A+ A A-

Megtévesztő, félrevezető állatnevek

  • Közzétéve itt: Érdekességek az állatvilágból


Nem minden az, aminek látszik, mondja a közmondás, de sokszor még csak az sem, aminek nevezik. Ha egyszer valami rosszul, vagy helytelenül rögzül a köztudatban, azon utólag már nehéz, vagy nem érdemes változtatni. Részben ezért, részben kényelmi okokból maradhatott fenn egyes állatfajok téves elnevezése. Az alábbiakban közülük válogattam:

A teknősbékára például olyannyira ráragadt a neve, hogy sokan nehezen hiszik el, hogy nem rokona a békáknak. Pedig a kapcsolat közöttük körülbelül annyi, mint a denevérek és a madarak között. A teknősök ugyanis tojással szaporodnak, s az apróságok, azonnal tüdővel lélegeznek, a békák utódai, a kopoltyús porontyok viszont petékből kelnek ki. Vagyis amíg a békák kétéltűek, a teknősök hüllők.

Bár nincs teljes egyetértés a bálnák meghatározása körül, egy dolog biztos, hogy nem cethalak, mint ahogyan régen nevezték őket. A halakhoz csak alakjuk hasonlít, egyébként gerinces, elevenszülő emlősök.

A növényevő tengeri tehenekről (más néven a szirénekről) tudni kell, hogy nem tehenek, mert nem tartoznak a párosujjúak családjába, sokkal inkább az elefántokkal lehetnek rokonságban.

Ugyanakkor a tengeri csikók nem patás állatok, hanem apró csontos halak, bár fejük hasonlít a lóéra. Érdekességük, hogy a hasán lévő költőzacskóban, a hím hordja ki a petéket.

A tengeri macskáknak semmi közük nincs szárazföldi névrokonukhoz, ők a gömbölyű, tömörfejűekhez tartozó porcos halak. A tenger mélyén élő tengeri macskákat a norvégok „királyhalaknak” hívják. Ezt az ehetetlen szörnyhalat - hosszú patkányszerű farok nyúlványa miatt - tengeri patkánynak is nevezik.

A tintahalak gerinctelen, puhatestű állatok, semmilyen kapcsolatban nincsenek a halakkal, ugyanis a fejlábúak családjának képviselői.

A vízidisznók nem patás állatok, hanem a ma ismert legnagyobb rágcsálók, testtömegük az 50 kg-ot is elérheti. A legnagyobb termetű kérődző, az Afrika vizeiben élő víziló nem párosujjú állat, természetesen nem lovak, de még csak disznók sem, mint korábban sokan gondolták. A genetikai vizsgálatok alapján a cetek a legközelebbi rokonaik. Ami a méretüket illeti, van némi hasonlatosság köztük, hiszen a testhosszuk eléri a négy és fél, a magasságuk másfél métert, a testtömegük pedig négy-öt tonna is lehet.

Az erszényes medve sem az, amit a neve mond, hanem a fán lakó, kuszkuszfélék családjába tartozó kedves koala, az ausztrálok kedvenc állata. A Szunda-szigeten élő, kutyákra hasonlító denevéreket, repülő kutyáknak nevezik. A hátukon és oldalukon tüskés testű sündisznóknak, rövid a farkú, éjszaka vadászó emlősök, és nem disznók, se nem sün kutyák, egyszerűen csak sünök.

A rézkígyó, nem kígyó, hanem lábatlan gyík (törékeny kuszma). A hátának sárgás, bronzos színe miatt hihették ezt az ártatlan jószágot homoki viperának, s irtották őket a székelyek és a palócok régen.

A nádi rigó nem rigó, hanem poszátaféle madár, más néven nádi poszáta. A sárgarigó színe ugyan sárga, de rigónak nem rigó, mert a málinkó félék családjába tartozik, ebből ered másik nevük, az aranymálinkó.

A viharfecske, nem fecske, hanem viharmadárféle tengeri madár. A kecskefejő nem foglalkozik kecskefejéssel, ez a surranókhoz tartozó madár, nevét valószínűleg onnan kapta, hogy estefelé, alkonyatkor és késő este szívesen repdes a nyájak közelében, reptében kapkodja el az apró pilléket.

Persze a gólya alakú, gémféle gázlómadarak, a bölömbikák sem bikák, csak a vastag, mély, bömbölő hangjuk miatt nevezik őket nádi-, vízi-, vagy ökörbikának, egyes helyeken bika- vagy muszka gémnek.

A gödényalakúak rendjébe sorolható vízi madarak, a kárókatonák (más néven tomolygók, karakatnák) nem a harciasságukról, mint ahogyan azt a katona elnevezés sugallná, hanem a falánkságukról ismertek.

A százlábúak fürge, mérges ragadozó csúszómászók. Lábaik száma - a nevükkel ellentétben - nem száz, hanem 15 és 101 pár között változik. Még több apró lábuk van az ezerlábúaknak, bár találtak köztük olyant is, melynek 375 pár, azaz 750 lába volt, olyanra, melynek 1000 lett volna, eddig nem akadtak.

Meglehetősen furcsa a lótetű, a lóhangya, a lószúnyog vagy a lótücsök neve is. Feltehetően a ló jelző a fajtáik legnagyobbjaikra utalhat.

További olvasnivaló

Pakisztán - Az úttesten úszik egy hal

Hosszú kilométereket döcögünk a göröngyös úton, amikor végre elérjük a következő települést, a mandulaligeteiről híres Loralai-t. A poros, koszos, valaha kaszárnyának szolgáló kisvárosból kijövet, elvétjük a helyes irányt, ami egyáltalán...

Folytatás...

Frida kézelemzése

  A kézfejéről készült fotókat szemlélve  a körmök formái - mivel így lettek levágva - csaknem megtévesztettek, mert ujjai kúpos végződésűeknek látszottak, ám a tenyér felől nézve viszont egyértelművé vált, hogy ujjai - a...

Folytatás...

A bahá’i kalendárium és Meton-ciklus szá…

A tizenkilenc először is egy tökéletlen (nem teljes) húsz, de egyúttal a Közel-Keleten szent szám is. Az egyiptomi Halottas könyv tizenkilenc emberi testrészt említ, melyek mindegyikének megvan a saját istene...

Folytatás...

Szeplő-babonák

Szeplőknek főleg az arcon és a karokon megjelenő apró barna foltokat nevezzük. A hiedelemvilágban megjelenésükhöz általában negatív jelentéstartalom, kedvezőtlen események, rossz előjelek kapcsolódnak. A tibetiek szerint a nyak bal...

Folytatás...

Csillagjóslás a kezdetek kezdetén

A csillagokból való jóslásban már a legégibb időkben élő emberek sokasága hitt. A legősibb elképzelés szerint az égitestek helyzetéből és mozgásából lehet kiolvasni a jövőt. Ez érthető...

Folytatás...

Tenyérmintázatok

  A következőkben nem a palmisztriában jól ismert tenyérvonalakról, a rajtuk, illetőleg a tenyér dombjain található különféle szimbolikákról lesz szó (ezek ismertetése a Kézelemzés gyakorlata címszó alatt megjelent írásokban részletesen megtalálható)...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?