Azok a fránya kabócák

Mintegy tíz éven át - amikor lent az Adria-tenger partján lévő Moščenićka Dragán nyaraltunk - abban a tévhitben voltunk, hogy esténként (olykor nappal is) a tücskök kedves hegedülését halljuk. Álmunkban sem gondoltunk arra, ezek a szorgalmasan ciripelők nem tücskök, hanem kabócák. Ha közben nem lepik el, és tarolják le kertemet az ügyesen ugró, aprócska fehér amerikai lepkekabócák, soha nem derült volna ki számunkra, hogy a kabócák nem tücskök.

Mikor az első pusztítást felfedeztem, nem tudtam mire vélni, mi történhetett elfonnyadt gyönyörű virágaimmal, díszbokraimmal, zöldjeimmel, miért hagyták abba a virágzást a muskátlik, daturák, leanderek, petúniák, a hortenziám vagy lágyszárú klemátiszom, és mi történhetett a salamonpecsét leveleivel, mitől lettek az utcai bokrok is megviseltek. Csupa rejtély volt előttem az egész.

Egy reggeli rádióadásban Bozsik gazda megnyugtatta hallgatóságát, hogy ezek kabócák teljesen ártalmatlanok. Sejtésem viszont azt sugallta, hogy kételkedjek szavaiban. Utánanéztem többek között Brehm Az állatok világa című könyvében, végigszörföltem a Neten és lexikonokban is kutattam, vajon mi lehet az igazság. Jó volt a sejtésem, megtudtam, hogy a kabócák - bár a gyümölcsösöket talán nem veszélyeztetik annyira, mint a tavaszi fagyok, a jégverés, vagy más kártevők - valójában meglehetősen kártékonyak, például a mezei kabócák nyálukkal elpusztítják a leveleket, a tajtékos kabócák a haszonnövényekben tesznek kárt, azzal, hogy gátolják a növény fejlődését. Az énekes kabócák imádják a gyümölcsfákat, mivel ezeket tartják alkalmasnak a peterakáshoz. Az amerikai lepkekabócával ráadásul az is baj, hogy - lévén behurcolt faj - kedvére szaporodhat, mivel nincs természetes ellensége. Állítólag a kabócáknak létezik hasznos fajtájuk is, például az indiai lakktetű, de az írásom most nem erről szól.

Engem kizárólag csak a nálunk, a házunk táján megjelenő kártékony kabócák érdekeltek, különösen azután, hogy még a télikertem növényeinek levelei fonákjain is felfedeztem a leendő kabócák apró fehér petéit. Ez megijesztett, hisz attól féltem, hogy - hasonlóan, mint odakint - szipókáikkal nagy pusztítást fognak végezni, kiirthatják minden zöldemet. Az összes levél hátsó fertályát megvizsgáltam, és szerencsémre ujjammal sikeresen eltávolítottam a ragacsos, fehér viaszréteget, legalább a lakásban megakadályozva a jövendő kabócák vircsaftját.

Bár az emberek a hangjuk alapján a kabócákat gyakran összetévesztik a tücskökkel, de mégsem azonosak, a percegők a hegedűsökkel, még rokonságban sincsenek. Elcsodálkoztam, amikor azt olvastam, hogy a kabócák a levél-, és pajzstetveknek, a poloskáknak és a levélbolháknak a rokonai. A világon mindenhol fellelhető kabócáknak se szeri, se száma, például vannak púpos-, tajtékos-, szarvas-, égerfa-, fűzfa-, hegyi énekes-, foltos-, csíkos-, manna-, óriáskabócák. A kertünkben megjelenő amerikai lepkekabócák Magyarországon feltehetően 2004-ben telepedtek és terjedtek el. A pár mm nagyságú, szürkés-fehér amerikai lepkekabócák nagyon ügyesek, érintésre azonnal elugranak, bár láttam olyat is, mely repülésbe kezdett.

Miután a kabócák októberben lerakott tojásai átteleltek, május felé jelennek meg a lárvák. Hasonlóan a kifejlett kabócákhoz, szívogatásukkal már ők is jelentősen gyengítik a növényeket, elsősorban a zsenge hajtásokat kedvelik, de nem nagyon válogatnak, megtapasztaltam, hogy szinte valamennyi növényem ízét jónak tartják.

Többfelé érdeklődtem, szakértőktől megkérdeztem, mit lehet tenni ellenük. Eleinte széttárt karokat, vállfelhúzásokat kaptam. Később aztán többféle garantáltan ható szert javasoltak, melyekből azonban egy sem vált be. Arra is figyelmeztettek, hogy vizsgáljam meg kertem összes levelét, amit kivihetetlennek tartottam, hisz kertem olyan, mint egy arborétum, tele fával, bokorral és virággal. Azt is tanácsolták, hogy a további fertőzés megakadályozására, vágjuk le és égessük el a fertőzött ágakat, ami ugyancsak zsákutcának bizonyult, mert néhány ágat még sikerül levágni, de mi lesz azokkal az ágakkal, melyeket nem érek el. Nemrég végre rátaláltam egy állítólagos jó hatóanyagú szerre, a neve Actara, amitől sokat várok, feltehetően ez a leghatásosabb szer a kabócák ellen. Nagyon remélem, hogy így lesz. Persze az Actarán kívül javasolnak különféle vegyszer-kombinációkat, sőt a tél vége felé olajos lemosó permetezést is. Bár még folytathatnám a sort, helyette inkább azt kívánom, ne találkozzanak a lepkekabócákkal, ne telepedjenek meg a kertjükben ezek a fránya jószágok.