A+ A A-

A mandrill bosszúja

  • Közzétéve itt: Érdekességek az állatvilágból


Egyik unokatestvérem kisfiát, aki a szünidejét töltötte nálunk, gondoltam elviszem az állatkertbe. A napsütötte téli délután jól esett a séta a hótól fehérlő kertben, megbámultunk sok állatot, egyik-másikban gyönyörködtünk, volt, amelyik megmosolyogtatott minket, de a legbensőmben mindvégig azon sajnálkoztam, talán mégis jobb lenne nekik ott, ahol őshonosak, kint a szabadban, nem itt a komfortos bezártságban. A majomházban a hideg elől - ide a védett helyre - bezárt majmok most nem utánozták a látogatókat, nem mutogattak illetlenséget, nem szaladgáltak, ugrándoztak fel s alá, és nem taszigálták egymást. Talán a nemrég beburkolt ebédjüktől, megtelt gyomruktól lassult le mozgásuk, s álmosodtak el, mert csak ténferegtek, vagy a ketrec valamelyik sarkában gubbasztva, bóbiskolva szundikáltak.


mandrillEgyedüli kivételként feltűnt nekem a sokszínű, zömök, izmos testű, a búzavirágkéken csíkozott, kidomborodó pofájú, cinóbervörös orrú és szájú, sárgás szakállú, élénkpiros fargumójú, zöldes fekete bundájú, nagyra nőtt mandrill hím, aki mint éber strázsa tartotta szemmel a bámészkodókat. A ketrec egyik faágán ült mozdulatlanul, teljes dermedtségben, s miközben őt fixíroztam, szemeit egyenesen rám meresztette. Nagyon furcsállottam viselkedését. Hogy kizökkentsem meditálásra emlékeztető merev bámészkodásából, egy grimaszt vágtam. Ám ettől sem mozdult meg, csupán annyit reagált, hogy innentől kezdve rosszkedvűen nézett tovább. Mindezt akkor azzal magyaráztam, hogy valószínűleg nagy bánata lehet, vagy beteg.

Rá fél évre, egy másik rokonom kisfiának, aki a nyári szünidőben volt nálunk, javasoltam, menjünk el az állatkertbe. Nem kellett kétszer invitálnom, mert mosolyogva azonnal helyeselt ötletemre. Ekkor már a majmok, kint a tágasabb nyári „rezidenciájukban” laktak. A majomketreceket sok-sok látogató vette körül, olykor felvihogtak egyikük-másikjuk mutatványán, vagy utánozva őket, vártak a majmoktól valamilyen reagálást. Amikor a mandrill ketrecéhez értünk, az volt az érzésem, hogy a majom felismerhetett, mert azonnal kiszúrt magának, csak rám nézett, egyedül engem figyelt. Még végig sem meséltem téli kalandomat a gyereknek, a majom villámsebesen felugrott a hozzám közelebb eső polcra, s ahogy pisilni kezdett, forró vizeletét egyik tenyerével az arcomba fröccsentette. Én pedig ott álltam megszégyenülten, s miközben csöpögött rólam a meleg majomhúgy, azon vettem észre magam, hogy a közönség már nem a majmokon, hanem rajtam röhög. Megsemmisülve szédelegtem el a majomketrecektől, magamban beismertem, bizony nem kellett volna ennek a majomnak téli látogatásom alkalmával grimaszolnom. Úgy látszik nem bocsájtott meg a „gonosz cerkóf”. Bár végül is - az ő szemszögéből nézve - jogosan vett elégtételt rajtam meggondolatlan majmolásomért.

Hozzászólások  

0 #1 Latrien 2012-07-28 15:11
Kedves Erzsébet!!

Elolvastam a történetét, elgondolkodtató eset.
Köszönöm, hogy megosztotta velem. :roll:
Idézet

További olvasnivaló

A tenyér deltáinak értelmezése I. - A mu…

Hutchinson részletes megfigyeléseket végzett a dombok elhelyezkedésének pszichológiai jelentőségéről. Úgy vélte, hogy a mutatóujj alatti delta, ismertebb nevén a Jupiter-domb helyzete a karakter és a várható viselkedés egyik legfontosabb...

Folytatás...

A türelemre, gyengédségre és szeretetre …

  A vadmálna már a régi barlanglakók figyelmét is megragadta, ezt igazolják az európai, ázsiai és észak-amerikai ásatások, melyek során málnavessző maradványokat találtak. Vagyis e gyümölcs ősidők óta része az étrendünknek.A...

Folytatás...

Luca napja

A Gergely-féle naptárreform előtt (egészen 1582-ig) a Szent Luca (olaszul Santa Lucia) ünnepét megelőző december 12-e volt az év legsötétebb napja, a téli napforduló ideje, így Lucával kezdődött az...

Folytatás...

A bokák

Megütötte a bokáját, mondja az ismert szólás arra a személyre, aki valamilyen szabálytalanság, vagy kihágás miatt pórul járt. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy a sípcsont és a szárkapocs -...

Folytatás...

Daisy1987 kézelemzése

Bár a tenyerek egyértelműen hosszúkásaknak tűnnek, azonban mivel a - különböző magasságból és szögbeállításból készült - fotók alapján az ujjak és a tenyér egymáshoz viszonyított méretét nem lehet megállapítani (ellentmondásos...

Folytatás...

Nagyon szerette a krémest…

De nem csak a krémes lepényt ette szívesen, hanem a kókuszos édességeket is, ahogy mondta, „ezek a gyengéim”.  Ha mentem hozzá, látogatásomat kis kitérővel megszakítva, elkanyarodtam a környék legjobb cukrászához...

Folytatás...