A+ A A-

Megtévesztő, félrevezető állatnevek

  • Közzétéve itt: Érdekességek az állatvilágból


Nem minden az, aminek látszik, mondja a közmondás, de sokszor még csak az sem, aminek nevezik. Ha egyszer valami rosszul, vagy helytelenül rögzül a köztudatban, azon utólag már nehéz, vagy nem érdemes változtatni. Részben ezért, részben kényelmi okokból maradhatott fenn egyes állatfajok téves elnevezése. Az alábbiakban közülük válogattam:

A teknősbékára például olyannyira ráragadt a neve, hogy sokan nehezen hiszik el, hogy nem rokona a békáknak. Pedig a kapcsolat közöttük körülbelül annyi, mint a denevérek és a madarak között. A teknősök ugyanis tojással szaporodnak, s az apróságok, azonnal tüdővel lélegeznek, a békák utódai, a kopoltyús porontyok viszont petékből kelnek ki. Vagyis amíg a békák kétéltűek, a teknősök hüllők.

Bár nincs teljes egyetértés a bálnák meghatározása körül, egy dolog biztos, hogy nem cethalak, mint ahogyan régen nevezték őket. A halakhoz csak alakjuk hasonlít, egyébként gerinces, elevenszülő emlősök.

A növényevő tengeri tehenekről (más néven a szirénekről) tudni kell, hogy nem tehenek, mert nem tartoznak a párosujjúak családjába, sokkal inkább az elefántokkal lehetnek rokonságban.

Ugyanakkor a tengeri csikók nem patás állatok, hanem apró csontos halak, bár fejük hasonlít a lóéra. Érdekességük, hogy a hasán lévő költőzacskóban, a hím hordja ki a petéket.

A tengeri macskáknak semmi közük nincs szárazföldi névrokonukhoz, ők a gömbölyű, tömörfejűekhez tartozó porcos halak. A tenger mélyén élő tengeri macskákat a norvégok „királyhalaknak” hívják. Ezt az ehetetlen szörnyhalat - hosszú patkányszerű farok nyúlványa miatt - tengeri patkánynak is nevezik.

A tintahalak gerinctelen, puhatestű állatok, semmilyen kapcsolatban nincsenek a halakkal, ugyanis a fejlábúak családjának képviselői.

A vízidisznók nem patás állatok, hanem a ma ismert legnagyobb rágcsálók, testtömegük az 50 kg-ot is elérheti. A legnagyobb termetű kérődző, az Afrika vizeiben élő víziló nem párosujjú állat, természetesen nem lovak, de még csak disznók sem, mint korábban sokan gondolták. A genetikai vizsgálatok alapján a cetek a legközelebbi rokonaik. Ami a méretüket illeti, van némi hasonlatosság köztük, hiszen a testhosszuk eléri a négy és fél, a magasságuk másfél métert, a testtömegük pedig négy-öt tonna is lehet.

Az erszényes medve sem az, amit a neve mond, hanem a fán lakó, kuszkuszfélék családjába tartozó kedves koala, az ausztrálok kedvenc állata. A Szunda-szigeten élő, kutyákra hasonlító denevéreket, repülő kutyáknak nevezik. A hátukon és oldalukon tüskés testű sündisznóknak, rövid a farkú, éjszaka vadászó emlősök, és nem disznók, se nem sün kutyák, egyszerűen csak sünök.

A rézkígyó, nem kígyó, hanem lábatlan gyík (törékeny kuszma). A hátának sárgás, bronzos színe miatt hihették ezt az ártatlan jószágot homoki viperának, s irtották őket a székelyek és a palócok régen.

A nádi rigó nem rigó, hanem poszátaféle madár, más néven nádi poszáta. A sárgarigó színe ugyan sárga, de rigónak nem rigó, mert a málinkó félék családjába tartozik, ebből ered másik nevük, az aranymálinkó.

A viharfecske, nem fecske, hanem viharmadárféle tengeri madár. A kecskefejő nem foglalkozik kecskefejéssel, ez a surranókhoz tartozó madár, nevét valószínűleg onnan kapta, hogy estefelé, alkonyatkor és késő este szívesen repdes a nyájak közelében, reptében kapkodja el az apró pilléket.

Persze a gólya alakú, gémféle gázlómadarak, a bölömbikák sem bikák, csak a vastag, mély, bömbölő hangjuk miatt nevezik őket nádi-, vízi-, vagy ökörbikának, egyes helyeken bika- vagy muszka gémnek.

A gödényalakúak rendjébe sorolható vízi madarak, a kárókatonák (más néven tomolygók, karakatnák) nem a harciasságukról, mint ahogyan azt a katona elnevezés sugallná, hanem a falánkságukról ismertek.

A százlábúak fürge, mérges ragadozó csúszómászók. Lábaik száma - a nevükkel ellentétben - nem száz, hanem 15 és 101 pár között változik. Még több apró lábuk van az ezerlábúaknak, bár találtak köztük olyant is, melynek 375 pár, azaz 750 lába volt, olyanra, melynek 1000 lett volna, eddig nem akadtak.

Meglehetősen furcsa a lótetű, a lóhangya, a lószúnyog vagy a lótücsök neve is. Feltehetően a ló jelző a fajtáik legnagyobbjaikra utalhat.

További olvasnivaló

Tamarind

Czuczor Gergely és Fogarasi János - A magyar nyelv szótárában található - meghatározása szerint a tamarindfa „kelet-indiai fa, mely hüvelyes gyümölcsöt terem, s ennek belét az oda való lakosok ételekbe...

Folytatás...

A tenyér általános geográfiája

A tenyér elemzése során alapvető szabály, hogy a nők bal kezét, a férfiak jobb kezét kell elsősorban vizsgálni, de lényeges mindkét kezüket megnézni, összehasonlítva egymással a jobb és...

Folytatás...

Áfonyák

A kékesfekete színű áfonyák bogyói jóízüek, savanykásan édesek, frissen ehetők, gyógyanyagként is ajánlják. A vörös áfonya bogyói befőttnek jók. Kompótot és dzsemet készítenek belőle, húsos ételek mellé kínálhatják. ...

Folytatás...

Életemet végigkíséri a hetes. Átok …

Kedves Erzsébet!Egy nagy kéréssel fordulok Önhöz, bár gondolom, nagyon elfoglalt lehet, mégis szánjon időt egy rövid válaszra, hadd nyugodhassak meg. Nem untatnám a történetemmel, csak azt hadd mondjam el, hogy...

Folytatás...

Bogyóka kézelemzése

Hét képet küldött a bal, vagyis a passzív kezéről, az aktív, illetve a jobb kezéről viszont mindössze egy csonka - a felső részén meglehetősen homályos - kézképet kaptam. Ezen a...

Folytatás...

Libagyerek, a pórázon sétáló Patya

Az egyik nap, amikor szokásos kora reggeli futásából hazaérkezett a férjem, furcsa látványt osztott meg velem, azt újságolta, hogy az utcánkban egy pórázon sétáltatott libát látott. Tényleg? – szaladt ki...

Folytatás...