A+ A A-

Madárbeszéd, madárdal - kommunikáció a madárvilágban

  • Közzétéve itt: Érdekességek az állatvilágból


„(…) nemsokára, hogy a nap a Bak jelébe lép s a téli mélypont után ismét emelkedni kezd, január első napjaiban, a cinke szólal meg először. Van úgy, hogy a napfényre szól, van úgy, hogy az olvadásos időre. Ugyanakkor a szarka is elkezd csörögni. A cinege későbben kezdi, de gyertyaszentelőkor már hallani. Sokszor hetekre újra elhallgatnak. A tavasz első jelére, a márciusi langyos esőre már a rigó is elkezdi. Eleinte csak a hangját köszörüli. Sajátságos halk, de éles hangja van ilyenkor, mintha valaki fejhangon rövidet ásítana: csőrét kitátja és aprót sikolt. (…)” - írja Hamvas Béla A Babérliget című könyvében. Bár a Vízkereszt sem jött még el, megtéveszt az ablakomon beragyogó napfény, és már alig várom, hogy ismét megszólaljanak, énekeljenek, csiviteljenek hűséges kerti madaraim.

Érdekes nyelvük van, bár nem sok „szót” használnak, a legfontosabb dolgokat mégis el tudják „mondani.” Más hangot hallatnak repülés közben, a fészekhez érve, a fiókákat etetve, párt keresve, hogy egymásra leljenek, amikor udvarolnak, párjukat, szüleiket hívják, vagy kérnek tőlük valamit, menekülés közben, vészjelzést adva, egyedül vagy csapatban ragadozót zaklatva, és képesek kifejezni „lelkiállapotukat”: csodálkozásukat, haragjukat, félelmüket és fájdalmukat is. Dallal vagy jellegzetes hangokkal jelzik, hogy ez az ő területük, azonosítják fajtestvéreiket, sőt olykor - hogy több táplálékhoz jussanak - hamis vészjelzéssel menekülésre késztetve, be is csapják „asztaltársaikat.” És persze ahány faj, annyi nyelv. Az alábbiakban ezek „szavaiból”, „mondataiból” gyűjtöttem össze egy csokorra valót.

A vízimadarak hangosak, különösen a hímek. Hangjuk lehet sziszegés, morgás, huhogás, gágogás. Az idősebb ragadozó madarak fiókáikat hívó hangja hol nyávogásra emlékeztet, hol mérges, hol leheletszerű. Az egerészölyv hívószava hiju, hijű, hijau, a karvalyé tijé-tijé, ki-ki-ki-ki, a héjáé hié, hiáé vagy kik-kik a vörös vércséé kli, kli, kli, kli, a réti fülesbagoly pedig sejtelmesen azt susogja, hogy hu-hu.

A baglyok nemcsak huhognak, olykor huholnak, füttyentenek, vihognak, rikoltoznak, üvöltöznek, sziszegnek, visítanak, rikoltanak, kacagnak, morognak is. A gyöngybagoly éjjeli kiáltása, a rekedtes rűűű kellemetlenül hangzik; a macskabagoly általában a hú, hú, hú-huhuhuhu „szavakat” mondogatja, viszont párzás idején - különösen a babonás emberek számára - félelmetesen ijesztő, amikor a khu-küit, kü-itt szótagokat ismételgeti. Az erdei fülesbagoly rikoltása hui-hui-hui, a huhogása pedig huhu-huhug. A kuvik (más néven csuvik, halálmadár, halálbagoly) nevét a kúvik-kúvik kiáltásáról kapta. A füleskuvik éles hangon ismételgeti, hogy tyű-tyű-tyű, tyühű-tyűji.

A dolmányos varjú a kár-kár szavakat károgja. A szarka cserreg, csörög. Az aranymálinkó, vagyis a sárgarigó jól kivehetően közli a hallgatósággal, hogy „Hunczut a bíró!” A kakukk „ha-hú, ha-hú, ha-hú” kiáltással, szinte kacagva közli a nevét. A zöld harkály büszkén zengi, hogy klüklüklüklü, s szavától hangos az erdő. A vércse visít, nyerít.

