Bár ezt az - erős paprikák csípős ízét adó, sokoldalúan felhasználható - alkaloidát csak a 19. század eleje óta ismerjük*, természetes hordozóját és „alkotóját”, a csili paprikát (cayenne borsot) Közép- és Dél-Amerika őslakói évezredek óta használják fájdalomcsillapításra a népi gyógyászatban. Alighanem azt is jóval előbb tudták, hogy a paprikák fogyasztásakor fellépő csípős, égető érzést nem a magjai, hanem a válaszfalain lévő hártyás erek hólyagocskáiban található „vegyi anyag” okozza. Az viszont már Hőgyes Endre** felfedezése (1878), hogy ez a vegyület a tiszta kapszaicin, mely nemcsak a nyálkahártyát izgatja, hanem a gyomorsav kiválasztását is serkenti.
A „késedelmet” némiképp magyarázza, hogy a mi kultúránk a paprikát csak alig több mint fél évezrede ismeri. Dr. Diego Alvarez Chanc - aki második nyugat-indiai utazása során kísérte el orvosként Kolumbusz Kristófot - hozta el Európába (Spanyolországba) 1493-ban a csili paprikát, az ő naplójából olvashattunk először gyógyászati felhasználásának lehetőségeiről.
Amerika őslakói ugyan elsősorban fűszerként, ételízesítőként fogyasztották a csili paprikát, de azért a gyógyító hatásairól is tudtak egyet, s mást. Például a maják csilivel dörzsölték be ínyüket fogfájás esetén. Egyes törzsek gyógyító és védelmező, illetve rontáselhárító hatást tulajdonítottak az erős paprikának. A köröm alá dugott zöld csilipaprika darabkákról azt állították, hogy „uralkodnak” a reuma fölött. Az inkák úgy vélték, javítja a látást a csili rendszeres evése. Állítólag a szaguk riasztotta el a reuma szellemét. Mexikóban sok anya - felgyorsítandó a gyógyulást - még napjainkban is csilivel fűszerezi meg a beteg gyermeke ételét, és jó erős csili levessel kúrálja párja másnaposságát.
Sokan tudni vélték, hogy a csili parika jó szolgálatot tesz a terhesség esetén is. Egyrészt a rendszeres fogyasztásával előrébb lehetett hozni a szülés időpontját, de voltak, akik nem ezért, hanem a vajúdás megkönnyítésért, a szülés időtartamának lerövidítése érdekében ették.
A paprika pozitív egészség hatása mellett kétségkívül számos tény szól: alacsony a kalóriatartalma, nincs benne koleszterin, viszont igen gazdag A és C vitaminban. Emellett a folsav, kálium és az E vitamin szükségletünk kielégítésébe is rendesen besegít. Egyes csípős paprikákban - különösen a csili és a cayenne bors változataiban - jelentős mennyiségű kapszaicin található, ezért a fogyasztásuk megnöveli a véráramot és a pulzust, megemeli a testhőmérsékletet, és izzadást eredményez. Mivel gyakran pontosan ugyanezek a szimptómák figyelhetők meg a szex közben is, a kapszaicint sokan afrodiziákumnak tekintik.
Mint fűszernövényt évszázadok óta használják ételek ízesítésére, a különböző kultúrák konyháinak ma már elmaradhatatlan kelléke. Erről az ételreceptjeimet, vagy bármely gasztro blogot olvasva, azonnal meggyőződhetnek. A természetgyógyászok már a kapszaicin felfedezése előtt sokféle bántalom ellen ajánlották a paprikát illetve a belőle nyert különféle gyógykészítményeket. A mai napig is javasolják az asztmára, az ízületi gyulladásra, vizelethajtóként és étvágygerjesztésre, alkoholos kivonatát pedig külső bedörzsölő szerként, reuma, zsába, köszvény, oldalszúrás ellen ajánlják.
Eleinte ugyan nem nagyon ismerték el a kapszaicin gyógyító hatását, idővel mégis sikerült kivívnia a hagyományos módon gyógyító orvosok elismerését, később pedig az orvostudománynak is az egyik fontos „új” vegyülettévé lett.
A gyógyászat sokféle problémára használ kapszaicinos készítményeket, ezek különböző kiszerelésekben recept nélkül kaphatók, kapszula, tea, kenőcs illetve tapasz formájában. Ha kapszulát szedünk, mindig tartsuk be a használati utasítást. A teából naponta egy csészényi ajánlott. A kapszaicin kenőcsöt az övsömör vagy az ízületi gyulladás okozta fájdalmak csillapítására, illetőleg az izommerevség enyhítésére használhatjuk. A kapszaicinos tapasszal az enyhébb sportsérüléseket, izomfájdalmakat, a lumbágós panaszokat, az izomlázat és a rándulással járó kellemetlenségeket enyhíthetjük. Mivel a kapszaicinnal készült kenőcs, illetve tapasz izgatja az arra érzékeny emberek bőrét, alkalmazása a tizenkét évesnél fiatalabb gyerekeknek, valamint terhes és szoptató anyáknak nem ajánlott. Az erős és a bőrön megtapadó kapszaicinos krém használata után azonnal szappannal kezet kell mosni, mert a kapszaicin a szembe kerülve súlyos irritációt, átmeneti „vakságot” okozhat.
