Miután magam is megtapasztaltam, hogy valóban hasznos a folsav, kíváncsiságom kielégítve, utánanéztem, mit érdemes még róla tudni, és olvasóimmal is megosztani. Mint oly sokszor, elsőként ezúttal is Earl Mindellhez fordultam, Könyve, A Vitalitás Bibliája világosított fel, s látott el információkkal a folsavról, innen tudtam meg, hogy nevezik még M-vitaminnak, vagy B9-nek is, az utóbbinak azért, mert a B komplex tagja.
A folsav (angolul: folic acid) nevét a levél jelentésű, latin folium szóból származtatják, mert - folát formájában - többnyire a sötétzöld levelű zöldség- és főzeléknövény-félékben van nagyobb mennyiségben, olyanokban, mint például a spenót, sóska, saláta, vagy a brokkoli. Megtalálható még a hölgyujjban, a spárgában, a szárazbabban, a narancslében, az élesztőben, a májban, a napraforgó magjában, a búzacsírában, a barna rozslisztben, de nem elhanyagolható mennyiségben tartalmaz B9 vitamint a banán, a kantalupdinnye, a sárgabarack, a tök, az avokádó, valamint a tojás sárgája is.
Bár a folsav és a folát elnevezést szinte egymás szinonimájaként használják, valójában nem teljesen azonosak, a vízben oldódó B9 vitaminnak különböző formái. A folát természetesen megtalálható az élelmiszerekben, míg a folsav e vitamin szintetikus formája. Hatásukat tekintve azonban nem lehet nagy különbség köztük, ugyanis 1998 óta az Egyesült Államokban a szövetségi törvény előírása alapján folsavat adnak a reggelire fogyasztott gabonafélékhez (müzli-keverékekhez), a liszthez, a kenyerekhez, péksüteményekhez, a tésztákhoz, sós süteményekhez és kekszekhez.
A folát a genetikai információt tároló dezoxiribonukleinsav (DNS), valamint a fehérjéket szintetizáló, katalitikus tulajdonságokkal is rendelkező ribonukleinsav (RNS) szintetizálásához, kijavításához, működéséhez szükséges. Emiatt elsősorban az új sejtek képződésében és fenntartásában játszik fontos szerepet. Hiánya főleg a gyors növekedés (gyermekkor, terhesség) időszakában okozhat problémát, de más életkorban is szüksége van rá az emberi szervezetnek.
A kutatások bebizonyították, hogy a nyitott gerinces szülések (spina bifida) csaknem háromnegyede megelőzhető lenne, ha az összes termékeny korban levő (gyermeket tervező) asszony a fogantatást megelőző 30. naptól kezdve a terhesség első trimeszterének végéig napi 0,4 mg folsavat fogyasztana. A probléma az, hogy a folsav csak a várandósság első heteiben hatásos a spina bifida megelőzésében, vagyis általában olyankor, amikor az asszony még nem is tud a terhességéről. Mivel ezek jelentős hányada nem tervezett, ezért az összes termékeny korban lévő, szexuálisan aktív hölgynek ajánlott a folsav mindennapi fogyasztása, még a terhességek között is. Különösen annak tükrében, hogy - sajnálatos módon - kevesen ügyelnek arra, hogy az étrendjük kellő mennyiségű folátot tartalmazzon.
Különösen azok az asszonyok vannak nagy veszélyben, akiknél a korábbi terhességük során a magzat neurális csövének fejlődési zavarát diagnosztizálták, ezért az újabb terhesség vállalása előtt feltétlenül konzultálniuk kell az orvosukkal, mert magasabb folsav-dózisra lehet szükségük. Szintén nagyobb kockázatnak vannak kitéve azok a kismamák, akik anyai inzulinfüggő diabéteszben szenvednek, antiepilepsziás gyógyszert szednek, elhízottak, a terhesség kezdeti szakaszában - például tartós magas láz, forró fürdő, vagy szaunázás miatt - magas hőmérsékletnek voltak kitéve. És ugyancsak a magasabb rizikójú csoportba tartoznak a szegények.
Fontos viszont, hogy napi 1 mg-nál többet csak orvosi előírásra szabad fogyasztani, mert nagy dózisban szedett folsav megnehezítheti a B12 vitamin hiányának a diagnosztizálását.
Mivel a folát esszenciális a vörös vérsejtek előállításában, és alapvető szerepe van a vérszegénység megelőzésében is, nem megfelelő étrend esetén minden életkorban szükséges lehet a folsav szedése. Az egyoldalú étkezés olykor jelentős foláthiányt okozhat, aminek következtében megnövekszik egyes szívbetegségek kialakulásának, illetőleg a szélütésnek az esélye. Emiatt a folsav étrendkiegészítő ez utóbbiak kockázatát is csökkentheti. Bár tudományosan még nem teljesen bizonyított, azzal, hogy megállítja, illetőleg késlelteti a méhnyakrák kialakulásában is szerepet játszó humán papilloma vírusok elszaporodását illetve fejlődését, a folsav (vagy folát) fogyasztása valószínűleg csökkenti e betegség kialakulásának az esélyét.
Számos betegség a szervezetben foláthiányhoz vezethet, ilyenek például a fekélyes vastagbélgyulladás, a krónikus veseelégtelenség, a máj különféle betegségei, de a B9 vitamin hiányát okozhatja a rendszeres alkoholfogyasztás is. Ilyen körülmények között nem biztos, hogy a táplálékkal elegendő foláthoz jut a szervezet, ezért - amíg a kedvezőtlen körülmények fennállnak - szükség lehet a folsav szedésére.
A folát fogyasztása fékezheti az emlékezetromlást, hasznos lehet az időkori hallásromlás, makula-degeneráció (szemfenék elmeszesedése) megelőzésében, lassítja az öregedést, a csontritkulást, mérsékli az alvási problémákat, ideg- és izomfájdalmakat, a depressziót, a vitiligo (pigmenthiány) tüneteit, és szerepet játszhat az örökletes törékeny X-szindróma megelőzésében is.
Vannak, akik a folsavat az ínyfertőzések kezelése céljából a folsavat közvetlenül az ínyükre teszik. Gyakran más B vitaminokkal kombinálva alkalmazzák. Egyes vélemények szerint, ha mellé pantoténsavat és para-aminobenzoesavat adunk, késlelteti a haj őszülését, legyengült állapotban pedig fokozza az étvágyat.
[Forrás: Earl Mindell: A Vitalitás Bibliája, Magyar Világ Kiadó, 1995.
http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/druginfo/natural/1017.html]