A búbos banka azt mondja, hogy pu-pu-pu. A bibic jajgatva közli, hogy bübicz-biibicz, vagy biibicz-biibicz. A csér rimánkodik. A kis zsezse pedig csicseget. A bölömbika bömböl, buffog. A bakcsó, noha jól lát - ki tudja, miért -, mégis azt mondja, hogy bak-vak-bak-vak-bak-vak. A daru krúgat.

A fecske ficserékel, ficserékelve mondja, hogy icsiri-ficsiri. A csattogó fülemüle hangja zokogó, zizegő, andalító, némely hím fülemüle még éjjel is énekel. A fürj pitypalattyol. A füzike csil-csal-csil-csal. A galamb búg. A gerle burukkol. A gólya kelepel. A gyöngytyúk rikácsol. A haris harsog. A héja girigol.

A rigó rikkant, a feketerigó önfeledten énekel. A nádi rigó a csak-csak-csak, csik-csik-csik, ke-ke-ke-kara-kara, kit-kit-kit, csere-csere-csak-csak „versikével” hívja fel magára a figyelmet. A sármány kedvesen azt ismételgeti, hogy cze-cze-cze-cze-cze-cze-cziiii! A sas víjjog. A seregély: csárog, alkonyatkor hangosan zsinatol. A sirály sír. A széncinke a tavasz közeledtével - a híres költőnket, Szabó Lőrincet is megihlető - „nyitni kék, nyitni kék, nyitni kék” szavakat énekli.

A poszáta szorgalmasan ismételgeti, hogy lilililili. A vörösbegy éneke kedvesen andalító. A füzike erős hangon mantrázza, hogy csil-csal-csil-csal. A tövisszúró csetteget. A veréb nem dalol, hanem csiripel, csirikol.

A lúd gágog, béseg, gágároz. A páva rikít. A ruca hápog. A tyúk karicsál, kodácsol, kotyog, kárál, kurrog, kotyol, krákog, karatyol, karácsál, kityög-kotyog, vannyog, vattog, vattyant, vertyog.

[Forrás: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, Budapest, 1908.
A természettudományok zsebkönyve, Gondolat Kiadó, Budapest, 1963.]

További olvasnivaló

Madarat tolláról, embert járásáról

Karakterolvasás a járásmód (a járás mikéntje), a járás közben megfigyelhető testtartás, illetőleg a járást kísérő különféle testmozdulatok alapjánA számító, önző személyek járás közben általában kissé megdöntve, ferdén tartják a fejüket...

Folytatás...

’Sok szeretettel az első csikós kép…

E szavakkal küldött Haga Zsuzsi újabb sorozatából ízelítőként három fotót, melyek nem sokkal a „lógyerek” születés után készültek. Nagyon megörültem a fényképeinek, mert sikerült megragadnia és rögzítenie azt a bensőséges...

Folytatás...

A karok

Már Arisztotelész (i.e. 384 - i.e. 322) és tanítványai is foglalkoztak a karok fiziognómiai jelentésével, igyekeztek összefoglalni, hogy külső megjelenésük mit árul el az ember természetéről. Legfontosabb megállapításaik az alábbiakban...

Folytatás...

H. Bóna Mártára emlékezünk

Két régi fényképet nézegetek, rajta négy meteorológus, balról jobbra H. Bóna Márta, Németh Lajos, a férjem, Rábai Attila és Demeter Éva. Éva mögött pedig - takarásban - Vissy Gyuri (akit...

Folytatás...

Rám spriccelte ondóját

Az ember nem szívesen emlékszik a kényes, kellemetlen, dolgokra, az undorítóakat pedig szeretné minél előbb elfelejteni. Nagy segítség, hogy az átélt rosszat - ha nem is gyorsan, vagy azonnal -...

Folytatás...

Ujjlenyomat készítése házilag

A tenyérlenyomat készítéséről korábban már írtam, azonban a kézelemzők ma már az ujjbegyeken és a tenyéren található speciális rajzolatoknak, illetőleg ezek különféle kombinációinak is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. Sőt vannak...

Folytatás...