Mérgező állatok

A legtöbb állat mérge csak akkor hat, ha szúrással vagy harapással a bőrbe jut. Az idegmérgek az idegrendszert támadják meg és erős izgalmat okoznak (tünetei: izomgörcs, rángatózás, hányás és rángógörcs), vagy éppen ellenkezőleg, levertséget (tünetei: bénulás, légzés vagy a szívverés gyengülése, esetleg leállása). A hemotoxin a vörös sejtek a vörös vérsejtek szétesését előidőző sejtméreg a vért vagy az ereket támadják meg: némelyek szétroncsolják a hajszálerek belső rétegét, így a vér a szövetekbe szivárog, helyi vagy kiterjedt vérzést okozva. Mások véralvadásgátló, ill. fokozó hatásúak, és a keringés összeomlását idézhetik elő. Sok méreg allergiás tüneteket (kiütést, hólyagosodást, gyulladást) vált ki, ez olykor szövetelhalást okoz.

legtöbb állattörzsön belül vannak mérgező fajok, de közülük csak kevés kerül veszélyes érintkezésbe az emberekkel. Ezek közé tartoznak némely kígyók, például a kobrák, viperák és a csörgőkígyók; a halak közül a ráják, sárkányhalak, tüskés cápák és harcsafélék; a gyíkoknál például. az arizonai óriásgyík; skorpiók és pókok közül a fekete özvegy, remetepók; néhány kolóniában élő rovar, például a méh, darázs, hangya, végül a különféle tengeri gerinctelenek, például a tengeri rózsák, tűzkorállok, medúzák, kúpos csigák és tengeri sünök. A kígyók és pókok méregfogukkal jutatják be a mérget áldozatukba, a halaknak mérges tüskéjük, a skorpióknak és sok rovarnak fullánkjuk van.

A mérgek hatásának súlyossága az egyszerű körülírt bőrgyulladástól a majdnem azonnali halálig terjedhet aszerint, hogy milyen állat volt a támadó, és milyen méreg mely úton jutott a szervezetbe. Az eset súlyossága függ az áldozat korától (a gyerekek veszélyeztetettebbek, mint a felnőttek) és a sérülés helyétől (a karon vagy a lábon ejtett sebek általában kevésé veszélyesek, mint a fejen vagy törzsön elhelyezkedők).