Rosta Erzsébet weboldala
  • A mendemonda szerint az elefánt iszonyodik az egerektől, előlük ijedten elfut. Arról is szól a fáma, hogy az elefántok utálják a disznók röfögését, és ki nem állhatják a vörös színt, a lábukkal pedig eltiporják a sárkányokat. Imádják viszont a holdat és a napot, és az embereknél jóval jellemesebbek. Az elefántok nemcsak őszinte állatok, hanem, szemérmesek, sőt frigidek is, a nemileg jól teljesítő elefántbika az aktus előtt a nősténnyel együtt mandragórát esznek, közösülés után pedig alaposan lemossák magukat a tó, vagy a folyó vízében.
  • Az oroszlánok félnek a forgó kerekektől, a kakastaréjtól és a kukorékolástól, valamint a fényes és fehér színtől. Nyitott szemmel alszanak, s hogy a vadászok ne találjanak rájuk, eltörlik saját lábnyomaikat. Az éhes oroszlánok farkukkal a földön egy kört rajzolnak, miközben hangosan ordítanak, ordításukkal megrémítik az állatokat, akiknek figyelmükbe ajánlják, hogy tilos átlépniük az általuk rajzolt kört. A nőstény oroszlánok halott kölyköket hoznak világra, akik csak harmadnapra élednek fel, miután apjuk a képükbe fúj. Ha megbetegednek az elefántok, akkor a majomhús gyógyítja meg őket és a kutyavér is jót tesz nekik. Az oroszlánok akkor békések, ha nem mozgatják a farkukat.
  • A szarvasok nagy távolságból megérzik a pávatoll szagát, ami elővigyázatosságra inti őket, mert abból a körből, amiben pávatoll van, abból nem tudnak kilépni. A nőstény szarvasok ellés előtt, bélműködést serkentő növényeket keresnek és esznek. A beteg, vagy idős, rosszul látó szarvasok, ha kígyót fogyasztanak, akkor képesek megszabadulni a kígyó mérgétől, ha pedig vizet isznak, akkor visszanyerik fiatalságukat. Életük végén, haláltusájukkor könnyeznek.
  • A disznók utálják a rózsa és a majoránna illatát, moslékukban nem tudnak különbséget tenni a gyöngyök és a korpa között. Az anyadisznók szoptatáskor elsőként a hím cocáknak adják csecsüket. Állítólag a disznók agya teliholdnál megduzzad, holdfogyatkozáskor pedig leapad. Szőrüktől szörnyű betegséget lehet kapni.
  • A párducok szájából rózsa illat árad, amivel magához tudják csalni a gyanútlan állatokat.
  • A vízilókról azt híresztelték, hogy nyerítenek, mint a ló, később pedig azt, hogy hangjuk inkább a disznókhoz vagy a bivalyokéhoz hasonlít.
  • A hiénák homlokában vagy szemében olyan drágakő található, amelyet, ha nyelvünk alá tesszük, meglátjuk a jövendőnket.
  • A melankolikus majmok növő holdnál jókedvűek, fogyó holdnál viszont szomorúak, márciusban pedig naponta hétszer vizelnek.
  • A farkasok bátorsága az inukba száll, ha először az ember veszi őket észre. Ha a farkas látja meg elsőként az embert, akkor az ember torka annyira bereked, hogy nem tud megszólalni.
  • A hangyászsün az oroszlán és a hangya kereszteződéséből született. Születése után elpusztul, mert nem talál megfelelő táplálékot magának.
  • A menyétek a szájukon keresztül fogannak meg és a fülükön át szülnek. !
  • A krokodilok eszes állatok, az értelmi szintjük azonban nagyjából a teknősökhöz hasonlít, jóval butábbak, mint a pikkelyes gyíkok. Fals az, az, állítás, hogy a krokodilok tudnak sírni, krokodilkönnyeket hullatni, amikor megsiratják az általuk megölt embert. A krokodilok az iszapban alszanak, és az iszapban hemperegnek, bélsaruk kitűnő kozmetikai szer, mert a megöregedett ráncos bőrt elsimítják.
  • A mosómedvék csak akkor mosogatnak, ha tele már a hasuk, van, amikor kezet mosnak, esetleg víz nélküli mosást imitálnak, vagy a földhöz dörgölik a megmosandót. Játékos mosási mániájukat, főleg fogságban alkalmazzák.
  • A sünök szaga elűzi az egereket, zeneszóra pedig táncra perdülnek.
  • A nyulak nyitott szemmel alszanak, és gyávák, pedig olykor nem riadnak vissza a kutyáktól sem.
  • A kígyók félnek a meztelen embertől, csak a ruhás embereket támadják meg, úgy, hogy az arcukba ugranak, majd a farkukat a szájukba veszik, úgy gurulnak, mint egy kerék. A kígyók negyven napos böjttel megfiatalítják magukat. A megölt kígyók farka naplementéig él.
  • A rákok hátrafelé haladnak, ez csak akkor igaz, ha úsznak, az eleségért, előrefelé másznak. Az öreg rákok fejében két fehér, enyhén rózsás kő van, amely szívszúrás ellen hatásos szer.
  • A varangyok pusztítják a méheket, s ha kinyomják egyik szemüket, azt egy varázsfű segítségével visszanövesztik, az elveszett lábaik is visszanőnek. A varangyos békák fejében kétféle kő található az egyik fehér, a másik barna vagy fekete, e kövek következtében okos állat a béka.
  • Elterjedt hiedelem, hogy a balatoni fogas, és a süllő kétféle hal, pedig csak egy, mert a kisebb fiatal hal a süllő, a fogas a testesebb, nagyobb idősebb hal.
  • A gekkók befúrják magukat a szamarak orrába, marásuk halált okoz és a vérük mérgező.
  • Az ártalmatlan fülbemászók nem másznak a fülbe, ezáltal nem rágják el a dobhártyát.
  • A csigák önmagukat termékenyítik meg, a valóság az, hogy párosodáskor egymást termékenyítik meg.
  • A méhek rothadó húsból és trágyaléből is gyűjtenek mézet. Szorgalmasak, ez nem igaz valamennyi méhről, mert vannak köztük szorgosak és vannak lusták is, hasonlóan az emberekhez.
  • A bolhák vér helyett port esznek.
  • A katicabogarak pusztítják a szőlőt, meg a zabot.
  • A dalos szúnyogok vérszívók, pedig kizárólag a nőstényeik szívják a vért.
  • A fecskék a nádasokba húzódnak, télen pedig halakká változnak.
  • A keselyűk az elpusztult állati tetemekre nem a szaglásuk segítségével, hanem az éles szeműknek köszönhetően lelnek rá.
  • A sün ellopja a tehén tejét.
  • A macskafélék szeme jobb, mint a szaglásuk.
  • A farkaskutyák megbízhatatlanok a gyerekekkel.
  • A róka a farkával halászik.
  • A strucc a fejét homokba dugja.
  • A denevérek belecsimpaszkodnak a nők hajába.