A+ A A-

Az állatok párválasztási, udvarlási és szexuális szokásairól

  • Közzétéve itt: Érdekességek az állatvilágból


Az állatok párválasztása, udvarlása többféle módon történhet: lehet agresszív, békés, kedveskedő, szeretetteljes, ajándékozó, manipuláló, félrevezető, jópofa, mindez attól függ, milyen produkcióval tudják a nőstények tetszését elnyerni, ugyanis azok a vetélkedés győztesével, a legfeltűnőbb, legerősebb, legmókásabb, leggálánsabb, legkedvesebb stb. hímmel párosodnak szívesen. A hímek - agancsaikat, szarvaikat, karmaikat, fogaikat használva - gyakorta megküzdenek egymással, néha az ütközet komoly sérülésekkel is járhat. Olykor maguk a nőstények ingerlik a hímeket vetélkedésre. Az elefántfókák hímje, nőstény párja ordítására hozzásiet. A csimpánzokra a promiszkuitás a jellemző, a hímek több nősténnyel is párosodnak, ami fordítva is igaz. Az lesz az utód, illetve az utódok apja, aki a legtöbb spermát jutatta a nősténybe. Ezért nőnek oly nagyra a csimpánzok heréi. A hím skorpiók bonyolult udvarlási ceremóniát követően termékenyítik meg a nőstényt. A jóval nagyobb nőstény pókok némelyike a párzás után elfogyasztja a hímet. Sok madár és rovar hímjei hangokkal hirdetik magukat, például a tücskök ciripelnek, az új-zélandi repülni képtelen kakapok, vagyis a bagoly papagájok, valamint a leveli békák egész éjjel hallatják jellegzetes hangjukat. Mások színes tollazatuk mutogatásával, különféle pózokkal, vagy táncbemutatóval próbálják nászra hívni a nőstényeiket. A mézelő méhek királynője szexuális csábításként szagjelzéseket bocsát ki. A selyemlepke nőstényei ugyancsak jellegzetes kémiai jelanyaggal, a feromonnal csábítják magukhoz a hímeket. A szentjánosbogár nősténye pedig felmászik egy fűszál tetejére, és ott mutogatja potrohát a hímnek.

A nagy meztelen csigák párzáskor egymásra tekeredve fejjel lefelé lógnak egy faágra erősített nyálkaszálon.

Az osztrigák 2-3 éves korukban válnak ivaréretté, évente 1 millió petét raknak.

A hermafrodita kacsakagylók egész életüket helyhez kötve, egy csoporton belül töltik, ám a testüknél többszörösen hosszabb hímvesszőjükkel mégis könnyen rátalálnak a párjukra.

A koronás keresztes pókok hímjei hálójuk mozgatásával udvarolnak a nőstényeknek.

A darázspókok nőstényei párzás után felfalják hím partnerüket.

A zebrapók hímjei párzás előtt táncolnak, ezután a fészket a nőstény szövi majd az ő feladata őrizni a benne lévő petéket.

Az imádkozó sáska ősszel párosodik, majd nősténye petéit tokokban ragasztja a növényekre.

A szarvasbogár hímjei harcolnak a nőstényért, alkonyatkor nászrepüléssel csábítanak.

A nagy kopogóbogarak - akik, többnyire öreg bútorokban élnek - hímjei és nőstényei a járatok falába ütögeti k fejüket, így adnak jelzést egymásnak.

A gőték és a szalamandrák udvarlásuk során képesek rafinált pózokat felvenni.

A békák körülbelül a 3. életévükre érik el az ivarérettséget, ekkor visszatérnek szaporodni ahhoz a vízhez, amelyben születettek.

A dajkabékák a szárazföldön párzanak, 20-100 petéből álló zsinórt a hímek a hátsó lábaikra tekerik, és azt, 3-6 hétig magukkal cipelik. A hímek még a lárvák kikelése előtt a vízbe mennek.

Az erdei békák nőstényei keresik meg és választják ki a számukra párosodásra kinézett hímeket.

A barna varangy hímjei nehezen ismerik fel nemi partnereiket, ezért gyakorta előfordul, hogy a nőstények helyett tévesen a hímeket ölelik át, akik emiatt tiltakoznak.

A közönséges varangyok csoportos párzási orgiát tartanak. A párzási időben a hím varangyok minden tárgynak udvarolnak és mindenre rámásznak.

A ponty nőstényei egyetlen ívás alkalmával petesejtek millióit bocsátják ki, amiből sok petesejt válik feleslegessé.

Az ivarérett lazacok többször ívnak, sokan közülük a kimerültségtől elpusztulnak. A nőstények mély gödröt ásnak, oda rakják ikráikat, amit a megtermékenyítés után homokkal takarnak be.

A törpeharcsák ívási időben párjukkal vannak együtt, a nőstény ivógödröt készít, a hím őrzi a költést, majd a később az apróságait.

