Az állatok párválasztása, udvarlása többféle módon történhet: lehet agresszív, békés, kedveskedő, szeretetteljes, ajándékozó, manipuláló, félrevezető, jópofa, mindez attól függ, milyen produkcióval tudják a nőstények tetszését elnyerni, ugyanis azok a vetélkedés győztesével, a legfeltűnőbb, legerősebb, legmókásabb, leggálánsabb, legkedvesebb stb. hímmel párosodnak szívesen. A hímek - agancsaikat, szarvaikat, karmaikat, fogaikat használva - gyakorta megküzdenek egymással, néha az ütközet komoly sérülésekkel is járhat. Olykor maguk a nőstények ingerlik a hímeket vetélkedésre. Az elefántfókák hímje, nőstény párja ordítására hozzásiet. A csimpánzokra a promiszkuitás a jellemző, a hímek több nősténnyel is párosodnak, ami fordítva is igaz. Az lesz az utód, illetve az utódok apja, aki a legtöbb spermát jutatta a nősténybe. Ezért nőnek oly nagyra a csimpánzok heréi. A hím skorpiók bonyolult udvarlási ceremóniát követően termékenyítik meg a nőstényt. A jóval nagyobb nőstény pókok némelyike a párzás után elfogyasztja a hímet. Sok madár és rovar hímjei hangokkal hirdetik magukat, például a tücskök ciripelnek, az új-zélandi repülni képtelen kakapok, vagyis a bagoly papagájok, valamint a leveli békák egész éjjel hallatják jellegzetes hangjukat. Mások színes tollazatuk mutogatásával, különféle pózokkal, vagy táncbemutatóval próbálják nászra hívni a nőstényeiket. A mézelő méhek királynője szexuális csábításként szagjelzéseket bocsát ki. A selyemlepke nőstényei ugyancsak jellegzetes kémiai jelanyaggal, a feromonnal csábítják magukhoz a hímeket. A szentjánosbogár nősténye pedig felmászik egy fűszál tetejére, és ott mutogatja potrohát a hímnek.
A nagy meztelen csigák párzáskor egymásra tekeredve fejjel lefelé lógnak egy faágra erősített nyálkaszálon.
Az osztrigák 2-3 éves korukban válnak ivaréretté, évente 1 millió petét raknak.
A hermafrodita kacsakagylók egész életüket helyhez kötve, egy csoporton belül töltik, ám a testüknél többszörösen hosszabb hímvesszőjükkel mégis könnyen rátalálnak a párjukra.
A koronás keresztes pókok hímjei hálójuk mozgatásával udvarolnak a nőstényeknek.
A darázspókok nőstényei párzás után felfalják hím partnerüket.
A zebrapók hímjei párzás előtt táncolnak, ezután a fészket a nőstény szövi majd az ő feladata őrizni a benne lévő petéket.
Az imádkozó sáska ősszel párosodik, majd nősténye petéit tokokban ragasztja a növényekre.
A szarvasbogár hímjei harcolnak a nőstényért, alkonyatkor nászrepüléssel csábítanak.
A nagy kopogóbogarak - akik, többnyire öreg bútorokban élnek - hímjei és nőstényei a járatok falába ütögeti k fejüket, így adnak jelzést egymásnak.
A gőték és a szalamandrák udvarlásuk során képesek rafinált pózokat felvenni.
A békák körülbelül a 3. életévükre érik el az ivarérettséget, ekkor visszatérnek szaporodni ahhoz a vízhez, amelyben születettek.
A dajkabékák a szárazföldön párzanak, 20-100 petéből álló zsinórt a hímek a hátsó lábaikra tekerik, és azt, 3-6 hétig magukkal cipelik. A hímek még a lárvák kikelése előtt a vízbe mennek.
Az erdei békák nőstényei keresik meg és választják ki a számukra párosodásra kinézett hímeket.
