A szorongás és a rettegés szavaink jelentését mindenki jól ismeri, azonban a fóbia esetében - különösen, ami a hétköznapi nyelvhasználatát illeti (ebbe magamat is beleértve) - már vannak kétségeim. Ezért felütöttem egy-két szótárt, és a világhálón is utána néztem a fóbia jelentésének.
A magyar nyelv értelmező szótára a szervezetnek valamivel, valakivel szemben táplált beteges, ideges félelmét, irtózását nevezi fóbiának. A Magyar Értelmező Kéziszótár még ennél is sommásabban fogalmaz, szerinte a valamitől való kóros irtózás a fóbia. A Merriam-Webster internetes angol szótár kétféle meghatározást ad erre a fogalomra: Az egyszerű definíció szerint a fóbia szélsőségesen erős idegenkedés vagy félelem valamitől vagy valakitől. A teljesebb meghatározás viszont úgy fogalmaz, hogy egy konkrét tárgytól, tárgyak osztályától, vagy szituációtól való, túlzásba vitt, rendszerint megmagyarázhatatlan vagy ésszerűtlen félelem a fóbia. A több mint 300 000 szócikket tartalmazó Webster’s kéziszótár (Webster’s Encyclopedic Unabridged Dictionary of the English Language) pedig a normális mértéket meghaladó, vagy teljesen alaptalan félelmet, szorongást; rögeszmés vagy irracionális rettegést tartja fóbiának. Mindezekből az derül ki, hogy egy abnormális, esetenként kóros viselkedésről van szó.
A fóbia elnevezés a görög phobos szóból származik. Phobos (Φόβος, jelentése „félelem”) a félelem megtestesülése (a félelem istene) a görög mitológiában. Aphrodité és Arész gyermeke. Arész kísérőjeként volt ismert a csatákban, a harctéri mészárlás és a viszály istennőivel, Enüóval és Erisszel (mindketten Arész nővérei voltak), valamint ikertestvérével, a terror istenével Deimosszal együtt.
Sok ember nem szereti a kígyókat vagy a pókokat. Némelyek azonban irracionálisan eltúlzott félelmet éreznek, ami még olyankor is jelentkezik, ha fényképét vagy rajzát látják a félelmet kiváltó lénynek, sőt még a puszta gondolata is borzongást kelt bennük. Minden, ami a félelmük tárgyára emlékezteti a fóbiás személyeket, megnöveli a pulzusukat, megemeli a vérnyomásukat és hormon szintjüket. (Valós vagy vélt félelem/fenyegetettség esetén például megnövekszik a mellékvesékben a kortizol kiválasztása.)
Az alapvető különbség a normális félelem - mely a legtöbb emberrel előfordul - és a krónikus fóbia között az, hogy az utóbbi irracionális, és megnehezíti az egyén mindennapi életét. Vagyis azt a szituációt nevezzük fóbiának, amikor a félelem állandósulva, szinte megsemmisíti az embert, olyannyira rátelepszik, hogy már akadályozza a normális életvitelét.
A fóbia intenzitása és fennállásának időtartama sokkal nagyobb, mint az egyszerű félelem reakcióé. Az egyik alapvető oka a fóbiának a kockázat és a fenyegetés szélsőséges felnagyítása egy veszélyes szituációban. Mivel a fóbiás személy a veszélyt (a szorongása tárgyát) a valóságosnál sokkal hatalmasabbnak látja, az indokoltnál aránytalanul nagyobb félelmet érez, és mindent megtesz, hogy elkerülje a vele való találkozást.
Anélkül, hogy a fóbiák történeti áttekintésbe belemennék, annyit azért megemlítek, hogy már a híres ókori görög orvos, Hippokratész (i.e. 460 - i.e. 377) is találkozott fóbiás személyekkel. Talán ő volt az első, aki a fóbiás félelemről írt, amikor egy olyan személyről számolt be, aki a magasságtól, a mélységtől és a furulyaszótól egyaránt irracionálisan rettegett. Az illető sohasem ment szakadék közelébe, vagy hídra, de még csak legcsekélyebb patak mellé sem, annak ellenére, hogy gyalog is átsétálhatott volna rajta. Amikor pedig esténként lefekvés előtt italozni kezdett, egy furulyás hozta rá a frászt, már az első hangok után kitört rajta pánik. Nappal viszont, amikor társaságban volt, egyáltalán nem zavarta a furulyaszó.