A madárfajok többsége monogám, jellemző rájuk az egynejűség. Kapcsolatuk több évre vagy egy életre szól, kitartanak választott párjuk mellett, ilyenek például a hattyúk, a ludak, ám a madaraknál is létezik többnejűség.

A hím gerlék állhatatosan udvarolnak, fészket raknak majd párosodnak.

Az ausztráliai galléros lugasépítő madár hímje, kifinomult ízléssel építi meg párzási lugasát, amit mindenféle tárggyal, elsősorban kék színű csecsebecsékkel, cserép- és üvegdarabokkal, virágokkal, madártollakkal díszít fel.  Az építménye előtti tisztásra várja a nőstényt párzani. Ha megjelenik a tojó a hím a dürgési porondon kelleti, produkálja magát.

A búbos vöcsök násztánca fejrázásokkal, növények hordozgatásával, magakelletéssel, vízbe való lebukásokkal színezett.

A seregélyek tollazata fekete, a nászruhájuk viszont színesen pettyezett.

A házi verebek nagyon szaporák, évente négyszer is költenek.

A patkányok, tengerimalacok spermája röviddel a párosodás után megalvad a nőstények ivarnyílásában, ún. párosodási dugót képezve, hogy más patkánnyal képtelenek legyenek párosodni. Egyébként több állatnál elterjedt olyan módszer, amely gátolja a következő megtermékenyítést.

A kerge nyulak hímjei párzási időszakban vad csatákat vívnak, bokszolnak, harapnak, rúgnak, csak akkor hagyják abba a pankrációt, ha az egyik hím feladja, megfordul és elmegy.

Az emlősök közt ritka a monogámia, gyakori jelenség, hogy a hím sok nősténnyel párosodik, mint például a szarvasok, elefántfókák. Az sem ritka párosodási kapcsolat, ha a nőstény több hímmel, vagy a hím több nősténnyel párosodik. A mormota hímje például nem hagyja el párját.

A szaporodási időszakban a palackorrú delfinek napjában többször is párzanak, azonban a közösülésük igen rövid ideig, mindössze néhány másodpercig tart. A hímek pénisze visszahúzható, és különlegessége, hogy segítségével tárgyakat is képesek megfogni. Másik rájuk jellemző viselkedés, hogy gyakran szövetkeznek, és erőszakkal kényszerítik párzásra a nőstényt.

Különösen az állatok királyára, az oroszlánokra jellemző a gyakori párosodás, ugyanis egy-egy utód nemzése átlagosan 3500-4000 aktust igényel.

És ha már az emlősöknél vagyunk, nem feledkezhetünk meg a bonobókról, az utoljára felfedezett szárazföldi főemlősökről. Ez az egyetlen majomfaj, melynek a szexuális és szaporodási viselkedése hasonlít az emberéhez. A bonobók nemcsak a szaporodás érdekében élnek szexuális életet, hanem az örömszerzés és az összetartás erősítése végett is. Gyakran a konfliktusaikat is szexeléssel rendezik el. A nőstényeik szinte bármikor készek a közösülésre, a hímek pedig gyakran ajándékkal kedveskednek nekik a párzás előtt.

További olvasnivaló

A bajusz

A régi magyarok előszeretettel hordtak bajuszt, közülük is a közkedvelt sodrott; a harcsa; a tömött; a kacskaringós- és a kihúzott bajuszok voltak a legelterjedtebbek. Kétségtelen, hogy a bajusz is...

Folytatás...

A tenyérnek nincs szőrzete, de vannak …

A tenyér bőrének egyik lényeges jellemzője, hogy - noha vannak verejtékmirigyei - nincs rajta szőrzet, ezáltal a bőrredők, tenyérvonalak fejlődése, változása jobban felismerhető, észlelhető, ugyanis a megfigyelést nem zavarja a...

Folytatás...

Szemölcsök V. - Gyógymódok az angols…

A hazai népi gyógymódok rövid bemutatása után a szemölcsökről írt sorozatomat a világ más részein - elsősorban az angolszász folklórban - alkalmazott hagyományos praktikák ismertetésével zárom. A különféle szemölcsök...

Folytatás...

Tuglakábád és majmai

A Hauz Khas lakótelepnél letérünk kelet felé, itt terül el Delhi második városa, a fénykorában tündöklő Sziri. A régi főváros múltjára, az akkortájt uralkodó Hildzsi dinasztiára, Alá-ud-din szultánra, ma...

Folytatás...

Édességek a gabonák királyából

  Az éltető rizs című írásomban már méltattam a rizst, nemcsak főételt, köretet, salátát lehet belőle készíteni, hanem édességeket, süteményeket is. Annyit azért még Earl Mindell Vitamin Biblia című könyvében leírtakból...

Folytatás...

Szerencsét hozó fogások

Az év első és utolsó napja nemcsak a vidám, hangos duhajkodások ideje, de évszázadok óta a legtöbb babona és hiedelem kapcsolódik hozzá. Szerencse, bőség és gazdagság kívántatik. Nincs...

Folytatás...