Rosta Erzsébet weboldala


A palmisztria - pontosabban a kézelemzés - oldaláról megközelítve a kérdést, a körmeink - lévén az ujjak külső oldalán - bizonyos mértékig elrejtik a legmagasabb szintű mentális tevékenységeinket a világ elől. Ugyanakkor azt is mutatják, miképpen kívánjuk megjeleníteni magunkat mások előtt. A legjobb példák erre a körmeiket festő vagy műkörmöket viselő nők. Amikor a körmeinket rágjuk, a belső izgalmunkat, zavarunkat tárjuk a világ elé, mintegy engedélyt kérünk a környezetünktől, hogy speciális módon gondolkozhassunk vagy fejezhessük ki magunkat.

A körömrágást a legtöbbször stressz-levezető tevékenységként írják le, ugyanis a kézujjak körmei rágásának szokása különösen ideges, feszült vagy unatkozó állapotban jellemző. De lehet mentális vagy érzelmi rendellenesség jele, sőt pótcselekvés is. (Az utóbbi olyankor jellemző, amikor mindent kitalál az ember, csak a munkáját ne kelljen végeznie.) Az önmagunknak sérülést okozó, betegségnek tekintett kényszeres körömrágás klinikai elnevezése onychophagia, mely a köröm jelentésű onycho és az eszik értelemben használt phago görög szavakból származik. Ez utóbbit gyakran öncsonkító tevékenységként írják le.

Bár a „normális” körömrágás nem jelent különös veszélyt, egészségi kockázata ennek is vannak. A körömrágás révén az alatta megtelepedő baktériumok bejuthatnak a szájba, ami potenciális fertőzés veszélyt jelent. Különösen igaz ez influenza-járványok idején. Nem jó a körömrágás a kéz- és a száj higénia szempontjából sem. A körömrágás hanyag, éretlen ember benyomását kelti, ami különösen kedvezőtlen álláskeresésnél, vagy bizonyos felelősségteljes munkahelyeken. A gyakori körömrágás csökkentheti a munkavégző-képességet, mivel körömrágók keze állandóan a szájukban van. A legszembetűnőbb negatív hatása a körömrágásnak a torz és csúnya körmök látványa. Hosszabb idő után a frontális metszőfogak is károsodhatnak.

A statisztikákat szemlélve, meglepően sokan rágják a körmüket, a felnőtté válásig minden második-harmadik gyermek átesik ezen a rossz szokáson. A körömrágók aránya még felnőttkorban 10% fölött van, és csak idős korra esik vissza 5% alá. A statisztika valós voltát igazolja, hogy számos hírességet is találunk a körmüket rágó személyek között. Többek között rágta vagy rágja a körmét Jacqueline Kennedy Onassis, korábbi amerikai First Lady, Phil Collins, angol rock énekes, George W Bush amerikai elnök, Gordon Brown korábbi brit Prime miniszterelnök, vagy Kimi Raikkonen, a finn autóversenyző, vagy közelebbre tekintve, a körömrágók táborát gyarapítja ismert színészünk, Stohl András is.

Megfigyelték, hogy a legtöbb körömrágó úgy rágja a körmét, hogy sokszor nem is tud róla. Ha megkérjük a barátainkat, a családot, hogy figyelmeztessenek, amikor a körmünket rágjuk. meg fogunk lepődni, milyen sokszor tesszük ezt. Sokszor egyszerűen csak unalomból rágják a körmüket. Foglaljuk el magunkat, főleg a kezeinket! Hatékony lehet a leszoktatásánál, ha valamilyen rosszízű anyaggal (néha speciális körömfényező formájában) vonjuk be a körmeinket, vagy gumiszalagot kötünk a csuklónkra, amit a családtagok, barátok megrántanak, ha elkezdjük rágni a körmünket. Gyerekkorban jó a fogszabályzó is, mert megakadályozza a körmök rágását. Súlyosabb esetben nyugtatók szedését, vagy hipnoterápiás kezelést javasolnak. Hogy ne legyen csábítás, érdemes rövidre levágnunk a körmeinket, hölgyeknek hasznos lehet a műköröm, de a legjobb, ha megtaláljuk körömrágásunk okát, és a forrásnál szüntetjük meg a problémát. Az sem rossz, ha elfoglaljuk magunkat, használjuk a kezeinket, mert amíg a tevékenységhez szükség van rájuk, biztosan nem jut eszünkbe a körömrágás.