Néhány hónapja egy kedves ismerősöm egy doboz cápaporc kapszulával lepett meg, aminek igen megörültem, mert hallottam, hogy kiváló gyulladás gátló, enyhíti az ízületi fájdalmakat, a porckopásokat. Ráadásul éppen kapóra jött, mert az utóbbi időben, amikor még a közelünkben sincs az időjárási front, már olyankor is „érzem” a tinédzser koromban porcleválással műtött térdemet. Mivel a dobozon nem sok útmutatást találtam, arra gondoltam, utánanézek, mi mindenre használható ez a készítmény. Így akadtam egy, a ’90-es évek elején megjelent - táplálék kiegészítőket ajánló - kiadványra, melyben nemcsak a cápaporc hatásosságáról, hanem a cápákról is sok érdekes információra leltem. Ami a cápákat illeti, a leírtak zömét a különféle természetfilmek is megerősítik, azonban a cápaporc hatásosságáról szóló megállapításokat olvasva - az érvek és megállapítások egyoldalú csoportosítása, és a bizonyítottság hiánya miatt - kezdett „reklámízűvé” válni a dolog, ami további kutakodásra ösztönzött, ezért - a cápákról írtakról és a cápaporc fogyasztását támogató érvek mellett - a szkeptikusok véleményéről is beszámolok.
A legegyszerűbb felépítésű élőlények közé tartozó cápák eredete máig sem tisztázott, fennmaradt nyomaik alapján kb. 360-420 millió éve létezhetnek. Valószínűleg már akkor úszkálhattak a tengerekben, amikor még nem voltak dinoszauruszok. Feltehetően azért maradhattak fenn változatlan formában ennyi millió évig, mert szervezetük minden tekintetben a túlélést szolgálja. Felépítésük, szaporodásuk, a betegségekkel szembeni ellenálló képességük pedig tökéletes. Ráadásul nincs más ellenségük, mint a többi cápa és az ember. A cápák sohasem alszanak, szinte állandóan mozgásban vannak, és igen nagy távolságokra úsznak el. Egy megjelölt tüskés cápáról kiderült, hogy 129 nap alatt mintegy 1600 kilométert tett meg.
A cápák testében nincs egyetlen csont sem, csakis porc, ami a cápa teljes súlyának kb. 6-8 százalékát teszi ki. A cápaporcban olyan komplex szénhidrátok találhatók, amelyek nem csak immunszabályozók, hanem gyulladás gátló hatásúak is. Az ízületi gyulladások (arthritis) specialistája, a brüsszeli Centre Hospitalier Universitaire Brugmann professzora, dr. Serge Orloff 1985-ben - a cápaporc hatásait vizsgálva - igen kedvező eredményekről számolt be, főleg a térdízületi problémák orvoslásában. (Bár tudom, hogy ez statisztikailag nem jelent megerősítést, magam is így éreztem. Másrészről a cápaporc e gyógyhatását nem is nagyon, legfeljebb a mértékét vitatják.) Egyes - statisztikai adatokkal meg nem erősített - beszámolók szerint alkalmazása pozitív eredményeket ért el a pikkelysömör és néhány más bőrbetegség gyógyításában, valamint a cukorbetegséggel összefüggő szembetegségek kezelésében is.
A cápáknak igen erős és hatékony az immunrendszere. A sebeik gyorsan gyógyulnak, és (a cápaporc készítmények forgalmazói véleménye szerint) szinte sosem kapnak fertőzést. A legújabb kutatások szerint azonban - ha nem is olyan gyakorisággal, mint a többi vízi élőlényt - őket is megtámadják a vírusok és a baktériumok. Abban, hogy ritkább körükben a fertőző betegségek előfordulása, a kevesebb megfigyelési adat mellett a cápa immunrendszerének az a sajátossága is közrejátszhat, hogy állandóan termel, és a véráramban keringet ellenanyagokat, míg az élőlények többségében - így az emberben is - az immunrendszer csak akkor aktivizálódik, ha fel kell vennie a harcot valamilyen fertőzéssel.
A neves Massachusetts Institute of Technology (MIT) két orvoskutatója (Anna Lee és Robert Lange ) 1983-ban közétett tanulmányában rámutatott, hogy a cápaporc - a kötőszövetek regenerálódását elősegítő, gyulladást gátló és az immunrendszert stimuláló glükózamino-glikánok (GAG-ek) mellett - olyan összetevőket (fehérje-kollagéneket) tartalmaz, amelyek (illetve a bomlástermékeik) meggátolják a daganatokhoz az oxigént és tápanyagot eljuttató véredényhálózat fejlődését (angiogenezist), ezáltal megakadályozzák (lassítják) a tumorok növekedését. Amerikai és belga állatkísérletekkel azt is kimutatták, hogy a cápaporc semmilyen dózisban nem mérgező, s hogy a rákkal fertőzött kísérleti állatok közül, amelyek cápaporc kivonatot kaptak, vagy tovább éltek, vagy visszafejlődött bennük a daganat, míg a kontrollcsoport tagjai elpusztultak.
Az eredményekből arra következtettek, hogy a cápaporc alkalmas lehet a rákbetegség gyógyítására. A cápaporc igazán nagy népszerűségre a nem hagyományos rákkezelésben azonban csak jóval később, William Lane A cápák nem betegszenek meg rákban című könyvének 1992-es megjelenése után tett szert. A könyvében - melynek nemcsak a címe félrevezető, ugyanis bizonyított tény, hogy a cápák is megbetegszenek rákban (a rákos daganatok 42-féle változatát azonosították a cápákban és a hozzájuk hasonló testfelépítésű halakban!) - az állatkísérletekre alapozva a cápaporcot a rákbetegség hatékony gyógyszereként propagálta. Mivel a könyve besztszeller lett, számos nyelvre lefordították, és a benne leírt tévhiteket az elektronikus média is felkarolta, a cápaporc fokozódó népszerűsége nemcsak a hagyományos kezelést elutasító betegeket fosztotta meg az esetleges gyógyulástól, de - mivel a daganatos betegek számára napi 30-80 kapszula fogyasztását javasolták - a cápaállomány jelentős csökkenéséhez is vezetett.
Ezzel szemben, a jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható cápaporc-készítmény egyike esetében sem sikerült emberkísérletekben tudományosan igazolni a rák elleni hatékonyságát, vagyis - bár a cápaporcban található vegyületek némelyike valóban akadályozza a véredények kifejlődését, és gyulladáscsökkentő hatással is bír - a rákos megbetegedések gyógyítására való alkalmasságuk nem bizonyított. Sőt, az eddigi vizsgálatok alapján még a hagyományos kezeléssel kombinálva sem mutatkoztak hatékonynak. Ugyanakkor továbbra is folynak a tudományos kísérletek, melyekről jelenleg csak annyi mondható, hogy a cápaporc egyes izolált komponensei, ha sikerül őket eljuttatni a tumorok helyéhez, esetleg hasznosak lehetnek a sejtburjánzás lassításában, a rákos daganatok gyógyításában.
