Rosta Erzsébet weboldala
  • A laposférgeknek nincs végbélnyílásuk. A 10 méterre is megnövő galandférgeknek pedig nincs szájnyílásuk.
  • Az orvosi pióca, alvadást gátló nyála megakadályozza, hogy megalvadjon a kiszívott vér.
  • A puhatestű csigák legtöbbjének külső héjuk vagy házuk van.
  • A bálnaabrak olyan csiga, amely nem tud mászni, mint tengeri planktont fogyasztják a cetek.
  • Az ezerlábúak nagyon lassan haladnak, mivel nem tudnak elmenekülni, ezért riasztó mérget fecskendeznek ki, veszélyhelyzetben pedig összegömbölyödnek.
  • A pókok osztályába tartoznak a skorpiók, a kullancsok és az atkák.
  • A pókoknak többnyire nyolc egyszerű szemük van.
  • Számos pók a rovarok elfogására selyemből sző hálót.
  • A rovarok érzékszervei jól fejlettek, kerülik a ragadozókat, jól rejtőzködnek, amikor veszélyben érzik magukat, elszíneződnek s olyanná válnak, mintha maguk is veszélyesek lennének.
  • A rovarok fő sikere, hogy tudnak repülni, melegben remekül repülnek, hidegben viszont képtelenek a repülésre.
  • Az egyiptomiak szent rovara, a szkarabeus, nem más mint a galacsinhajtó vagyis a ganajtúró bogár.
  • A szarvasbogár a legnagyobb hazai bogár, amelynek hímje akár 8 cm-re is megnőhet.
  • A legyek előre és hátra tudnak repülni, és képesek lebegni.
  • Az Indiai-óceán déli részén lévő Kerguelen-szigeteken él a szárny nélküli, pontosabban csökevényes szárnyú légy, ugrálva közlekedik.
  • A szúnyogok kiválóan repülnek, másodpercenként ezer szárnycsapással szállnak.
  • A szitakötők ügyesen tudnak manőverezni 50-60 km/óra sebességnél képesek éles fordulatokat tenni, ugyanakkor egyhelyben is tudnak lebegni.
  • A hangyák államot létesítenek, lakói a szárnyas hímek és nőstények együtt élnek megtermékenyített királynőjükkel.
  • A termeszek fából és földi ürülékből építenek hatalmas tornyokat, amelyekben alagutak és galériák vannak.
  • A szentjánosbogarakkal élő békák is világítanak.
  • Az ollók, lábak, páncél és törzs nélküli gyökeres kacslábú rákok, a tarisznyarákokban élősködnek.
  • A kígyó karú csillagok, kígyószerűen tudják használni karjukat.
  • A kisteknősök amint kikelnek a tojásból, azonnal iparkodnak a tenger felé.
  • A kétéltű békák kifejlett korban lesznek farkatlanok.
  • Az ebihalak kopoltyúval lélegeznek, 2-5 hónapig maradnak a vízben, majd átalakulásuk után a lélegzésük tüdővel történik.
  • A békák és a varangyok az Antarktisz kivételével az összes kontinensen megtalálhatók.
  • A gőték és a szalamandrák többsége az északi féltekén él, képesek a bőrükön keresztül a tüdejükkel lélegezni.
  • A gyíkok szívesen tartózkodnak az erdőkben, a fali gekkók a házak falain, üregeiben lelhetők fel, a házi egér is kedveli az épületeket.
  • A legtöbb kétéltű viszonylag védtelen, védekezésül a békák ijesztő hangokat adnak ki, a varangyok pedig felfújják magukat, hogy nagyobbnak látszódjanak. A varangyok, néhány szalamandra és a tarajos gőte mérgeket bocsát ki.
  • A hüllők elszakadtak a víztől.
  • Sok gyík és kígyó elevenszülő.
  • Néhány hüllő tud regenerálódni, mint például az amerikai gőte, amelynek elvesztett lábai újranőnek.
  • Sok hüllő a hideg napokat nyugalmi állapotban töltik, mert anyagcseréjük alaposan lelassul. Melegben fürgék, különösen a gyíkok.
  • Számos kígyónak nyálmirigyei mérget termelnek. Az afrikai köpködő kobra mérgét több méter távolságra is pontosan tudja célozni.
  • A tengeri nyúl nem rágcsáló, hanem egy csiga.
  • Az orsóhal más halakban élősködik.
