A+ A A-

Muslicatemetők

  • Közzétéve itt: Érdekességek az állatvilágból


Nehéz eligazodni a muslicák életéről írtakban, noha sokfelé tájékozódtam róluk, mégis hiányosak maradtak ismereteim. Megtudtam, hogy nagyjából 1000 fajuk van, őshonosak Malajziában, de elterjedtek az egész világon. A közönséges muslicák, vagy muslincák (más néven gyümölcslegyek vagy ecetmuslicák) a kétszárnyúak rendjének harmatlégyfélék családjába tartozó rovarok. Ezen apró testű légyfajták alakja hosszúkás, méretük átlagosan 3 mm, lábaik vékonyak, szárnyaik ugyancsak hosszúak, a színűk pedig fekete. A nőstények testmérete nagyobb, mint a hímeké.

E kellemetlen kis legyek sokasága általában valamilyen gyümölccsel együtt kerül be a konyhába. Nyárutótól kezdve ott rajzanak a bomló, erjedő gyümölcsök, gyümölcsízek körül, nem vetik meg az ecetet, a bort, a sört és a maradék főzelékféléket sem. Mindezt azzal a céllal teszik, hogy jó helyet találhassanak az utódjaiknak. Ugyanis a petéiket erjedő anyagokba teszik, melyekből négy nap alatt fehértestű, két-három mm nagyságú kukacok fejlődnek ki, később ezek bábbá alakulnak, ebből a formából pedig mindössze négy-öt nap alatt ivarképes muslicák lesznek. Rendkívül szaporák, egyetlen megtermékenyített nőstény nagyszámú utódot hoz létre, az utódok között meglehetően sok a mutáns, legtöbbje beteges, tulajdonságaikban, viselkedésükben nagyon különböznek egymástól.  A lárváik rothadó gyümölcsökben élnek, a kifejlett rovarokat ugyancsak vonzzák az erjedő növényi nedvek. Vannak olyan fajok, melyeknek a lárvái gombákban vagy húsos virágokban fejlődnek.

Muslicák mézben és dzsúszbanA kutatóknak kevés elképzelésük van arról, miként élhetnek a muslicák a természetben. Ezzel szemben a genetikájukról többféle adatot sikerült összegyűjteniük, mint bármely állatról, szaporaságuk, és rövid életük (szobahőmérsékleten nem egészen két hétig élnek) miatt ugyanis gyakran alkalmazzák őket a genetikai kutatásokban kísérleti állatként.

A muslicák párzásáról Csányi Vilmos: Szerelmes állatok (Gondolat kiadó, Budapest, 1991) című könyvében a következőket írja: „Muslicáknál a hím szárnyát rezegteti, a rezgéseket a nőstény antennájával érzékeli. Ha a rezgések frekvenciája, mintázata megfelel a nőstény saját fajára jellemző mintázatnak, és a nőstény a közeledést egyébként is elfogadja, akkor hirtelen mozdulatlanná válik, lehetővé teszi a hím számára, hogy ivarszerveit nyalogassa, majd meghágja.”

Én azonban alapvetően nem a párzási szokásaikra voltam kíváncsi, hanem arra kerestem a magyarázatot, hogy miért lett oly sok belőlük a lakásunkban, hiszen ezek az apró legyek sehol sem találhattak erjedő, romlott gyümölcsre, esetleg valamilyen edényben, tányéron; pohárban vagy bögrében megmaradt ételre/ italra, melyből ehettek/ihattak volna. Írásom idején ezek a parányi rovarok kizárólag a számítógépem környékén lebzseltek, esetleg a gépben érezték jól magukat, ahol zavartalanul pihenhettek, nyugodtan tudtak szaporodni. Talán felfedezték az informatika korszakának előnyeit, nem úgy maradi társaik, akik az ablaktáblák között gyorsan elpusztultak.

Mivel elég sokat ülünk a számítógép előtt, valamit tenni kellett, hogy megállítsuk szemtelen áradatukat. Utánanéztem és jó védekezésként azt olvastam, ha egy égő gyertyát egy vízzel telt edény közepére állítunk - mivel a muslicák szívesen kerülgeti a nyílt lángot -, megperzselődve a vízbe esnek.  Állítólag egy nap alatt feketévé válik a víz a belehullott muslicatetemektől. Én azonban más megoldást választottam. Kétféle csavaros üveg tetejét használtam, az egyikbe kevés mézet tettem, a másikba pedig némi narancslét. Másnap reggelre két muslicatemetőm lett. A harmadik csapdám egy kölnivel illatosított kozmetikai korong volt, bár fényképet nem készítettem róla, ez utóbbi is jó teljesített.

A legérdekesebb, hogy - mint ahimsza követő, vagyis a nem ártás híveként - sajnáltam a pici muslicákat, de mégis kellett tennem valamit ellenük, mert nemcsak fogalmazás közben nem hagytak békén, és folyton a monitorra szálltak, hanem hol az orromba, hol a számba repültek, ahogy letettem a reggeli kávémat, vagy a narancslevemet, azonnal jó páran benne „követtek el öngyilkosságot.” megfulladni. Olykor, mint egy őrült hadonásztam a szemeim előtt szállingózók felé. Ezután tényleg lépnem kellett.

Most, hogy kint már valamivel csökkent a hőmérséklet, mintha megcsappant volna a számuk, határozottan kevesebben vannak, de még nem adták fel. Remélem, december közepén már csak a róluk készített fotók emlékeztetnek arra, hogy milyen muslinca invázióban éltünk.
(2015. december 7.)

További olvasnivaló

Pakisztán - Látogatóban a 92 éves Gy…

  Nagyobb térképre váltás   Már egész jól kiismerjük magunkat Iszlámábádban, a hosszan elterülő városban a keringés konfúz, áttekinthetetlen lehet, ám a hegyek konstans referencia pontként szolgálnak. A főváros kilenc zónára van felosztva...

Folytatás...

Színek és szerencse mágiák

  Akik bármelyik hónap 1. 10. 19. vagy 28. napján születtek, hogy szerencséjük legyen, sárga és zöld ruhákat viseljenek. Amulettként aranyba foglalt topázt hordjanak magukkal.   Akik a hónap 2. 11. 20...

Folytatás...

Megtévesztő, félrevezető állatnevek

Nem minden az, aminek látszik, mondja a közmondás, de sokszor még csak az sem, aminek nevezik. Ha egyszer valami rosszul, vagy helytelenül rögzül a köztudatban, azon utólag már nehéz, vagy...

Folytatás...

Irán - Vigyáz ránk az iszlám gárda

  Nagyobb térképre váltás   Közvetlen indulás után, még Yazd közelében meglepetés ér bennünket. Nem akarunk hinni a szemünknek, amikor egy ütött-kopott, nyitott ajtajú, az oldalán többszörösen horpadt, spenótzöld Subaru mellett húzunk el...

Folytatás...

Az élesztő ősei

Miután az élesztő történetét elolvasná, javasolom, e cikk olvasását követően keressék fel „Az élesztő olcsó vitaminbomba, bőrtápláló és állítólag fogyaszt is” írásomat. Javasolom, mert érdekes! ...

Folytatás...

Oszandrea kézelemzése

A kezén az ujjai feltűnően merevnek tűnnek, aminek az a jelentése, hogy általában önfejű, nem túl engedékeny, ugyanakkor megbízható, van felelősségtudata. Az ujjai rövidebbek tenyerénél, jelezvén, hogy nem veti...

Folytatás...