Pórul jártam a magnéziummal.

Miután felfedeztem a magnézium pezsgőtablettát, másnap reggel, már éhgyomorra megittam belőle az első pohárral, ahogy leért a gyomromba, szinte rögtön éreztem jótékony hatását. Mivel hajlamos vagyok a savasodásra, azonnal kihajtotta belőlem az éjszaka felgyülemlett savamat, ráadásul, a felkelés utáni merev izomzatomra is jótékonyan hatott, azonnal ellazított.

Aztán rászoktam magnéziumos reggeli italomra, bevallom, meglehetősen sokáig csak a hasznát élveztem, egészen addig, amíg az egyik nap szervezetem azt mondta, ebből elég. Hetekig tartó hasmenést kaptam, a vízveszteségtől legyengültem, s az állapotom egyre jobban hasonlított arra az amőbás fertőzésre, amit Pakisztánban kaptam, egy jóízűen elfogyasztott friss salátától. Akkor is leadtam jó pár kilót, és remegtem a gyengeségtől, szerencsémre egy iszlámábádi orvos, alapos kivizsgálás után, kétféle gyógyszerrel meggyógyított. Mostani helyzetemben bármit csináltam, bevehettem bármilyen, a gyógyszerészek által ajánlott szilárdító tablettát vagy port, nem hatott, hasztalan kerültem a szilárd ételeket, hiábavaló volt ennem vízben főtt krumplit, nyákos rizst, melyek máskor segítettek, s hagytam el a máskor hasmenést okozó tejivást s a többi tejterméket is, nem segített semmi. Beláttam, ezzel a magamfajta gyógyító kúrával nem jutok egyről-kettőre, nincs mit kezdenem, panaszommal orvoshoz kell mennem.

A háziorvosom - alapos kikérdés után - főleg arra volt kíváncsi, hogy a nagyszüleim között volt-e rákos megbetegedés. Erre a kérdésre összerándult a gyomrom, és igenlően feleltem, hogy mindkét nagymamám rákban halt meg, az egyiket mell- a másikat vastagbél rák vitte el. Javasolt egy székletvizsgálatot, és - ahogy mondta - az eredménytől függően elképzelhető, hogy elkerülhetetlen lesz számomra egy macerás vizsgálat.

Nem néztem utána, de a vizsgálat előtt ösztönszerűen felhagytam kedvenc reggeli magnézium italommal. Megkönnyebbültem a jól hangzó lelet hallatán, miszerint a székletvizsgálatra sikerült jót produkálnom. Az eredmény kitűnő lett, nem találtak benne semmi betegségre utalót. Orvosom hozzám hasonlóan örült, de látszott az arcán, nem tudja mire vélni, nem sejti, mi okozhatta panaszomat. A gordiuszi csomót végül én oldottam meg, mert hirtelen eszembe jutott, a bajomat semmi más nem okozhatta, csakis a magnézium. Amióta elhagytam a reggeli pezsgőtablettát, nincs semmi bajom. De mivel a szervezetemnek mégis kell egy kis magnézium, úgy döntöttem inkább olyan ételeket fogyasztok, amiben megtalálható ez az ásványi anyag. Bár a naponta szedett multivitamin tablettában is van kevéske magnézium, ez viszont nem okozhat hasonló bajt. Ráadásul kedvelem a magnéziumot tartalmazó mandulát, mogyorót, földimogyorót, szezámmagot, diót, babot, csicseriborsót, zöldborsót, lencsét, szívesen eszem spenótot, kivit, krumplit, avokádót, tonhalat és szárított fügét.

Miután meggyógyultam, elolvastam miként kellett volna szednem, illetve innom a magnéziumot, kiderült, hogy a nagy mennyiségű - naponta több mint 1000 mg - magnézium okozhat hasmenést, és a túlzott magnéziumfogyasztás idővel mérgező hatású lehet. Bár korábban - az emberi test legfőbb építőelemeiről szóló cikkemben - már írtam a magnézium pozitív hatásairól, azt azonban, hogy a „Jóból is megárthat a sok”, a saját káromon kellett megtapasztalnom. Noha azt mondják, a más kárán tanul az okos, de az is igaz, hogy jobb későn, mint soha.