A barna varangy hímjei nehezen ismerik fel nemi partnereiket, ezért gyakorta előfordul, hogy a nőstények helyett tévesen a hímeket ölelik át, akik emiatt tiltakoznak.
A közönséges varangyok csoportos párzási orgiát tartanak. A párzási időben a hím varangyok minden tárgynak udvarolnak és mindenre rámásznak.
A ponty nőstényei egyetlen ívás alkalmával petesejtek millióit bocsátják ki, amiből sok petesejt válik feleslegessé.
Az ivarérett lazacok többször ívnak, sokan közülük a kimerültségtől elpusztulnak. A nőstények mély gödröt ásnak, oda rakják ikráikat, amit a megtermékenyítés után homokkal takarnak be.
A törpeharcsák ívási időben párjukkal vannak együtt, a nőstény ivógödröt készít, a hím őrzi a költést, majd a később az apróságait.
A madárfajok többsége monogám, jellemző rájuk az egynejűség. Kapcsolatuk több évre vagy egy életre szól, kitartanak választott párjuk mellett, ilyenek például a hattyúk, a ludak, ám a madaraknál is létezik többnejűség.
A hím gerlék állhatatosan udvarolnak, fészket raknak majd párosodnak.
Az ausztráliai galléros lugasépítő madár hímje, kifinomult ízléssel építi meg párzási lugasát, amit mindenféle tárggyal, elsősorban kék színű csecsebecsékkel, cserép- és üvegdarabokkal, virágokkal, madártollakkal díszít fel. Az építménye előtti tisztásra várja a nőstényt párzani. Ha megjelenik a tojó a hím a dürgési porondon kelleti, produkálja magát.
A búbos vöcsök násztánca fejrázásokkal, növények hordozgatásával, magakelletéssel, vízbe való lebukásokkal színezett.
A seregélyek tollazata fekete, a nászruhájuk viszont színesen pettyezett.
A házi verebek nagyon szaporák, évente négyszer is költenek.
A patkányok, tengerimalacok spermája röviddel a párosodás után megalvad a nőstények ivarnyílásában, ún. párosodási dugót képezve, hogy más patkánnyal képtelenek legyenek párosodni. Egyébként több állatnál elterjedt olyan módszer, amely gátolja a következő megtermékenyítést.
A kerge nyulak hímjei párzási időszakban vad csatákat vívnak, bokszolnak, harapnak, rúgnak, csak akkor hagyják abba a pankrációt, ha az egyik hím feladja, megfordul és elmegy.
Az emlősök közt ritka a monogámia, gyakori jelenség, hogy a hím sok nősténnyel párosodik, mint például a szarvasok, elefántfókák. Az sem ritka párosodási kapcsolat, ha a nőstény több hímmel, vagy a hím több nősténnyel párosodik. A mormota hímje például nem hagyja el párját.
A szaporodási időszakban a palackorrú delfinek napjában többször is párzanak, azonban a közösülésük igen rövid ideig, mindössze néhány másodpercig tart. A hímek pénisze visszahúzható, és különlegessége, hogy segítségével tárgyakat is képesek megfogni. Másik rájuk jellemző viselkedés, hogy gyakran szövetkeznek, és erőszakkal kényszerítik párzásra a nőstényt.
Különösen az állatok királyára, az oroszlánokra jellemző a gyakori párosodás, ugyanis egy-egy utód nemzése átlagosan 3500-4000 aktust igényel.
És ha már az emlősöknél vagyunk, nem feledkezhetünk meg a bonobókról, az utoljára felfedezett szárazföldi főemlősökről. Ez az egyetlen majomfaj, melynek a szexuális és szaporodási viselkedése hasonlít az emberéhez. A bonobók nemcsak a szaporodás érdekében élnek szexuális életet, hanem az örömszerzés és az összetartás erősítése végett is. Gyakran a konfliktusaikat is szexeléssel rendezik el. A nőstényeik szinte bármikor készek a közösülésre, a hímek pedig gyakran ajándékkal kedveskednek nekik a párzás előtt.