Sokféle fóbia ismert, ezért a fóbiások száma is elképzelhetetlenül sok lehet. A kóros irtózást, iszonyatot, beteges félelmet kiválthatja valamilyen tárgy vagy egy bizonyos helyzet, ami olykor ésszerűtlen ijedtséget kelthet, hasonlóan a visszatérő, makacsul rögzült, ismétlődő kényszerképzetekhez. A fóbiás emberekre jellemző, hogy szorongással, aggódással reagálnak valószerűtlen, alaptalan, nem létező (képzeletbeli) szituációkra, függetlenül attól, hogy többnyire ismerik a problémáikat és tisztában vannak azzal, hogy szorongásaik - amit legtöbbször eltitkolnak - túlzóak.
Persze minden embernek lehet olyan időszak az életében, amikor – felnagyítva a veszélyt vagy a problémát – irracionális félelemmel reagál a helyzetre, azonban a fóbiásoknál (vagy a fóbiára hajlamos személyeknél) ennél jóval többről van szó. Az utóbbiak fantáziája szinte kimeríthetetlen. Iszonyodhatnak például: a szellemektől, a napsugárzástól, a víztől, a hidaktól, a hangos zajoktól, a szagoktól, a kopasz emberektől, a tűztől, a vihartól, a villámlástól és mennydörgéstől, a magasságtól, a mélységtől, a zárt helyektől, a fénytől és a sötétségtől, az idegenektől, a kánikulától, a hányástól, a leüléstől, a szüléstől, a férfi nemi szervtől, a négyes, a nyolcas, a tizenhármas vagy a hatszázhatvanhatos számtól, a bohóctól, a maskarába öltözöttektől,az elpirulástól, a megérintéstől, a spárgától, a dróttól, a drónoktól, a járművön való zsúfoltságtól, a sorban állástól, a piszoktól, a szennyeződéstől, a rendetlenségtől, a virágoktól, bokroktól, fáktól, léggömböktől stb.
Sokan irtóznak az emberek társaságától, attól is félnek, ha mások előtt kell beszélniük, utálják a nyilvánosan szerepelést, a mikrofont sem bírják elviselni fóbiájuk miatt, még a közönség előtti hangszeres előadástól is tartanak, mert attól aggódnak, képtelenek megfelelni az elvárásoknak. Szorongásuk szemmel látható, izzadnak a lámpaláztól, hányingert éreznek, hangjuk reszket, nem találják a kellő szavakat. Attól is tartanak, ha tanúk jelenléte előtt kell iratot aláírni, valamit elmagyarázni. Borzasztónak tartják, ha közös étkezéseken kell részt venniük, utálják a nyilvános fürdőhelyeket, a magamutogatást, még jobban a meztelenséget.
Az állatoktól irtózó zoofóbiások félhetnek például a macskáktól, a kutyáktól, a lovaktól, a kígyóktól, a méhektől, a darazsaktól, a bogaraktól, a férgektől, a cápáktól, a halaktól, a madaraktól, a denevérektől, az egerektől, a patkányoktól, a pókoktól, de még legparányibb élőlénytől is.
Az asztrafóbiások irtóznak minden természeti jelenségtől: a mennydörgéstől, a villámlástól, a vihartól, a zivatartól, az esőtől és hótól, a napsugártól, a kánikulai melegtől, a hidegtől, a szárazságtól stb.
Agorafóbiások félnek a nyílt vagy nyilvános, forgalmas, zajos helyektől, irtóznak a nagyobb terektől, utcáktól, félelmük odáig fajulhat, hogy képtelenek elhagyni otthonukat, félnek kilépni az utcára.
A klausztrofóbiások a bezártságtól rettegnek, pániba jöhetnek minden bezárt helyen, ahol nincs menekülési lehetőség, ez lehet színház, cirkusz, koncertterem, mozi¸vagy nagyobb pláza. Egyeseknél annyira súlyos lehet ez a fóbia, hogy CT vagy MRI vizsgálatukat sem lehet elvégezni. A tömegtől való iszony a demofóbiásokra jellemző.
