A+ A A-

Muslicatemetők

  • Közzétéve itt: Érdekességek az állatvilágból


Nehéz eligazodni a muslicák életéről írtakban, noha sokfelé tájékozódtam róluk, mégis hiányosak maradtak ismereteim. Megtudtam, hogy nagyjából 1000 fajuk van, őshonosak Malajziában, de elterjedtek az egész világon. A közönséges muslicák, vagy muslincák (más néven gyümölcslegyek vagy ecetmuslicák) a kétszárnyúak rendjének harmatlégyfélék családjába tartozó rovarok. Ezen apró testű légyfajták alakja hosszúkás, méretük átlagosan 3 mm, lábaik vékonyak, szárnyaik ugyancsak hosszúak, a színűk pedig fekete. A nőstények testmérete nagyobb, mint a hímeké.

E kellemetlen kis legyek sokasága általában valamilyen gyümölccsel együtt kerül be a konyhába. Nyárutótól kezdve ott rajzanak a bomló, erjedő gyümölcsök, gyümölcsízek körül, nem vetik meg az ecetet, a bort, a sört és a maradék főzelékféléket sem. Mindezt azzal a céllal teszik, hogy jó helyet találhassanak az utódjaiknak. Ugyanis a petéiket erjedő anyagokba teszik, melyekből négy nap alatt fehértestű, két-három mm nagyságú kukacok fejlődnek ki, később ezek bábbá alakulnak, ebből a formából pedig mindössze négy-öt nap alatt ivarképes muslicák lesznek. Rendkívül szaporák, egyetlen megtermékenyített nőstény nagyszámú utódot hoz létre, az utódok között meglehetően sok a mutáns, legtöbbje beteges, tulajdonságaikban, viselkedésükben nagyon különböznek egymástól.  A lárváik rothadó gyümölcsökben élnek, a kifejlett rovarokat ugyancsak vonzzák az erjedő növényi nedvek. Vannak olyan fajok, melyeknek a lárvái gombákban vagy húsos virágokban fejlődnek.

Muslicák mézben és dzsúszbanA kutatóknak kevés elképzelésük van arról, miként élhetnek a muslicák a természetben. Ezzel szemben a genetikájukról többféle adatot sikerült összegyűjteniük, mint bármely állatról, szaporaságuk, és rövid életük (szobahőmérsékleten nem egészen két hétig élnek) miatt ugyanis gyakran alkalmazzák őket a genetikai kutatásokban kísérleti állatként.

A muslicák párzásáról Csányi Vilmos: Szerelmes állatok (Gondolat kiadó, Budapest, 1991) című könyvében a következőket írja: „Muslicáknál a hím szárnyát rezegteti, a rezgéseket a nőstény antennájával érzékeli. Ha a rezgések frekvenciája, mintázata megfelel a nőstény saját fajára jellemző mintázatnak, és a nőstény a közeledést egyébként is elfogadja, akkor hirtelen mozdulatlanná válik, lehetővé teszi a hím számára, hogy ivarszerveit nyalogassa, majd meghágja.”

Én azonban alapvetően nem a párzási szokásaikra voltam kíváncsi, hanem arra kerestem a magyarázatot, hogy miért lett oly sok belőlük a lakásunkban, hiszen ezek az apró legyek sehol sem találhattak erjedő, romlott gyümölcsre, esetleg valamilyen edényben, tányéron; pohárban vagy bögrében megmaradt ételre/ italra, melyből ehettek/ihattak volna. Írásom idején ezek a parányi rovarok kizárólag a számítógépem környékén lebzseltek, esetleg a gépben érezték jól magukat, ahol zavartalanul pihenhettek, nyugodtan tudtak szaporodni. Talán felfedezték az informatika korszakának előnyeit, nem úgy maradi társaik, akik az ablaktáblák között gyorsan elpusztultak.

Mivel elég sokat ülünk a számítógép előtt, valamit tenni kellett, hogy megállítsuk szemtelen áradatukat. Utánanéztem és jó védekezésként azt olvastam, ha egy égő gyertyát egy vízzel telt edény közepére állítunk - mivel a muslicák szívesen kerülgeti a nyílt lángot -, megperzselődve a vízbe esnek.  Állítólag egy nap alatt feketévé válik a víz a belehullott muslicatetemektől. Én azonban más megoldást választottam. Kétféle csavaros üveg tetejét használtam, az egyikbe kevés mézet tettem, a másikba pedig némi narancslét. Másnap reggelre két muslicatemetőm lett. A harmadik csapdám egy kölnivel illatosított kozmetikai korong volt, bár fényképet nem készítettem róla, ez utóbbi is jó teljesített.

A legérdekesebb, hogy - mint ahimsza követő, vagyis a nem ártás híveként - sajnáltam a pici muslicákat, de mégis kellett tennem valamit ellenük, mert nemcsak fogalmazás közben nem hagytak békén, és folyton a monitorra szálltak, hanem hol az orromba, hol a számba repültek, ahogy letettem a reggeli kávémat, vagy a narancslevemet, azonnal jó páran benne „követtek el öngyilkosságot.” megfulladni. Olykor, mint egy őrült hadonásztam a szemeim előtt szállingózók felé. Ezután tényleg lépnem kellett.

Most, hogy kint már valamivel csökkent a hőmérséklet, mintha megcsappant volna a számuk, határozottan kevesebben vannak, de még nem adták fel. Remélem, december közepén már csak a róluk készített fotók emlékeztetnek arra, hogy milyen muslinca invázióban éltünk.
(2015. december 7.)

További olvasnivaló

Liszt Ferenc keze

Liszt Ferenc (1811-1886) magyar zongoraművész és zeneszerző, ahogy a korabeliek jellemezték virtuóz, mágus és próféta. Zenei tehetségéhez társult előnyös külseje, személyes varázsa, ami szinte megbabonázta az embereket. A zongorajátékban...

Folytatás...

Sóhaj, sóhajtozás

A sóhajt - amikor nem az orvos kérésére hagyja el az ajkunkat - ugyan sokan a vágyakozással, a szerelemmel hozzák kapcsolatba, nem mindig és nem mindenhol értékelik pozitívan.Kínában például, egyáltalán...

Folytatás...

Íves rajzolatok és az általuk jelzett…

Az íves rajzolatoknak két fajtája ismert: az egyszerű- és a tornyos ív. Mindkét rajzolat jellemzője, hogy a papillák áthaladnak az ujjbegyen és nem oda térnek vissza, ahonnan elindultak. Az...

Folytatás...

Cigány kártyavetés

A cigányok nemcsak a kézjóslásban hisznek, hanem - a jövendőt firtatva - előszeretettel fordulnak a kártyavetéshez is. A jóslatuk azon alapszik, hogy a sorsát megtudakolni vágyó személyt jelző figura (a...

Folytatás...

Virágok

  A virágok szépsége megörvendeztet, látványuk elkápráztat, megszínesíti életünket. A virág a szerelem ősi szimbóluma, mivel a porzó és a bibe a férfi és a nő együttesét és összetartozását jelképezik...

Folytatás...

Vidra

Noha e kedves és barátságos teremtmények - mivel számos fajuk éjszakai vadászó életmódot folytat - a természetes élőhelyükön nem mindenhol, illetve csak ritkán figyelhetők meg, mégis régóta kapcsolatban állnak az...

Folytatás...