 50-70 métert kellene úsznia másodpercenként.
A szárazföldön - bár a csótányok is igen gyorsak, pillanatok alatt eltűnnek, ha hirtelen világosság támad - az agresszív zsákmányszerző tulajdonságáról ismert tigrisbogár áll a képzeletbeli olimpiai dobogó legfelső fokán. Egyes - meg nem erősített mérések szerint - futási sebessége eléri a másodpercenkénti 2,5 métert, ami 9 km/ó sebességnek felel meg. Ha a gyorsaságát a testméretéhez viszonyítjuk, teljesítménye több mint 20-szorosa Usain Bolténak, a 2012-es Londoni Olimpia 100 méteres síkfutása győztesének. De akkor is jól ki kell lépnünk, ha történetesen egy csótányt akarunk elkapni, mert ha megijesztik, akár 5,4 km/ó sebességre is képes.
A levegő vitathatatlan bajnokai a hosszú szárnyú szitakötők. Nemcsak gyorsak, de kiváló a manőverező képességük is. Utazási sebességük megközelíti az óránkénti 30 km-t, de rövidtávon ennél jóval többre, 55-65 km/ó-s haladásra is képesek. Nem sokkal maradnak el tőlük a bögölyök - maximális sebességük 55 km/ó -, a bagolylepkék (50-55 km/ó), a poszméhek (50 km/ó) és a mézelő méhek (40 km/ó) sem. Más rovarfélék - a szöcskék, a sáskák, vagy egyes vándorló lepkefajok - a távolság bajnokai. Ha útközben nem válnak ragadozók zsákmányává, igen nagy távolságokat képesek megtenni. A pár grammos kis sárga lepkék raja például több mint 1000 km-t "utazik" a levegőben, míg a Hatteras-fok vidékéről eljut a Bermudákig.