  • A vízben megfulladnak a labirinthalak, mint például a mászó-, és a paradicsomhalak, amelyeknek a kopoltyúikon kívül, van légzést is lehetővé tevő szervük, s ha megakadályozzák őket, hogy levegőhöz jussanak, akkor elpusztulnak.
  • A halak közül sokan évente vándorolnak, ilyenek például a hering, a lepényhal, a tőkehal.
  • Az ördöghal, a kőhalak és a sárkányfejű halfélék tüskéje és nyálkája mérges.
  • A tintahalak, a nyolckarú-, és a csigaházas polipok, a szépiák képesek pillanatok alatt megváltoztatni a színűket.
  • A tengeri csikó nem patás állat, hanem csikó formájú, apró csontos hal.
  • A bálnák és a delfinek sípoló és vinnyogó hangon kommunikálnak. A púpos bálnák éneke 10 percig eltart, de rögzítettek ennél hosszabb ideig, 30 percig tartót.
  • A palackorrú és a kardszárnyú delfinek képesek bonyolult mutatványok elsajátítására.
  • A madarak a hüllőktől eltérően melegvérűek.
  • A mai madaraknak nincsen foguk, csőrük van.
  • A madarak négy végtaggal rendelkező gerincesek, amelyeknek a mellső végtagjuk szárnnyá alakult.
  • A bölömbika nem patás állat, hanem a gémfélékhez tartozó madár.
  • A varjak és a galambok képesek számolni.
  • A fecskék nyálukkal tapasztják össze fészküket.
  • A vörösbegyek magányosan telelnek, a nőstények nem nagyon bújnak elő.
  • A jellegzetes hangú sárgarigó, nem rigó, hanem málinkafélékhez tartozó madár.
  • Egyes madarak valóságos utánzóművészek. A seregélyek még a telefonhangját is tudják utánozni. A papagáj-, és a varjúfélék utánozzák az emberi beszédet, a gezerigók pedig más madarak énekét képesek megtanulni.
  • Az afrikai szürkepapagáj, vagyis a szürke jákó szókincse sok szóból áll, sőt mondatokat is képes elsajátítani.
  • A kanárik gyönyörűen énekelnek, repertoárjuk közismerten változatos.
  • A színes tollazatú pávák és paradicsommadarak hímjeiből többen halnak meg a színűk miatt, mint a szerény tollazatú nőstényeik.
  • Madarak, amelyek nem tudnak repülni, az ausztrál kivi, az afrikai strucc, az új-guineai kazuár, a dél-amerikai nandu és az ausztrál emu. Az új-zélandi guvatfélék közé tartozó takahe és a papagájfélék közé tartozó kakapo sem tud repülni.
  • A Déli Jeges tenger partlakóinak, a pingvineknek szárnyai „uszonyokká” alakultak át.
  • Az Új-Zélandi kivi madárnak nincsenek evező-, és kormánytollai, helyette csak szőrszerű tollazata van.
  • Az ausztrál talagallatyúk tojásait nem maga költi ki, hanem korhadó levéltömeg erjedési hőjével költeti ki, fiókáival nem törődik.
  • Az erszényesek sokfélék, elsősorban Ausztráliában élnek, de fellelhetők az oposszumok, amelyek Észak-, és Dél-Amerikában lelhetők fel.
  • Az erszényesek között, a legismertebb kengurukon kívül létezik, erszényes hangyász-, -nyest, -egér, -vakond, -vombat, -koala, -patkány, és az említett oposszum. Régen éltek erszényes farkasok és a tasmani zebrakutyák.
  • Az erszényes medve nem medve, hanem a jól ismert kedves koala.
  • A kenguruk 50 faja közt van fára mászó kenguru is.
  • A cetek szőr és hátsó végtag nélküli emlősök, csak a tengerekben élnek ahol világra hozzák utódaikat.
  • A talajlakó, ásó életmódot folytató vakondok, többnyire földigilisztákat fogyasztanak, ha már jó laktak, akkor a maradék élelmet tartalékolják.
  • A tüskés sündisznók, üreglakók, tudnak fára mászni, ha védekeznek, akkor labdává gömbölyödnek.
  • A sündisznók évente kétszer merülnek álomba, az egyik az aktív alvás, a másik hosszú téli, ez utóbbi időszak előtt a hímekben már beindul a herefunkciójuk, amit ébredés után kamatoztatnak, mivel azonnal készek a szaporodásra.
  • A Comore szigeteken és Madagaszkáron élő, a sünökre hasonlító tanrekfélék, a legszaporább emlősök.
