A gyógynövényként és kozmetikumok alapanyagaként ismert pozsgás levelű, évelő aloé nemzetségének mintegy 200 - 300 faja van, melyek között cserjék, fák is akadnak. A pontos számukat nemcsak azért nem tudjuk, mert változott (és némelyiküknek vitatott) a besorolásuk, de ugyancsak közrejátszhat ebben, hogy ezt, az Afrika száraz, meleg klímájú vidékein és Madagaszkáron őshonos növényt sokan összetévesztik az amerikai agávékkal, sőt olykor a jukkával és a haworthiával is. Ezek azonban - bár megjelenésük sok tekintetben hasonlít egymásra - nem állnak rokoni kapcsolatban az aloéval. Mint ahogy a Bibliában - Zsoltárok könyve (45:9), Példabeszédek (7:17), János Evangéliuma (19:9) - illatszerként, balzsamozásra használt fűszerként emlegetett „áloes”-nek sincs sok köz hozzá. Ez utóbbit egy Indiában élő faféle (Aloexylum Agallochum) illatos gyantájából nyerték, és elsősorban illatszerként, valamint a templomi füstölőkben használták, illetve használják ma is. Erre pedig a kesernyés ízű aloé pép aligha lenne alkalmas.
Az aloé gyógyhatását már az ókorban jól ismerték. Az egyiptomiak a holttestek balzsamozásra használták. A történészek szerint Arisztotelész (i.e. 384-322) arra bíztatta Nagy Sándort, hogy hódítsa meg Szokotra-szigetét (Jemen fennhatósága alá tartozó sziget Afrika szarvánál, az Adeni-őből bejáratánál), hogy elegendő aloéja legyen katonái sebeinek kezelésére. Az i.e. 1. században élt görög katonai orvos, Dioszkoridész pedig lejegyezte, hogy az aloét sebek, gyomorpanaszok, székrekedés, fejfájás, viszketés, hajhullás, száj- és ínygyulladás, veseproblémák, leégés, felhólyagzás kúrálására, bőrápolásra használták. Jó ezer évvel később alkalmazásának fortélyairól a Kánon című művében a középkor híres orvosa, Avicenna (980-1037) is említést tesz.
Kleopátra friss aloé gélt használt, hogy megőrizze a szépségét, miként - jó egynéhány évszázaddal később - Josephine, Napóleon felesége is aloé és tej keverékével ápolta a bőrét. Az afrikai Kongó vadászai Az afrikai Kongó vadászai pedig arra jöttek rá, hogy ha aloéval bedörzsölik a testüket, mérsékli az izzadásukat, sőt elveszi a testszagukat, s ezáltal képesek becserkészni a vadakat, anélkül hogy azok észrevennék őket.
Az ókori keleti poéták azonban a keserűség, vagyis a bűnbánat és a szenvedés szimbólumaként „énekeltek” az aloéról, akárcsak később a rómaiak is. Vagyis a „keserű, mint az aloé” szólás az antikvitásból ered, mellyel az aloé húsos leveleiből nyert pépből előállított gyógyírek kesernyés ízére utalnak.
A Szokotrai aloét a muszlimok szentnek tekintették, leveleit az ajtajaik fölé aggatták, hogy amikor visszatérnek a mekkai zarándoklatról, megóvja házukat az őket követő ártó szellemektől. Más forrás (W. Wood: Zoography, 1807) szerint viszont a házaik utcai bejárata fölé tűzdelt aloé-levelekkel éppen azt jelezték szomszédjaiknak, hogy megjöttek szent útjukról.
Afrikában néhol még ma is aloéleveleket függesztenek a bejárati ajtók fölé, hogy szerencsét hozzon a házba, illetőleg védelmet nyújtson a rontás, a gonosz szellemek ellen. Sokan pedig a konyhában nevelik az aloé verát, abban a hitben, hogy védelmet nyújt a tűz, forrázás, megégés ellen. Az aloé arab neve ’saber’, ami kitartást jelent. Talán ezért ültetnek Mekkában a legtöbb sír végére - szemben a sírfelirattal - aloét, jelezvén vele a türelmet, melyre a feltámadás nagy napjára váróknak szükségük van.
Szomorú, hogy a sivatagi aloé - hasonlóan a vele gyakran összekevert agávéhoz - 1997 óta a veszélyeztetett fajok Vörös listáján szerepel. A gyűjtögetök, legeltetők, favágók és az agresszív növények „jóvoltából” különösen Madagaszkáron vannak nagy veszélyben.
Aloék közt talán a legismertebb az aloé vera, melyet, ősidők óta használnak a bőrsebek gyógyítására. Mind a kínai, mind az indiai gyógyászatnak fontos alapanyaga, az aloé leveleiből nyert kocsonyás nedv olyan antibiotikus, összehúzó, véralvasztó hatású anyagokat tartalmaz, mely külsőleg elősegíti a bőr kisebb égési sebeinek, bőrirritációinak, horzsolásainak gyógyulását, de hatásosnak tartják a rovarcsípések és a szömörce okozta bőrelváltozások ellen is. További kedvező tulajdonsága, hogy megakadályozza a leégés utáni bőrfelhólyagosodást és -hámlást és felpuhítja a tyúkszemet. Elegendő az aloélevél nedvét közvetlenül a sérült területre csepegtetni, vagy egy aloé géllel megkent gézdarabot a sérült bőrre ráhelyezni és bekötni.
Az aloéból nyert gél a kozmetikai bőrkrémek, kenőcsők vagy lemosók gyakori alkotórésze, vásárlásnál azonban meg kell győződni arról, hogy a tiszta aloéval reklámozott termékekben, valóban az van-e, és nem felhígított aloé-kivonat. Ugyanakkor az aloé vera frissen leszedett leveleinek nedve közvetlenül is rákenhető a bőrre, mert úgy is nagyon hatásos. Az arcon vagy a nyakon alkalmazva puhítja a bőrt, megakadályozhatja az öregségi ráncok megjelenését, az aranyeres csomókra kenve pedig enyhíti az égető fájdalmat, és mérsékli, illetve elállítja a vérzést. Hatékony hajápoló szerként is. Az Indonéziához tartozó Jáva-sziget lakói szerint a fejbőr rendszeres bedörzsölése aloéval serkenti a hajnövekedést.
Belsőleg az aloé erélyes purgáló, több hashajtó készítményben szerepel, azonban terhesség és menstruáció idején nem ajánlják bevenni székrekedés ellen, mert alhasi vérbőséget idézhet elő. Kísérletekkel igazolták, hogy a szájon át beadott aloénak immunstimuláló hatása lehet.
Az aloé - mindegy, hogy miként jelenik meg - álomban mindig a jó egészséget szimbolizálja. Ha vele álmodunk, az annak a jele lehet, hogy gyógyulóban van valamilyen korábbi sérülésünk, kezdünk felépülni betegségünkből.
Egyes kultúrákban az aloét a fájdalommal társítják, ezért olyan gyógyulást jelezhet, melynek során a fájdalom különbözői stációin megy keresztül a beteg. De arra is utalhat, hogy egy korábban megromlott kapcsolat ismét helyreállt.
Ha álmunkban valakit aloé krémmel kenünk be, annak az üzenete az, hogy megpróbáljuk helyrehozni egy megromlott vagy problémás kapcsolatunkat. Ha viszont a mi sérülésünket kezeli valaki aloéval, joggal reménykedhetünk, hogy a környezetünk segíteni fog lelki sebeink meggyógyításában.