Ez utóbbi tulajdonságát használják ki a rovarok, apró rágcsálók elriasztására, illetve - könnygázsprayben alkalmazva - a modern tömegoszlatásban. Ez utóbbi esetben azonban gyógyhatásról aligha beszélhetünk. Bár - az erős szaga és a csípőssége miatt - az állatok többsége kerüli a kapszaicint, alkalmazásával nem árt óvatosnak lenni, mert számos hasznos rovarra halálos veszélyt jelent. A madarak viszont - mivel nincs kapszaicin-érzékelőjük (nem ismerik a csípős ízt) - ügyet sem vetnek rá. A csőreikkel felcsipegetett paprika magjait emésztetlenül kiürítik, ezzel segítve a növény fennmaradását és elterjedését.
Kísérletek bizonyítják, hogy a kapszaicin befolyásolhatja, illetve mérsékelheti a szívelégtelenség és a szélütés kockázatát. Csökkenti a vérben a trigliceridek szintjét, ezért akinek problémája van ezzel, nem árt egy kis csípős paprikával meghintenie az ételeit. A kapszaicin tea serkentőként hat, hangulatfokozó hatásának köszönhetően, egy csészényi belőle feloldja a levertséget. Mivel a kapszaicin serkenti a nyál és a gyomornedv képződését, elősegíti, megkönnyíti az emésztést.
Hatékony lehet a fogyókúrázók számára. Étvágycsökkentő hatású, de emellett - az anyagcsere fokozásával - növeli az elégetett kalóriák számát is. Vagyis a kapszaicin növeli a test energiafelhasználásának a sebességét, ami segít a fölösleges kilók leadásában.
A nyári kánikulában a klímaberendezéseink fogyasztását is csökkenthetjük a segítségével. Ugyanis a csili hűtő hatása jóval tartósabb, mint a jégkrémé, fagylalté vagy a behűtött söré. A jégszekrényből kivett ételektől vagy italoktól túl gyorsan hűl le a belső hőmérsékletünk, amit a szervezetünk a testhőmérsékletünk megemelésével kompenzál. Azaz rövid idő múltán ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Ezzel szemben a fűszeres ételek hatásmechanizmusa másképpen működik. Bár kezdetben melegebbet érzünk, azonban a kapszaicin csak annyira emeli meg a test belső hőmérsékletét, hogy az éppen megegyezzen a külső környezet hőmérsékletével. Közben erősödik szervezetünkben a véráramlás, izzadni kezdünk, és miután a verejték elpárolgott, a testünk lehűl.
Amikor csili paprikát eszünk, a benne lévő kapszaicin molekulák kontaktusba lépnek a szánkban található fájdalom (hő) érzékelőkkel. A receptorok az érintkezésre fellépő égető érzésről azon nyomban üzenetet küldenek az agyunknak, azzal a kéréssel, hogy „szűntesse meg a fájdalmat, vagy indítsa meg az endorfinok felszabadulását a hipofízisből és a hipotalamuszból”. Vagyis az agyunk „nem vízzel oltja a tüzet, hanem a kellemes érzést keltő endorfinokkal”. A hipofízisből áramló endorfinok hatására izzad a legtöbb ember, amikor erős paprikát eszik. Ez magyarázza a kapszaicin fájdalomcsillapító, hangulatjavító hatását. És még további előnye, hogy nem okoz függőséget.
Sőt az utóbbi évek kutatásainak köszönhetően egy régi tévhit is megdőlni látszik, vagyis valószínűleg nem igaz, hogy a fűszeres, csípős ételek fogyasztása hozzájárul a gyomorfekély kialakulásához. A valóság az, hogy a gyomrot megfertőző Helicobacter pylori baktérium, valamint a nem-szteroid gyulladáscsökkentők - például az aszpirin (acetilszalicilsav), az advil (ibuprofén) vagy a nurofen (naproxén) - a gyomorfekély leggyakoribb okozói. Bár a fekélyes betegek többsége tart a fűszeres ételektől, nem biztos, hogy minden esetben indokolt a félelmük, ugyanis a kapszaicin fogyasztása révén a Helicobacter pylori számára kedvezőtlen módon változik meg a gyomor savegyensúlya. Az pedig, hogy fokozza a véráramlást a gyomor nyálkahártyájában, segíthet a sérült gyomorszövet regenerálódásában.
Azonban a jóból is megárt a sok, azaz a túlzásba vitt kapszaicin fogyasztás irritálhatja a szájat, a gyomrot és a beleket, hányáshoz és hasmenéshez vezethet. És persze - magamat is beleértve - nem mindegyikünk szereti a túlzottan csípős ételeket. Ha valamilyen „baleset” folytán a tolerálhatónál csípősebbnek találjuk a megkóstolt ételt, véletlenül se vízzel próbáljuk enyhíteni az égető érzést. A kapszaicin ugyanis nem oldódik a vízben, vagyis ha vizet vagy sima teát iszunk, azzal csak ártunk, mert még több helyre juttatjuk a nyálkahártyánkat irritáló vegyületet. Ehelyett inkább tejet, vagy tejterméket fogyasszunk. A bennük található kazein megköti az olajos kapszaicint, és viszonylag fájdalommentesen segíti a kimosódását a szervezetből.
* Christian Friedrich Bucholz (1770-1818) német vegyész nyerte ki elsőként a paprikából 1816-ban.
** Hőgyes Endre (1847 - 1906) orvos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A kísérleti orvostudomány kiemelkedő kutatója.