  • Nincs foguk a tobzoskáknak, a földi malacoknak, a tatuknak, a hangyászoknak és a lajhároknak. A lajhárok kivételével, rovarokkal, elsősorban hangyákkal és termeszekkel táplálkoznak.
  • A lajhárok alig mozognak, nem csoda, hogy bundájukat időnként moszatok növik be, ami számukra kiváló álcaként szolgál. Egész életüket fákon töltik, ahol fejjel lefelé lógnak.
  • A lajhároknak jellegzetes kapaszkodó farkuk van, hasonló a tukánokhoz.
  • A denevérek az egyetlen emlősök, amelyek képesek a valódi repülésre, például a tarka makik, a törpe erszényes é és repülő mókusok siklórepülésre alkalmasak. A vándorló denevérek akár 400 km távolságot, vagy ennél többet is meg tudnak tenni.
  • A vándorló emlősök közé tartoznak egyes denevérek, a bálnák, a fókák.
  • Sok költöző állat iránytűként használja a Nap mozgását, a föld mágnesen mezejét.
  • A kutyák agyvelejének súlya kb. 100 gramm.
  • A sivatagban élő emlősök, képesek vízivás nélkül élni.
  • A tengeri malacok csoportokban élnek, legtöbben Közép- és Dél-Amerikában, ahol ételként is fogyasztják őket, főleg megsütve kedvelik. Sok tengeri malacot kísérleti állatként használnak fel laboratóriumokban.
  • A nyulak jól alkalmazkodnak. A hátsó lábuk aránytalanul hosszú, az ürülékük bogyószerű. A mezei nyulak kicsinyei fejletten születnek, már nyitott szemmel jönnek a világra és bundájuk is van.
  • Az összes macskaféle ragadozó, húsevők, tudnak fára mászni.
  • Mint a legtöbb macskaféle, a leopárd is magányos állat, általában éjjel aktív, viszont Sri Lankán, ahol nincsenek tigrisek és oroszlánok, ott nappal is tevékenyek.
  • A leopárd a megölt antilopot ha már jóllakott belőle, akkor egy fa ágára húzza fel, gondolva más napokra is.
  • Az egyik legritkább macskaféle a Himalájában és a Mongol-Altajban élő hópárduc, jó ugró.
  • A legtöbb cibetmacskának van bűzmirigye, amit felhasználnak a gyógyszer- és a parfümgyártásra.
  • A manguszták, (mungók, mongúzok) képesek mérges kígyókat zsákmányolni.
  • A szurikáták a négyujjú manguszták, csoportokban élnek, megosztják egymás között a napi teendőket.
  • Az összes menyétfélének van bűzmirigye, amivel megjelölik felségterületüket.
  • Valamennyi borz üreglakó és éjszaka megy vadászni.
  • A hiénák (foltos, barna és csíkos) külsejük kutyaszerű. A hiénák hátsó lábaik rövidek, ettől hátuk hátrafelé lejt. A foltos hiénákat nevezik kacagónak, mert képesek kacagó hangot hallatni. Csoportokban vadásznak.
  • A fehér orrszarvú és sok más emlős, például, a hiéna, a borz, és a szarvas ürülékükkel jelölik meg territóriumukat, szagmintát hagyva maguk mögött.
  • A kutyafélék a Föld minden részén megtalálhatók. Jó futók, kitűnő a szaglásuk.
  • Az ausztrál dingók a háziasított kutyától származnak.
  • A házi kutyák őse a farkasok, akik hierarchikus rangsorban élnek. Falkában vadásznak.
  • A földikutyák földalatti alagútban élnek, a mennyezetbe verik fejük, úgy kommunikálnak.
  • A tengeri vidrák alámerüléskor be tudják zárni orrlyukaikat és több percig tudnak így úszni, anélkül, hogy a felszínre jönnének.
  • A tengeri tehenek, a szirének vagy lamantinok, cet külsejű,, növényevő emlősök, az elefántokkal vannak rokonságban.
  • A békák, kenguruk, szöcskék és a bolhák ugrálva szökdelnek. A madarak és denevérek repülnek, az emlősök futnak.
  • Vannak emlősök, amelyek nem elevenszülők, hanem tojásrakók, ezek a kloakás állatok Ausztráliában, Új-Zélandon, Tasmaniában lelhetők fel, és néhány környező szigeten, ilyen például a kacsacsőrű emlős és a hangyászsün.