Egy sor fóbia betegségekre, fájdalmakra utal. Ilyenek például az orvosi beavatkozásoktól, a vérvételtől, a vér látványától, magától az injekciós tűtől, az injekciótól, a hányástól, a láztól, mikrobáktól, fertőzhetőségtől, a radioaktivitástól, a röntgensugárzástól, az agybetegségtől, a ráktól, a magas láztól való félelmek. Sokan irtóznak a fogorvostól, de magától a fogászattól is, gyakori a félelem a várandósságtól, a szüléstől, a gyerektelenségtől, a műtét előtti altatástól, a sebészek pedig az operáció végrehajtásától, annak kimenetelétől érezhetnek szorongást.
A közlekedési fóbiások borzonganak a tömegközlekedéstől, elsősorban a föld alatt, a mélyben száguldó metrótól, ahol zaj van és tömeg, ráadásul a szerelvény elakadhat az alagútban, vagy ki is gyulladhat. Ezért inkább autóba szállnak, ekkor viszont a forgalmi dugók, a piros lámpáknál való várakozás, a szabálytalan autósok, motorosok, kerékpárosok és gyalogosok hozzák rájuk a frászt. Ha se nem tömegközlekedés, se nem autó, akkor egyre többen mennek biciklivel a munkahelyükre. Gyalogosként is lehet félni, a fóbiások gyakran szorosan a fal mellett lépkednek, szoronganak az egyenes úttól, a nyíl tértől, a hosszú folyosótól. A járdaszélen attól tartanak, hogy megszédülve autó elé eshetnek, vagy egy autó felszaladhat a járdára. A lift fóbiások a legjobban a felvonó elakadásától. a fülkébe szorulástól félhetnek, vagy attól, hogy valamelyik testrészükre rácsapódik a csukódó ajtó.
Irtózhatnak a fóbiások a férfiaktól, a nőktől (még jobban a csinos nőktől), félnek a fiataloktól, az öregektől, az öregedéstől. Iszonyodhatnak a heteroszexuálisoktól, a homoszexuálisoktól, félthetik gyereküket a pedofiloktól. Szoronganak a magánytól, a szerelem fizikai részétől, a csillagos ég látványától, valamilyen tárgy – például az okostelefonjuk - elvesztésétől, attól, hogy valaki titokzatosan követi őket, vagy leskelődik utánuk. Szenvednek mindentől, ami új vagy újszerű, retteghetnek a rettegéstől, a bizonytalanságtól, a lőfegyverektől, hogy sötétben nem kapnak levegőt, a gyilkosságtól, a megtámadástól, az aktivitástól, a munkától és a munkanélküliségtől, vagyis bármitől, ami csak elképzelhető. Elborzadhatnak az emberektől, a társadalomtól, bizonyos ételektől és italoktól, az elmúlástól, a haláltól, a halottól, a sírtól s az élve eltemetéstől. Félelemmel vegyes ellenérzést, gyanakvást érezhetnek az idegenekkel, a külföldiekkel, a más vallásúakkal, bőrszínűekkel szemben.
Bevallom, én aviofóbiás vagyok. Noha sokszor ültem repülőgépen, az utazások során egyre jobban elhatalmasodott rajtam a félelmem, hogy a gép lezuhanhat, vagy rosszullét jön rám a fedélzeten. Emiatt van az, hogy egy idő óta, bárhova megyünk, inkább autóval kelünk útra, pedig tisztában vagyok azzal, hogy az embert kocsival ugyanúgy érheti súlyos baleset, sőt gyalogosan is.
Végezetül attól tartok, ha sokáig folytatom szövegemet - attól rettegve, hogy többféle fóbiám van (vagy lesz) - fobofóbiás leszek.
Férjem akro- vagy altofóbiás, magaslatfélelem fogja el, ha emeletes ház gangjáról kell lenéznie az udvarra, minél magasabbról, annál jobban iszonyodik tőle, ugyanezt éli meg a magas hegyi szakadékoknál, vagy bármilyen mélység előtt. (Bár az utóbbi időben - amióta intenzíven fut, és nemcsak sík területen - úgy tűnik, mintha enyhült volna a fóbiája.)
[Felhasznált irodalom:
Wikipédia - https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B3bi%C3%A1k_list%C3%A1ja
Ronald M. Doctor, Ph.D., Ada P. Kahn, Ph.D., and Christine Adamec - The Encyclopedia of Phobias, Fears and Anxieties]
